Eternal love ❤️‍🔥🔞 (1. Rész)

37. Ez nem a vég!

Audrey tompán érzékelte, hogy a biztonságot nyújtó házban vannak. Lassan, óvatosan nyitotta ki a szemét. Aiden az ölében vitte felfelé a lépcsőn; nehézkesen lépkedett, majd lepillantott rá. A tekintetük találkozott. Mindketten a könnyeikkel küszködtek, nem szóltak semmit. Audrey rettentően szégyellte magát, undorító és értéktelen lett. Elfordította a fejét.
Amikor a szobájukba léptek, megköszörülte a torkát és megszólalt:
- Le szeretnék zuhanyozni. - mocskos és büdös volt.
- Persze, bébi! Máris! - súgta a férfi, miközben bementek a fürdőszobába és felültette a nőt a kézmosóhoz. Remegő kézzel a széttépett pólója széléhez nyúlt.
- Ne! - állította meg Audrey a mozdulatot. Nem bírta elviselni magán a szerelme érintését. - Csak tegyél a kádba, kérlek! - nézett könyörögve a szemébe - A többit majd én intézem.
Aiden nem ellenkezett, lassan beleültette a kádba. Biztos nem esik nehezére magára hagyni ilyen állapotban. Gusztustalan romhalmaz! - fogalmazódott meg a nőben, hogyan is érzi most magát. A férfi az ajtóban megtorpant, habozott.
- Minden rendben lesz! - erőltetett felé egy mosolyt - Csak adj egy kis időt nekem!
Aiden bólintott.
- Kiálts, ha bejöhetek. - mondta.
Most Audrey bólintott, majd hozzátette:
- Tedd rendbe te is magad addig! - nézett végig a kedvese tökéletes testén, mikor az elködösült agya feldolgozta a férfi vérének illatát - Aiden, te vérzel! - kapaszkodott meg a kád szélében, hogy valahogy kipattanhasson hozzá, még ha hason csúszva is kell odamennie. Elszorult a szíve arra a gondolatra, hogy miatta esett baja.
- Csak egy horzsolás! - mutatta felé a tenyerét zavartan, amin egy mély vágás díszelgett. - Megyek én is letusolok! - húzta be maga után az ajtót.
Audrey a fürdőszoba fényeiben "megcsodálta" a remekművet, amit Sam a testéből alkotott. Mindenhol lila foltok, horzsolások, vágások. A lábai voltak a legcsúnyábbak; próbálta megmozdítani őket, de hiába. Mi van ha mostantól nyomorék lesz? - öntötte el a félelem. Nem tudta, hogy milyen mértékben képesek a gyógyulásra, de jelenleg nem is érdekelte. Az élete értéktelen lett. Tönkretette az a szemétláda, mikor lenyomta a torkán az undorító vérét.
Kitépte a tűket a karjaiból és a földre dobta azokat. Ezt követte a pólója maradványai, majd a bugyiját is letépte és a többihez lökte. Bedugta a dugót és megnyitotta a meleg vizes csapot. Hagyta, hogy a tűzforró víz végig égesse a bőrét.
A sok mocsoktól és alvadt vértől hamar pocsolya színű lett a víz, így inkább megnyitotta a lefolyót, hadd nyelje el ezt a fertőt. Émelyegni kezdett a gyomra, ezért ledugta két ujját a torkán, hogy meghányassa magát. Magában érezte az Árnyékot, meg akart szabadulni tőle. Már jó ideje próbálkozott, öklendezett sikertelenül, nem jött vissza semmi, csak a nyála.
Reményvesztve hajtotta hátra a fejét a kád széléhez, mikor eszébe jutott Aiden kétségbeesett pillantása, amikor megtalálta. Látta rajta, hogy viszolyog hozzáérni, undorodott tőle, nem erre számított. Nem hibáztatta érte. Ő is pontosan így gondolt magára. Szegény, most hozzá van kötve a Fény hülye párosítása miatt... Nem! Azt nem hagyhatja! - döntötte el és felült. Mindkét csuklóját gyorsan átharapta, hogy bugyogjon kifelé belőle az undorító vére, amivel az Árnyék "megajándékozta". Bocsáss meg, Szerelmem! - gondolta, miközben zokogva figyelte, ahogy vörössé színeződött a víz körülötte. A csapból továbbra is zuhogott a forró víz, a lefolyó pedig tette a dolgát. Tökéletes! - Aiden nem fogja megérezni, csak mikor már késő lesz. Lenyelte a könnyeit és nyugodtan hátradőlt, mígnem elsötétült előtte minden...

Aiden Rayner szobájához bicegett. Mikor belépett döbbenten vette észre, hogy ott térdel mellette Lena.
- Te hogy kerülsz ide?
- Mégis mit gondolsz? - vigyorgott rá - Munka után azonnal ide jöttem. Sejtettem, hogy kelleni fog egy orvos. - mondta, miközben elvágta a cérnát, amivel Rayner arcát varrta össze. - Ő hol van? - kérdezte aggódva
- Fürdik. Egyedül akart lenni egy kicsit.
- Megértem. - fújta ki a levegőt - És hogy van?
- Több sebből vérzik. - mondta kurtán
- És te? - egyenesedett fel, miközben ránézett. Aiden lehúzta a dzsekije cipzárját.
- Oh, bazdmeg! - ugrott oda hozzá a lány, mikor meglátta az átlyuggatott pólóját. - Volt pofája oda szúrni, ahol tegnap összestoppoltalak?!
Ezen a férfi csak kuncogni tudott.
- Árnyék. Mire számítottál?! - vigyorgott rá, majd felszisszent a fájdalomtól.
- Na, gyere! Hadd varrjalak össze megint. Aztán letusolhatsz! - kesztyűt cserélt, majd újra cérnát fűzött egy tiszta tűbe és munkához látott. Miután Lena kitisztította a sebet és adott fájdalom- és vérzéscsillapítót, seperc alatt össze varrta.
- Gondolod, hogy megnézhetem? - kérdezte tétován - Míg te fürdesz. Nem zavarok sokáig. Csak látni akarom!
- Persze. Lesz vele is dolgod egyébként. - szorította össze az állkapcsát, mikor Audrey térdeire gondolt. A lány arcán fájdalom és együttérzés suhant át, miközben Rayner hangosan felnyögött és magzatpózba kuporodott.
- Vagyis... azt hiszem van még itt egy kis dolgom... - mondta, miközben észrevett még egy sebet a férfi felcsúszott pólója alatt, aztán az ollójával elkezdte levágni róla a textilt.
Aiden gyorsan letusolt, majd körbetekerte az oldalát a dokitól kapott kötszerrel. Gyenge és sápadt volt a vérveszteség miatt, de nem érdekelte. Sietett vissza a szobájukba, ahol még mindig csukva volt a fürdőszoba ajtaja és hallotta, ahogy csobog a víz. Ad még neki 5 percet! - nem akart tolakodó lenni, pedig legszívesebben berontott volna hozzá. Addig a gardróbban belebújt egy kényelmes melegítőalsóba és egy laza pólóba. Mezítláb járkált fel és alá, amikor az ajtó alatt kezdett kiszökni a gőz és még valami... amikor felfogta, hogy mi az, majdnem kitörte az ajtót a tokból.
A látvány sokkolta. Audrey eszméletlenül terült el a vérrel teli kádban. A feje épp akkor bukott a víz alá, mikor benyitott. A hajánál fogva felrántotta, majd kiemelte a kádból és a hideg csempére fektette. Mindkét csuklóját átharapta. Mégis mi a faszért?! - tombolt belül Aiden, miközben látta, hogy alig van már pulzusa. Csak egy dolog segíthet! - harapta át ő is a saját csuklóját és a nő szájára tapasztotta. Bízott benne, hogy a vérszomj és az ösztönök felélednek, de nem történt semmi. Teltek a percek, Audrey szíve egyre csak lassult, Aiden vére pedig a nő szájából már a padlóra csorgott.
- Ez nem lehet a vég! - ordította, miközben ráborult a kedvese testére - Nem hagyhatsz itt, bébi, abba belehalok! - zokogta reményvesztetten.