Megfékezhetetlen

| 13 |

• Magnolia/Effy •

Bármennyire erősen és sokszor imádkoztam, hogy ne jöjjön el ez a nap, imáim süket fülekre találtak.

Egészen idáig jó hetem volt, hála Nolannak, aki háromszáz kilométer távolságból is felvidított az üzeneteivel. Ez idő alatt sikerült elkerülnöm Axelt, azonban ma a nyolcadik órában szalagavató próbán van jelenésem... a párjaként. Hiába voltam jobban mentálisan ebben az öt napban, a hatodik napon mindez szertefoszlani látszott.

- Végig ott leszek melletted, ne aggódj - nyugtatott Maya amint kiléptünk a tanteremből utolsó óra után.

Hosszú napon vagyunk túl, rendesen el is fáradtam, ez pedig egy újabb ok volt, ami miatt a hátam közepére se kívántam az egy órás szalagavató próbát.

Hirtelen megrezzent a telefonom a pulcsim zsebében.

Nolan: Kéz és lábtörést a keringőhöz, baba. :)

Üzenete most is mosolyt csalt az arcomra. Mindent megosztunk egymással a napjainkról, ezáltal olyan volt, mintha egy helyen lennénk, így nem olyan kibírhatatlan az a pár száz kilométer, ami elválaszt minket.

- Üdvözlöm a lovagod - vigyorgott a barátnőm, amint belém karolt, ezáltal rálátást nyert a képernyőre.

- Átadom neki - nevettem fel, miközben elkezdtem bepötyögni a választ.

Lia: A kéztörés már megvolt, csapok mellé egy lábtörést és eleget is tettem a kérésednek. ;) Maya pedig üdvözöl.

Nem kellett egy percet sem várnom, már érkezett is a válasz.

Nolan: Ne akard, hogy a csinos kis fenekedet egy székhez ragasszam, hogy ne sérülhess meg többet. :) Én is üdvözlöm Mayát.

- Jó látni, hogy boldog vagy - jegyezte meg kedélyesen.

- Már majdnem elfelejtettem, hogy mit jelent a boldogság - sóhajtottam jókedvűen.

A szekrényeinkhez érve leraktuk a felesleges cuccainkat, lecseréltük a cipőinket, majd olyan kedvvel indultunk el a tornaterembe, mintha a fogunkat húznák ki azon a helyen.

Épp válaszolni készültem Nolannak, amikor újabb üzenetem érkezett tőle.

Nolan: Edzésem van 5-ig, utána írok.

Lia: Jó hokit! <3

Mosolyogva tettem el a telefont a farzsebembe.

- Remélem Elliott tud keringőzni, mert én kétballábas vagyok - fintorgott Maya, miközben megpróbálta copfba fogni kócos tincseit.

- Én csak azt remélem, hogy az a tapló megnémult az éjszaka folyamán - morogtam.

A tornaterembe érve örömmel konstatáltuk, hogy nem mi érkeztünk utoljára. Axelt persze egyből kiszúrtam a tömegben. A bal szeme körül egy monokli díszelgett, orra le volt ragasztva. Gondolkodni se volt időm, hogy mi történhetett vele, mert megérezte, hogy valaki bámulja, pár másodperc múlva pedig rám találtak zöld szemei. Elrugaszkodott a faltól, aminek eddig támaszkodott és megindult felénk.

- Bárcsak láthatatlan lennék - motyogtam frusztráltan és a gipszemmel kezdtem babrálni.

- Sziasztok! Maya, Elliott szeretné megismerné a partnerét. Gondolom te is kíváncsi vagy rá, ott ül - biccentett a bordásfalak felé, ahol egy fekete hajú fiú bámult minket a padlón ülve. Szemét közöttünk járatta, és elmosolyodott, amikor fel tudta venni a barátnőmmel a szemkontaktust.