Eternal love ❤️‍🔥🔞 (1. Rész)

31. Kötelék

Amint haza értek a házba, Aiden rávetette magát Raynerre és teljes erejével püfölni kezdte, míg Wyot és Avery le nem szedték róla.
- Totál elborult az agyad! - köpött ki egy adag véres nyálat Rayner, majd megigazgatta az állkapcsát.
- Nem volt jogod elhozni onnan! - üvöltötte Aiden
- Inkább köszönd meg, hogy nem hagytalak elégni! Széndarabként nehéz lenne megmenteni a csajodat!
Erre nem tudott mit mondani. Igaza volt. Annyira szégyellte magát, de nem tudott most józanul gondolkodni.  Csak Audrey járt a fejében, hogy minél hamarabb megmenthesse. Szó nélkül hátat fordított és ott hagyta a társait.
A szobájában ledobálta a ruháit és a fegyvereit, majd beállt a zuhany alá. Hagyta, hogy a forró víz végig follyon a testén és a gőz eltompítsa az agyát. Nem tudta, meddig állhatott úgy ott, de hirtelen kristálytisztán látott maga előtt egy sötét helységet, körben fém polcok sorakoztak és lánccsörgést hallott. "Segíts!" - visszhangzott Audrey kiáltása a fejében. Elzárta a csapot és levegő után kapkodott. Mi a szar?! - zihált, miközben szédült és forgott vele minden. Várt pár másodpercet, majd sietve magára tekert egy törölközőt és kirohant a folyosóra. A többiek a szalonban voltak.
- Srácok! Én... Nekem... Asszem látomásom volt! - mondta lihegve, miközben érezte, hogy kifutott az összes vér az arcából, és megtámaszkodott az ajtófélfában. A hátán ekkor egy meleg érintést érzett; oda pillantott, a Mester volt az.
- Fiam! - ölelte magához az öreg Aident - Hallottam, mi történt. Meg fogjuk találni! - rázta meg a férfit a vállainál fogva. - Mit láttál?
- Én, mintha ott lettem volna. Nem a Fény víziója volt; teljesen más, de nagyon valóságos. Éreztem a poshadt víz és penész szagát, láttam a fém polcokat, hallottam... - ezen a ponton már nem bírta tovább, elcsukló hangon folytatta - a láncok csörgését. - nézett fel könnyes szemmel a Harcosokra. - Audrey ott van bezárva! Azt láttam, amit ő látott!
- A vér kötelék. - mondta higgadtan a Mester - Mit láttál még?
- Ablaktalan, sötét helység.
- Esetleg egy hűtőkamra? - kérdezte Avery
- Igen! Hát, persze! Valami olyasmi! - vágta rá Aiden.
- Akkor keressünk valami olyan épületet, ami rendelkezhet ilyennel azon a környéken. - mondta Wyot és elindult az alagsor felé.
- Mester, ma nem étkezünk veled! Ne vedd sértésnek! - hajolt meg Avery, majd mind elvonultak a kameraszobába.

Audrey érezte, ahogy múlik a zsibbadás a testéből, helyette a feje kezdett zsongani. Tudta, hogy nem sok ideje van addig, míg a drog teljesen össze zavarja. Megmozgatta a testét a fém asztalon, de a láncok túl szorosan fogták, a hasánál bele vágtak a húsába. Erősen koncentrálni kezdett Aidenre, az ösztöneit követte. Úgy gondolt a férfira, mintha el akarná érni telefonon, csak éppen készülék nélkül. Érezte, hogy lélekben egyre közelebb kerül hozzá, mígnem forróság járta át a testét, mintha meleg zuhany alatt állt volna. A kellemes bizsergéstől libabőrös lett, majd kinyitotta a szemét, hogy körbe nézzen a helységben, ahol fogva tartották. Minden erejével azon volt, hogy fenntartsa a létrejött kapcsolatot, de képtelen volt rá.
- Segíts! - kiáltotta erőtlenül, majd elterült az asztalon.

Amikor felébredt nagyon fázott. Kinyitotta a szemét és döbbenten vette észre, hogy egy hatalmas tű áll ki a vénájából, a bőre körülötte véres volt.
Hamarosan Sam lépett be, kezében egy hűtőtáskával.
- Ébresztő, Csipkerózsika! Hasadra süt a Nap! - nevetett - Jaaaaaa, hogy ti nappal szoktatok aludni! El is felejtettem! - vigyorgott ismét - De mostmár beszélnünk kell, Szivi!
- Audrey vagyok! - morogta a nő összeszorított fogakkal
- Az vagy, aminek nevezlek! - kiabált az arcába - Egy undorító, mocskos pióca! - suttogta a fülébe, majd egy széket húzott az asztal mellé. Ráült, a hűtőtáskát a lábai közé vette. - Lássunk munkához! - csapta össze a tenyerét, majd egy fiolát dugott a vénájából kiálló tűre.
- Mit csinálsz? - kérdezte Audrey, miközben nézte, hogyan telik meg a kémcső a vérével.
- Oh, hát tudod, a véretek roppant különleges, ha ezt eddig nem tudtad volna. A megfelelő személyek komolyabb összegeket adnak egy ilyen kis üvegcséért. - húzta le a tűről, és tette a táskába, majd egy üreset csatlakoztatott újra - Az emberekre fájdalomcsillapító, gyógyító erővel hat. A vérfarkasoknak narkotikum. A boszorkányok pedig különféle varázslatokhoz használják. A tündérekre asszem halálos, ők nem kérnek belőle. - kacagott.
- Rád milyen hatással van? - kérdezte a nő.
- Az legyen az én titkom! - kacsintott rá.
Audrey megpróbálta elrántani a karját, de esélytelen volt...
- Ne mocorogj! Az előző csapolásnál olyan ügyes voltál! ... Ja, hogy ki voltál ütve! Majd' elfelejtettem! - cserélt ismét üveget, mire Audrey megint rángatni kezdte a karját. - Azt mondtam, ne mozogj! - ordította, miközben ököllel szájba vágta. A nő érezte, hogy kicsattant az ajka. Vérének fémes íze lassan terjedt szét a szájában. - Látod, mit kellett tennem?! - szorította meg az arcát - Ha viselkedsz, akkor nem bántalak. Ez csak üzlet! Te adsz a véredből, és én is adok neked! - mondta gonosz mosollyal.
Audrey csendben figyelte tovább, ahogy még vagy 9-10 üveggel csapolt a véréből, majd egy sebtapasszal leragasztotta a szúrás helyét.
- Mára ennyi. - mondta, miközben lezárta a táska tetejét. - Még sötétedés előtt van időm eladni, aztán sietek vissza hozzád, nehogy a kis barátod meglepjen minket. - simított végig az arcán, mire a nő összerezzent. - Naaa, ugyan már! - súgta neki lágyan - Kedves leszek hozzád! - mondta, miközben megkerülte az asztalt és a másik oldalon a zsebéből elővett egyet az ismerős kis tablettából.
- Ne, kérlek, ne! - könyörgött neki Audrey - Jó leszek!
- Persze, hogy jó leszel! A szolgám vagy mostantól, azt teszek veled, amit akarok! - simított végig a testén - Ez azért kell, hogy el ne tűnj nekem innen! Tudom, hogy nem kocsival érkeztél a szerkesztőségbe, szóval ügyes kis vámpír vagy! Nem akarom látni a többi trükködet!
- Én nem... - kezdte volna Audrey, de Sam betapasztotta a száját.
- Cssss! Nem engedtem meg, hogy beszélj! Most nyisd nagyra a szádat, cserébe megajándékozlak!
Audrey rövid hezitálás után kinyitotta a száját, mire a férfi bele ejtette a tablettát.
- Nyeld le! - utasította, és a nő engedelmeskedett. - Jó kislány! - mosolygott rá - És most a jutalmad! - mondta, miközben az egyik polcról levett egy konyhakést. Egy gyors mozdulattal megvágta a csuklóját, majd Audrey szájához tartotta a szivárgó sebet. A nőnek már a vérének a szagától is felfordult a gyomra. Összeszorította az állkapcsát és elfordította a fejét.
- Sok vért vesztettél. Nem hagyom, hogy meghalj!
- Én ezt nem iszom meg! - mondta öklendezve, mire Sam elkapta a fejét és erőszakkal a szájra szorította a  csuklóját. A vámpír szája megtelt azzal a borzasztó, ragacsos folyadékkal, de nem akarta lenyelni, mire a férfi a másik kezével megvillantotta előtte a kést, majd végig húzta a pengét a szemétől az álláig. Audrey keservesen megvonaglott a fájdalomtól, majd nyelt egyet.
- Ez az, igyál! - dörmögte - Akkor nem esik bajod!
Audrey undorodva itta az Árnyék vérét, s amikor végzett, émelygett az egész gyomra. Köhögve öklendezett, de sajnos nem tudta kihányni...