Megfékezhetetlen

| 1 |

• Magnolia/Effy •

- Effy! - rontott be nagy hangzavarral a terembe Maya, a legjobb barátnőm. Az a pár osztálytársunk, aki jelző csengetés után a teremben szokott tartózkodni, már mind megszokta a hirtelen belépőit, szóval már senki nem rezzen össze a lány érkezésekor.

Megint elaludhatott, mert már csak öt perc volt becsengetésig. Le kéne szoknia a hajnalig tartó sorozatozásról, de tudom, hogy feleslegesen jártatom a számat. Azt csodálom benne legjobban, hogy sose tűnik fáradtnak, pedig alig alszik pár órát. Hosszú és göndör, szőke haját ma egy hanyag kontyba fogta a feje tetején, vékony lábait egy fekete farmerbe és egy fekete bokacsizmába bújtatta, míg felül egy szürke, kötött pulcsit viselt. Zöldeskék szemei csillogtak a hírtől, amit pár másodperc múlva meg fog osztani velem.

- Neked is szép jó reggelt Maya - dünnyögtem álmosan. Vele ellentétben én fél hét óta ébren vagyok. Mindegy, hány órát alszom, ugyanúgy fáradt leszek. Ráadásul egy ideje rémálmok is gyötörnek, ami miatt nem tudok aludni, emiatt pedig gyakran vagyok álmos.

- Péntek este buliba megyünk - vágódott le a mellettem lévő székre. Mindezt úgy jelentette ki, mintha csak annyit mondott volna, hogy Mrs. Davies, a biológia tanárnő macskamániás. Nála furább nő nem létezik, ezt minden diák tudja. Betegesen rajong a macskákért, de tényleg.

- Én ezt most kihagynám - karoltam át magam, miközben próbáltam nyugodt maradni.

- Meg egy nagy frászkarikát! A buli előtt átmegyek hozzád és együtt készülődünk az estére. Nem fogadok el nemleges választ! Muszáj lazítanod egy kicsit, nagyon feszült vagy mostanában, még a szokásosnál is jobban - nézett mélyen a szemembe.

- Úgy sem fogsz békén hagyni, megspórolok magunknak egy kis időt. Ki szervezi? - sóhajtottam egy nagyot, miközben eltettem a fülhallgatómat a táskámba.

- Naomi Bennett - legyintett lazán, mintha nem éppen most mondta volna, hogy az egyik legnépszerűbb lány bulit szervez, ahova mi is meg vagyunk hívva. Mellesleg ki nem állhatom azt a libát.

- Hogy sikerült meghívatnod minket? - érdeklődtem felvont szemöldökkel.

- Az előbb összefutottam vele a folyosón, és említette, hogy nem lesznek otthon a szülei a hétvégén, ezért amolyan évnyitó bulit szervez. Mondta, hogy ha van kedvünk, menjünk - vont vállat, miközben előszedte a táskájából a biológia felszerelését.

- Maya. Naomi Bennettről van szó, aki csak és kizárólag olyan embereket szokott meghívni a bulijaiba, akiket bír - világítottam rá a tényre, miszerint én nem vagyok a "listán". Amikor összejöttem Nolannal, egyenesen utált, mert "elvettem tőle a pasiját", de ennek már két éve. Egészen pontosan pénteken lesz két éve, hogy összejöttünk. Fél éve hagytam el, azóta nem hallottam felőle semmit, másik városba költöztem anyával és a második keresztnevemet használom, mindezt a nyári szünet előtt, márciusban. Csak így tudtam megvédeni, de a szívem azt mondja még most is, hogy ez volt életem legnagyobb hibája. Persze Maya semmit nem tud az egészről, mert nem meséltem el neki. A lányt ebben a városban ismertem meg, ő segített beilleszkedni, amiért a mai napig hálás vagyok neki. Naomi is csak azért ismeri a fiút, mert nem egyszer találkoztak egy-egy buliban, ahova én is mentem Nolannal. Sosem szeretett nélkülem bulizni, mindig vele kellett mennem. Naomi Bennett pontosan tudta, hogy ki vagyok.

- Tudom ki ő. Nem egyszer beszélgettem már vele, jófej. Ne akadj fent ezen, kedves lány - mosolygott kedvesen. Ekkor még nem tudhattam, de Maya bejuttatott minket arra a bulira, ami elindította a lavinát az életemben...