Eternal love ❤️‍🔥🔞 (1. Rész)

9. Az utolsó étkezés

Aiden éppen törölközött, mikor dörömböltek az ajtaján. Rayner és Avery volt az, be hallatszott a vitatkozásuk:
- Nem hiszem el, hogy Aiden nőt hozott a házba! Ne hazudj Rayner! Ha te hoztad ide, vállald fel, ne kend rá a másikra! - morgott Avery
- Mondom, hogy itt volt a csaj az ő szobájában! - újabb dörömbölés az ajtón - Nyisd ki, hallottam, hogy zuhanyzol! - ordította Rayner
Aiden lassan és nyugodtan nyitott ajtót két társának.
- Fáradjanak bejjebb, uraim! - vigyorgott
- Kurvára nem vagy vicces! - vágta mellbe Rayner - És mióta zárod be a szobádat? - fröcsögte
- Amióta nem tudsz kívül maradni, barom! - vágott vissza Aiden
- A kis Cupcake szagát a ház másik végében is éreztem! Meg kellett néznem, mi az! Elvégre is én maradtam itthon "házőrzőnek"... - dünnyögte Ray
- Cupcake! - nevetett fel Aiden - Milyen találó! - valóban leginkább frissen sült vaníliás sütire emlékeztetett a lány illata - Egyébként Audreynak hívják, és ne merészelj még egyszer rámászni, te seggfej! - szegezte rá a mutatóujját
- Nem akarnám újra megpróbálni... Nem fogott rajta a vámpír bűbáj... - tárta szét karjait Rayner
- Minden emberen működik! - csóválta a fejét Avery
- Akkor miért ütött le a kiscsaj egy whiskys pohárral?!  - csattant fel Ray
- Mert már hamarosan vámpír lesz. - magyarázta Aiden - 25 éves, úgy tippelem, napokon belül megtörténik.
- Akkor sem hozhattad volna ide! Aiden, ez a harcosok háza, és tudod, mire esküdtünk fel! - emlékeztette Avery
- Mint ha lett volna más választásunk... - grimaszolt Aiden - De a dolog pikantériája pontosan az, hogy a Fény vezetett oda hozzá. Én sem értettem, miért... de aztán olyan hevesen reagált rá a testem, hogy...
- Kímélj meg a részletektől, kérlek! - szakította félbe Rayner - Ide kellett hoznod megkefélni.
- Nem! - csattant fel Aiden - Ő nem tudja, hogy mik vagyunk, vagy hogy ő mi lesz hamarosan! Semmit nem tud!
- Hogy lehetséges ez? - döbbent meg Avery és Rayner is csak pislogni tudott
- A szüleik meghaltak. Árvaházba kerültek. Nem tudom vannak e gyerekkori emlékeik; arra nem kérdeztem rá...
- Többen vannak? - kérdezte Avery
- Oh, igen, van egy húga is.
- Szóval két vámpír gyerek az emberek világában nőtt fel... Hogy lehetséges ez? Nem kereste őket senki? - értetlenkedett Rayner
- Valami nyoma kell lennie a történteknek vagy a családjuknak. Ezért is akarok beszélni a Mesterrel. - jelentette ki Aiden
- Pedig fel akartuk ajánlani, hogy titokban tartjuk a kis kihágásodat. - vigyorgott Avery, és Rayner is bólogatott hozzá.
- Kössz, de ez nem egyszeri alkalom lesz; nem seperhetjük a szőnyeg alá... Tudnom kell, ki ez a lány és mi dolgom vele! Az utolsó étkezésnél beszélek a Mesterrel.

Reggel 6 óra, csörgött Audrey ébresztője. Gyorsan kinyomta, és pironkodva indult ki a mosdóba, mikor meglátta meztelen testét. A fejfájása mint ismerős vendég már ott kopogtatott a koponyájában. - Rég találkoztunk! - gondolta morcosan, majd eszébe jutott, hogy amíg Aidennel volt, teljesen megszűnt a lüktetés. Fura.
Tisztálkodás után gyorsan felöltözött: fekete farmert és egy rózsaszín topot választott, majd halkan kiment a konyhába. Lena délutános lehet, mivel még aludt. A hűtőben nem volt semmi azonnal fogyasztható, így csak kivett egy müzliszeletet a szekrényből és a táskájába dobta. Magára akasztotta a kameráját, belebújt fekete topánkájába, majd elhagyta a lakást.
Az utcán hűvös volt még, de a következő sarkon már várta őt a friss kávé. Phil már messziről kiszúrta, hogy közeledik, így mire odaért már a kezébe is nyomta a kávéját:
- Hosszú kávé sok tejjel cukor nélkül - mosolygott rá az öreg
- Pont ahogy szeretem! - kacsintott rá Audrey, miközben egy marék aprót tett le neki - Köszönöm! - kiáltotta, majd rohant le a metróhoz. Éppen elérte a szerelvényt és ledobta magát az egyik szabad helyre. Alig várta, hogy ismét este legyen és találkozhasson Aidennel. Most döbbent csak rá, hogy még telefonszámot sem cseréltek. Időpontot sem beszéltek meg. Mi van, ha elkerülik egymást, vagy közbejön valami? Vagy pont, hogy csak duma volt a mai randi? Így akarja felültetni? - gondolkozott a lány és elszorult a szíve a gondolatra... Közben megérkezett a metró. Az órájára pillantott, 7:43. Futva indult felfelé, hogy el ne késsen a munkahelyéről.

Aiden lassú, határozott léptekkel indult az utolsó étkezésre. Mikor belépett a terembe, a többiek már mind az asztalnál ültek: Rayner, Avery, Wyot és a Mester. Néma csend volt. Leült a helyére, és mielőtt a Mester bólintott volna, hogy kezdhetik a vacsorát, Aiden megköszörülte a torkát, és így szólt:
- Elnézést Mester! Mielőtt hozzá látunk, lenne itt valami, amit meg szeretnék veled beszélni.
Az idős vámpír bólintott, majd intett a kezével a személyzetnek, hogy távozzanak. Amikor az utolsó üvegajtó is bezárult, Aiden megszólalt:
- Az esti portyázásom során találkoztam egy lánnyal... - kezdte. Rayner és Avery az asztallap mintáját tanulmányozták, Wyot ledöbbent, az öreg pedig érdeklődve elfordította a fejét. - A Fény vezetett oda egy vízióval. Erősen vonzódom hozzá... - nyögte Aiden, ami enyhe kifejezés volt. Síri csend volt, senki nem szólalt meg, a Mester pedig rezzenéstelen arccal nézte. - Nem történt köztünk semmi, -Azt a csókot leszámítva - tette hozzá gondolatban - nem szegtem meg az eskümet, de nem tudom, képes vagyok e távol tartani magam tőle. - vallotta be őszintén és lesütötte a szemét.
- Folytasd! - szólt rá az öreg.
- Még ember, de hamarosan át fog változni, csakhogy fogalma sincs a Rendről, a világunkról. Nem tudja, hogy vámpír.
- Hogyan? - döbbent meg először a Mester
- Nos, a szüleik meghaltak. Ő pedig árvaházba került a húgával együtt. Azóta az emberek világában élnek. Nem tudom, hogyan történhetett ez meg...
- Sajnos nem minden támadásról értesülünk, és a faj nyilvántartása sem elég pontos. Utána kell járnunk a dolognak... - nézett az öreg Averyre
- Megtisztelsz a feladattal, Mester! - hajtotta le a fejét a férfi - Utánanézek a feljegyzésekben. - az öreg bólintott.
- Mester! - szólt bizonytalanul Aiden - Én... és a lány... - dadogta
- Találkozhattok!
Az asztal körül mindenki ledöbbent; Wyot félrenyelte a bort, amibe az imént belekortyolt.
- Én, köszönöm Mester, de sajnos nem hiszem, hogy elég erős vagyok ahhoz, hogy betartsam az eskümet... - vallotta be Aiden őszintén és nagyot fújtatott.
- Rendben van. - mondta az öreg rezzenéstelen arccal.
- Na, álljunk csak meg egy szóra! - csapott Rayner az asztalra - Most akkor ő szabadon kamatyolhat?!
- Fékezd magad, Fiam! - szólt rá a Mester tekintélyt parancsolóan - Tudok a Te dolgairól is!
Rayner erre összeszorította az állkapcsát, és lesütötte a szemét. Nyílt titok volt, hogy gyakran fektet le embernőket...
- Mester? - nézett kérdőn Aiden rá
- Legyen meg a Fény akarata. - bólintott higgadtan - Új kor kezdődik... - mosolyodott el - Fel kell majd keresnem a Bölcseket, és beszámolni a dolgokról. Most pedig együnk! - tapsolt kettőt, mire a személyzet elkezdte felszolgálni a vacsorát. A harcosok döbbent csendben láttak hozzá az evéshez.