Eternal love ❤️‍🔥🔞 (1. Rész)

20. Hazafelé

Körülbelül egy óra telhetett el, amikor Lena visszatért a laborból. Amikor meglátta Aident a vizsgálóban, dühösen ráncolta össze a homlokát:
- Neked nem lenne szabad itt lenned! Mégis hogy sikerült...? - kérdezte volna - Áh, mindegy. Nem érdekel. Hogy van? - nézett nővérére
- Mióta itt vagyok nincs rohama, nyugodtan alszik. - simogatta meg gyengéden Audrey kezét
- Szerencsére hatottak a gyógyszerek. - mondta, miközben megigazította az infúziós tasakot és gyorsabb folyásra állította. - Viszont, amit a laborban találtam... - kezdte, majd sejtelmesen Aidenre pillantott.
- Mondtam. - bólintott a férfi
- Hogy lehetséges?! - tátotta el a száját Lena - Életemben nem láttam még ilyet! Több őssejt van a vérében, mint amit a köldökzsinórból ki lehet nyerni! Ez lehet az orvostudomány legnagyobb felfedezése! - hadarta izgatottan a lány
- Lena, nem, szó sem lehet erről! Gondolkozz! Milyen élete lenne így? Mint egy kísérleti egér...
A lelkesedés azonnal eltűnt Lena arcáról és aggodalom vette át a helyét.
- De ezt akkor sem értem... Mi erre a magyarázat? Mi okozza? Mi történik vele?
- Változik a teste. Sokkal erősebb lesz, mint valaha, de ehhez az kell, hogy most magammal vigyem.
- Szó sem lehet róla! - csattant fel a lány - Nem viheted el! Állandó orvosi felügyeletre van szüksége!
- Lena! - kiáltott rá Aiden - El kell innen vinnem! Ha itt észre veszik a változást rajta, akkor kutakodni fognak az okok után. Sosem fogják békén hagyni. Engedd el velem!
- Miért bízzak meg benned? Abszurd dolgokat mondasz!
- A vére nem elég abszurd?! Tessék! - tartotta felé az ép karját - Vegyél vért tőlem is! Meglátod, ugyanolyan az enyém is!
Lena gyorsan megszúrta és 3 fiola vért vett tőle.
- Ettől még mindig nem engedhetem el! Bekerült a rendszerbe, ellátásra van szüksége.
- Írj egy papírt, hogy távozhat!
- Azt nem tehetem! Az állásomba kerülhet! Megvárjuk a reggeli vizitet, ha addig nem lesz újabb rohama, akkor a CT és MRI után saját felelősségére távozhat.
Aiden a hatalmas ablakra pillantott.
- Nem maradhat reggelig. Most kell elvinnem!
- Aiden lehetetlent kérsz!
- Találj ki valamit, vagy elviszem csak úgy és majd nyomozhat a rendőrség. Nem érdekel!
Lena idegesen járkált fel-alá. Pár perc után így szólt:
- Beszélek a felettesemmel, hogy hívjon be valakit helyettem. Házi gondozásba veszem.
- De velem kell jönnie! Nem mehet haza!
- Ne bosszants fel! - csattant fel a lány
- Komolyan mondom, nem mehet haza! Mellettem a helye!
- Legyen, de akkor én is elkísérem!
Aiden összeszorította az állkapcsát. Még egy ember a Harcosok Házában?! Ennek nem fognak örülni...
- Jó. - dörmögte - Most menj és javítsd át a véreredményét!
Lena kis habozás után bólintott, majd elsietett.
Kb. 15 perc múlva tért vissza egy kerekesszékkel.
- Vihetjük. Elengedték, azzal a feltétellel, hogy vissza kell jönnie elvégeztetni a vizsgálatokat; és csakis azért mert az én testvéremről van szó. Ez szabályellenes...
- Rendben. - dörmögte Aiden, de tudta, hogy többé sosem fogja az emberek közé engedni a párját.
Lena kiszedte a tűt a testvére kézfejéből Aiden pedig felemelte őt az ölébe.
- Hoztam tolókocsit! - intett a fejével a lány
- Nem szükséges! - szorította Aiden magához Audreyt és könnyedén vitte kifelé. Lena megforgatta a szemeit, majd elindult utánuk. Óvatosan lefektették a kocsi hátsóülésére, közben egy pillanatra kinyitotta a szemét.
- Haza viszlek! - súgta neki Aiden, mire az bólintott és újra elaludt. Lena bemászott hozzá a hátsóülésre, hogy fogja a testét menet közben.
- Meddig lesz így? - kérdezte a férfit miközben kisimított egy tincset Audrey arcából.
- Változó, de több órát vesz igénybe...
- És aztán?
- Majd meglátod! - vigyorgott hátra a visszapillantóból Aiden, és arra gondolt, hogy hamarosan tényleg megtörténik. Végre!
- Én is? - kérdezte Lena, miközben nagyot nyelt.
- Idővel. - válaszolta a férfi, majd néma csendben hajtottak a házig. A garázsban már várta őket Rayner.
- Azt hittem már kinyírtak haver! - kiáltotta Aidennek, majd hirtelen elnémult, amikor a hátsó ülésről kiszállt Lena.
- Rayner, bemutatom Lenát. - mutatott kezével felé - Ragaszkodott hozzá, hogy elkísérje a testvérét. Magammal kellett hoznom. - magyarázta. Rayner tátott szájjal bólintott, miközben le sem vette a szemét a lányról. Lena láthatóan zavarba jött; ugyanúgy pirult el, mint Audrey szokott. - Ő pedig Rayner, régi barátom. - fordult a lány felé, aki félve előre nyújtotta a kezét, de a férfi megrázta a fejét, majd hátat fordított neki. Lena zavartan ejtette le a kezét.
- Bunkó! - dörmögte Aiden - Nyisd az ajtókat, hadd vigyem be Audreyt! - kiáltott utána. Rayner előttük ment és tőle szokatlan módon egy szó nélkül vezette őket fel Aiden szobájáig. Óvatosan lefektette Audreyt az ágyba, majd betakargatta.
- Rayner hozd fel kérlek a bőröndjét! A kocsiban hagytam. - mondta Aiden
- Kinek a bőröndjét? - kérdezte zavartan, miközben idegesen Lenára pillantott.
- Audreyét, te barom! A reptérről hoztam, nem rémlik?!
- Ja, de, igen. - habogta a vámpír, majd kiment. Lena hosszan nézett utána.
- Öhömm - köszörülte meg a torkát Aiden - Bocsánatot kérek helyette is. Irtó nagy tuskó tud lenni néha.
- Ja. - vonta meg a vállát a lány - Nem izgat. - mondta, miközben a szőnyeg mintáját tanulmányozta.
- Figyelj, Lena, hajnali 4 óra. Audrey valószínűleg át fogja aludni a napot és én itt leszek mellette. Legjobb lenne, ha te is lepihennél; gondolom lassan 24 órája ébren vagy.
- Csak a szokásos! - legyintett kuncogva a lány
- Mégis... Azt mondom, hogy menj aludni! Keresünk neked egy szobát itt a házban...
- Még mit nem! - dobta le a bőröndöt a küszöbre Rayner - Ez nem aludhat itt! - mutatott a lányra
- "Ez" - hangsúlyozta Lena - nem is akar itt aludni! - sziszegte a férfi képébe emelt fővel. Rezzenéstelen arccal nézett farkasszemet a vámpírral.
- Ez esetben menjetek a garázsba! Este vissza jöhetsz Audreyhoz, de előtte telefonon beszéljünk! - mondta Aiden, miközben oda-vissza nézett Lena és Rayner között.
- Rendben. - mondta Lena, és az ágyhoz lépett, hogy megpuszilja a nővérét. - Hamarosan visszajövök! - súgta neki, majd sarkon fordult és elindult kifelé.
- Rayner, ha lennél olyan kedves kikísérni... - intett a lány után.
- Sokba fog ez neked kerülni! - dörmögte, majd becsukta maga mögött az ajtót.

A garázsban érte utol a lányt, aki láthatóan zavarban volt.
- Választhatod bármelyiket! - intett körbe a kocsik közt Rayner, majd a kulcsos szekrényhez lépett. A lány habozott. - Mi van már? - kérdezte ingerülten.
- Nincs jogosítványom. - motyogta
- Oh, ezt a szerencsétlent! - szaladt ki a száján, de abban a pillanatban, amint kimondta, meg is bánta. Lena ráemelte acélszürke szemeit és dühösen elindult felé.
- Nem tudom, kinek képzeled magad, de attól, hogy gazdag vagy, nem kell lenézni a másikat. Lefogadom, egy napot nem dolgoztál meg ezekért a kocsikért vagy a házért! De nem is érdekel! Ahogyan te sem! Azt viszont nem nyelem le, hogy valaki ekkora arrogáns pöcs legyen velem! - szemtől szembe álltak egymással. Raynernek pislognia kellett kettőt, hogy elhiggye, ez az apró kislány vele veszekszik. A feje búbja az álláig ért. Lenézett rá és megszorította a csuklóját, mire hűvös borzongás futott végig a gerincén le az ágyékába. Mi a fasz?! - döbbent meg.
- Figyelj, te kis bolha! Vettem a lapot; most nyugodj le szépen, hívok valakit, aki haza tud vinni.
- Te nem tudsz vezetni? Vagy degradál ilyesvalakit furikáznod?
- Tudok vezetni! - engedte el a lány kezét és az órájára pillantott: 4:21, mindjárt felkel a Nap. Francba! - Most más dolgom van! - hazudta végül. - Mindjárt jön valaki, aki hazavisz! - mondta majd sarkon fordult. Az ajtóból még egyszer visszanézett rá, a tekintetük találkozott, és Rayner farka kőkeményre meredt. Kurva élet! - csapta be maga után az ajtót és elindult egy Szolgálóért...

Kommentben írjátok meg légyszi a véleményeteket!
Hálásan köszönöm!