Megfékezhetetlen

| 22 |

• Nolan •

- Szerinted fiú lesz vagy lány? - kérdezte halkan Marcus, miközben áthúzta a fején az izzadt mezét. Áradt belőle az izgatottság, ami a játékán is észrevehető volt. Az edző meg is dicsérte amiért az utóbbi időben remekelt. Igaz, Mr. Harris nem tudja miből fakad Marcus kimagasló teljesítménye, mivel csak pár emberrel osztották meg a terhességet, mert szerintük senkinek semmi köze hozzá. Teljes mértékben egyet értettem a döntésükkel.

- Szerintem lány lesz - válaszoltam suttogva, majd lehajoltam a korcsolyám fűzőjéhez és elkezdtem kibogozni.

- Hogy tetszik a Helena? Szerintem szép név - vakargatta meg az állát eltűnődve.

- Ja, nem hangzik rosszul - hagytam rá szórakozottan.

- De az Elena is jó - folytatta csípőre tett kézzel.

- Haver, szerintem ezzel nem vagy elkésve, mással viszont igen - utaltam arra, hogy estére programot terveztünk és lassan már öt óra volt. Előtte még haza akartam menni átöltözni és lerakni a hokis cuccomat, ő viszont teljesen megállt az öltözködésben.

- Mit felejtettem el? - nézett rám elsápadva. Kicsit viccesnek tartottam, hogy mostanában könnyebben ráparázott minden apróságra, ezért előszeretettel ugrattam jó baráthoz híven.

- Mondjuk hogy egy óra múlva jelenésünk van Vespernél.

Azt beszéltük meg, hogy összeülünk a lánynál négyesben beszélgetni és iszogatni, persze csak okosan. Az apja nem lesz otthon és pár napja támadt ez a zseniális ötlete, hogy még sosem csináltunk ilyet, ezért megkérdezett minket, hogy van-e kedvünk hozzá. Wesleyvel azonnal igent mondtunk, Marcus pedig örül, hogy ennyire jól kijövünk a barátnőjével. Nehéz is lenne rosszban lenni vele, hiszen rendkívül barátságos személy.

- A rohadt életbe!

Fejcsóválva néztem, ahogy rekord idő alatt cserélte le a hokis ruháit a szokásos farmer és pulcsi kombójára. A telefonom rezgése vonta el a figyelmem a kapkodó barátomról.

Lia: Köszönöm a gyűrűt, szeretlek! <3

Mosolyogva olvastam el az üzenetét. A szóban forgó gyűrűt eredetileg a szülinapjára szántam, viszont mivel egész héten rosszul érezte magát a mai szalagavatója miatt, ezért megelőlegeztem neki, hogy legyen egy kis öröme a mai napon. A lehető legjobbkor futottam össze Naomival, aki el tudta vinni neki. Beszéltünk pár szót Axelről is, aki szerinte még mindig aggodalomra adott okot, ez pedig nem tetszett. Melegen ajánlom, hogy ne tegyen keresztbe nekem, mert nem fogja megköszönni a következményeket.

- Mehetünk? - szólalt meg Marcus indulásra készen. Vele ellentétben én még félmeztelenül ücsörögtem egy szál farmerben. Hoppá.

Válaszul hozzávágtam a törülközőmet, amit röhögve kapott el a levegőben.

♡♡♡

- Hogy-hogy nem autóval jöttél? - érdeklődött Vesper, miután megölelt.

- Mert egyrészt inni fogok, másrészt kölcsön kellett adnom apámnak a mai napra, mert az övé szerelőnél van - válaszoltam, majd követtem őt és Wesleyt a nappali felé. Vele jöttem, mert Marcus hamarabb átjött a barátnőjéhez.

- Sziasztok! - üdvözölt az említett személy a kanapén ücsörögve.

Biccentettem köszönésképp, majd leültem az egyik fotelbe. Wesley a másik fotelben foglalt helyet, Vesper pedig már a barátja mellett kuporgott.