Eternal love ❤️‍🔥🔞 (1. Rész)

10. Fényes nappal

Audreynak sikerült időben beérnie a szerkesztőségbe. A reggeli meeting után elindult a saját asztala felé, hogy a tegnap készített képeket megszerkessze az esti lapzártáig. A főnöke Sam, hirtelen utána kiáltott:
- Audrey! Várj egy kicsit! - lépett mellé - Szeretném látni a nyers képeket a házról!
- Rendben, semmi gond. - mosolygott rá a lány - Gyere velem!
Az íróasztalánál kivette a fényképezőből a memóriakártyát és átrakta a laptopjába.
- Egy pár pillanat és beolvassa - mondta a férfinak, aki a székének a háttámlájára tenyerelt. Amikor felmásolódtak a képek, Audrey gondolkodás nélkül kattintott a legutolsó fájra, ám amikor megjelent Aiden a képernyőn, azonnal elvörösödött és minél gyorsabban próbált ellapozni a házról készült fotókhoz.
- Állj! - szólalt meg ekkor hirtelen a férfi, és szemét Aidenre szegezte - Ki ez?
- Oh, senki. - hebegte a lány - Tegnap ismertem meg, nincs jelentősége, csak véletlenül fotóztam le.
- Véletlenül mi? - nevetett fel a férfi - Nem vagyok buzi, de vak sem... - szorította meg a lány vállát, kissé túl erősen, miközben még mindig a képernyőt bámulta. Kézfején kifehéredtek a porcok, miközben  Audrey vállát szorította...
- Sam? - nézett rá hátra a lány - Ez fáj... - nyúlt a vállához, mire a férfi megrázta a fejét.
- Bocsáss meg, drágám! Elkalandoztam. - mosolygott le a lányra - Szóval, jóban vagytok? - kacsintgatott
- Öhm... mi... izé... - jött zavarba Audrey
- Oh, ugyanmár! Évek óta a főnököd vagyok.
Sosem volt még egy normális pasid. Csak kíváncsi vagyok, mi a helyzet ezzel az Adonisszal. - mosolygott rá Sam biztatóan
- Hát, azt hiszem alakul valami kettőnk között... Ma újra látni akar.
- Nagyszerű! - csapta össze a két kezét a férfi - Most pedig munkára, drágám! 3 fotó fog kelleni a cikkhez. Csipkedd magad! - azzal sarkon fordult és elindult az irodájába.
- De meg sem nézted a nyersképeket! - kiáltott utána Audrey
- Bízom benned! - mutatott rá a férfi - Most fontosabb dolgom akadt... - motyogta szinte csak magának...

Aiden el sem hitte, amiket a Mester mondott neki az étkezés közben. Legszívesebben azonnal Audreyhoz teleportálta volna magát, hogy újra megpróbálhassa vele azt a csókot, amin az éjjel úgy felsült. Hivatalos zöld utat kapott a lányhoz, ha már a Fény így akarja... De mit is jelent ez? Hogyan tudna bárhogy is közeledni hozzá, anélkül hogy kárt tenne benne? Annyira kívánta... a szex mellett a vérét éppen annyira. Hirtelen beugrott neki valami, ami akár működhet is... A komódján álló fekete holdkőgömbhöz lépett, szemfogával végigkarcolta a csuklóját és egy csepp vért csöpögtetett rá. Sűrű, sötét vére lassan folyt végig rajta.
- Deore! - mondta hangosan és leült az ágya szélére, miközben várt. Körülbelül 1 perc múlva megjelent a Fény szolgálója, Deore, a Segítő. A vámpírnő egy volt a sok közül, de a Harcosok csak őt használták ivásra.
- Hívtál, Harcos? - hajolt meg előtte a nő, miközben hosszú fekete haja előre hullott.
- Igen. Innom kell. - mondta Aiden
A nő lassan felegyenesedett és kérdőn nézett rá:
- Megsebesültél, Uram vagy gyengélkedsz? - aggodalmaskodott
- Nem, nem, nem. Semmi bajom - mentegetőzött a férfi - Tudom, hogy nem telt még el a 2 hét, de muszáj most innom. Telítődnöm kell, különben ki fogom szívni egy ember vérét. - magyarázta a nőnek.
- Egy emberből akarsz inni? - borzadt el a Segítő, és undor ült ki az arcára.
- Hamarosan vámpír lesz, de amíg ilyen sebezhető, nem kockáztathatom meg, hogy elborul az agyam... Nagyon kívánom. - vallotta be. Deore elképedt, szóhoz sem jutott csak döbbenten nézett a férfira.
Valószínűleg az agya próbálja feldolgozni a hallottakat.
- Segítesz nekem, Kedves? - kérdezte lágyan a nőtől, kinek neve pontosan ezt jelentette; a Fény legkedvesebb szolgálója volt. A nő lassan bólintott, és helyet foglalt Aiden mellett az ágyon. A férfi hálásan rámosolygott, majd megragadta Deore csuklóját, beleharapott és mohón szívni kezdte...

Audrey hamar elkészítette a 3 fotót a cikkhez, majd elindult ebédelni a közeli pizzázóba. Útközben felhívta a húgát is, de csak a hangpostát érte el; valószínűleg hamarabb kellett bemennie. Így viszont nem volt kedve egyedül beülni enni, inkább elvitelre kérte egy hideg kólával. A nap magasan járt az égen és a lány bőre égni kezdett a spagettipántos topjában. Gyorsan fogott magának egy taxit, amint beült, megkönnyebbült a légkondi hűvösében. Az az ötlete támadt, hogy a GPS koordináták alapján elviteti magát Aiden házához. A taxis bólintott, amikor rápillantott a címre, majd elindult.
- Nem zavarja, ha közben eszem? - lebegtette meg Audrey a szelet pizzáját a hátsó ülésen.
- Csak ne morzsáljon össze mindent! - dörmögte a sofőr
- Rendben! - bólintott Audrey, majd beleharapott. Nézte közben a hatalmas felhőkarcolókat, majd a híd másik oldalán a kertvárosba értek. Nem ismerte a lány ezt a környéket, nem az ő világuk. Egyre nagyobb és puccosabb villák tűntek fel az út két oldalán, míg végül egy tábla jelezte, hogy magánút következik.
- Sajnálom, innen gyalog kell tovább mennie. - mondta a taxis - Nem hajthatok be az útra.
- De innen még nem is látni a házat! Még nagyon messze lehet... - nyöszörgött a lány - Nem tudna mégis végig hajtani rajta és gyorsan visszafordulni, ha láttam a házat?
- Nem lehet. A jeladón látja a cég, ha tilosban bóklászom... - fordult hátra a férfi és kérdőn nézett rá - Mi legyen?
- Várjon meg akkor itt! - morogta Audrey, majd belekortyolt a kólájába és kiszállt a kocsiból - El ne merjen menni! - szegezte ujját a férfire, majd becsapta az ajtót.
- Ketyeg az óra... - válaszolta a taxis - Nem lesz olcsó menet!
- Kifizetem! - vágta oda a lány, majd nagy léptekkel elindult az egyenes úton. Úgy egy kilóméternyire látott maga előtt egy nagy kaput, körben magas, sűrű sövény volt; odáig elmegy. Ha már eddig eljött, nem fordul innen vissza. Kíváncsi volt, hol járt az éjjel, mert a sötétben szinte semmit nem látott belőle. A nap borzasztó melegen sütött, árnyék persze sehol. Úgy érezte, lángra kap a bőre, ezért lassan kocogni kezdett, így viszont a fejfájása lett rosszabb az ütemes rázkódástól. Szerencsétlen! - szidta magát legbelül. Végül elért a nagy vaskapuhoz, aminek a rácsain bekukucskált. Egy hatalmas kétszárnyú épületet látott, neobarokk stílusjegyekkel. Nagyon impozáns volt, de ami a legfurcsább volt benne, hogy az összes redőny le volt engedve a hatalmas ablakokon. Fényes nappal, teljes sötétséget csinálni abban a gyönyörű házban, eléggé furcsa... Hacsak nem azért mert riasztóval vannak ellátva és bekapcsolták, míg dolgozni vannak... - így töprengett, mikor hátralépve észre vette a kapu kétoldalára szerelt kamerákat. Az istenit! - szidta magát és megdörzsölte lüktető halántékát. Most lebukott, tuti megnézik a felvételeket... Mit fog mondani Aidennek? Szerencsétlen barom! - szidta magát, majd meg kellett vakarnia a vállát és a karjait, annyira húzta a bőrét a napsütés. Legjobb lesz visszaülni a kocsiba! - gondolta, majd futni kezdett...

Aiden jóllakottan aludt az ágyában mikor dörömböltek az ajtaján. Lassan felült:
- Ki az? - Rayner rontott be - Nem azt mondtam, hogy ne gyere be többet a szobámba?!
- Nem volt kulcsra zárva... - vonta meg a vállát
- És mi a faszért ébresztettél fel?! - mordult rá
- Ja, semmi, hagyjuk. Csak itt van Cupcake. De ha téged ez nem izgat... - fordult meg Rayner és elkezdte becsukni maga mögött az ajtót.
- Hol?! - ugrott mellé Aiden
- Riasztott a kamerarendszer. A kocsifelhajtón közeledik.
Aiden szinte repült a kameraszobáig, hogy lássa miről beszél a társa. Egy szempillantás alatt ott volt, és rátapadt a monitorra. A Fény áldja meg Wyottot, amiért ragaszkodott a nagyfelbontású kamerarendszerhez! Valóban Audrey volt az. Lassan kocogott a nagykapu felé. Megigézve nézte, ahogy rózsaszín kis topjában fel-le ugrálnak a melltartó nélküli mellei,copfja a hátát verdeste, haja aranyszínű volt a tűző napsütésben. Nagyon szerencsésnek érezte magát, hogy napfényben is láthatta a lányt; erre a későbbiekben nem lesz már lehetőségük.
- Égeti a nap! - szólalt meg a háta mögött Rayner
- Hogy? - pillantott rá Aiden
- Láss is, ne csak a nyáladat csorgasd! - verte nyakon társát - Vöröslik a bőre!
- Igazad van! És valószínűleg a feje is fáj... - mert pont ekkor dörzsölte meg a lány a halántékát.
- Látod, vakarózik is! - mutatott rá Ray
- Igen. A teste is kezd változni... Nem sok idő van már hátra... - mondta miközben nézte, amint a lány elfut a kaputól...

Aki idáig olvasott, kérem, írjon egy kommentet, hogy tetszik a sztori! ❤️‍🔥
Minden véleményt, ötletet szívesen fogadok! 😊🙏