Eternal love ❤️‍🔥🔞 (1. Rész)

18. Tombolás

Audrey örült, hogy befejezte a fotó sorozatot, úgy érezte, mindent sikerült megörökítenie, ami érdekes volt. Unottan pakolta be a holmijait a bőröndjében, mikor Lena hívta telefonon:
- Na haliii! Mizuuuu? - vinnyogott a húga
- Szia! Kérlek ne nyávogj a fülembe! - tette kezét a homlokára
- Megint a fejed? - váltott orvosra Lena
- Most a legrosszabb. Biztos a klíma és a környezetváltozás vagy a repülés...
- Nem érdekel! Mostmár nem hallgatok rád. Holnap bejössz egy alapos kivizsgálásra; vérvétel, CT, ami kell... Szólok is Dr. Johnsonnak, hogy írjon be téged.
- Rendben. - sóhajtott Audrey belenyugvóan - Kijössz a reptérre? - kérdezte
- Ezért is hívtalak. Sajnos nem tudok. Behívtak éjszakázni.
- Oké. Semmi gond. Aiden úgyis jön. - mosolygott
- Akkor nincs semmi bűntudatom. Jó utat! Reggel találkozunk!
- Igen. Szeretlek!
- Én is! Na, pá! - azzal letette. Audrey mosolygott, mikor megnézte az órát: 20 perc múlva indulnak a reptérre. Gyorsan szedegette a maradék cuccait, amikor ismét rosszul lett. A nyelve zsibbadt, a torka kiszáradt, a feje zúgott, a látása elhomályosult. Az asztalhoz lépett és bele ivott az asztalon álló kancsó vízbe, de továbbra is forgott vele a szoba, ezért lerogyott a szőnyegre és várt. Nagyokat lélegzett, lassan fújta ki a levegőt és próbálta összeszedni magát, mikor Sam kopogott az ajtón:
- Bejöhetek?
- Nyitva van! - kiáltotta Audrey erőtlenül, és örült, hogy nem fordította rá a zárat
- Csak meg akartam nézni, hogy állsz a... pakolással. - vette észre a földön kuporgó lányt, majd oda rohant hozzá - Gyere, kapaszkodj belém! - hajolt oda hozzá, Audey vonakodva csimpaszkodott belé, de segítségre volt szüksége. A férfi az ágyhoz vitte és alaposan körülpárnázta.
- Nagyon gyorsan ver a szíved - mondta, miközben a csuklóján kitapintotta a pulzusát. Audrey bólintott. - Hozok egy kis vizet!
Percek teltek el így, mire jobban érezte magát.
- Mondjam le a repülést? - kérdezte Sam
- Nem! Dehogyis! - vágta rá Audrey. Nem akart tovább itt maradni a férfival, Aidenre vágyott, hogy mellette megnyugodhasson a teste.
- Biztos vagy benne, hogy nem lesz gond? - hunyorgott
- Biztos! - szállt le az ágyról - Segíts csomagolni! Le ne késsük a transzferünket.
- Oké! - bólintott a férfi és körbejárt a szobában, hogy a bőrönd mellé tegye a maradék holmit is.
- Az ingyen piperét is hozd a fürdőszobából! - kiáltotta neki Audrey - Lena imádja a luxus cuccokat!

Ezalatt Aiden a Mestertől megtudta, hogy Audrey szülei rejtőzködve éltek, teljesen kivonták magukat az Elit közösségéből. A ház, amiben laktak álnéven szerepelt. Nem jelentek meg semmilyen társasági eseményen, miután 15 éve elkezdték az Árnyékok levadászni a nemesi családokat. Túl sok vesztenivalójuk volt: féltették egymást és a kislányokat, ezért szinte nyomtalanul eltűntek. Azért szinte, mert az anyjuk levelezett egy kedves barátnőjével, aki most hallott az egyik Segítőtől a vörös hajú gyermekről, így jelentkezett a Fénynél, hogy mindent elmeséljen. Celeste aggódni kezdett, amikor nem kapott választ a leveleire. Máskor napi váltásban írtak egymásnak. Amikor elment a házukhoz vérfürdő fogadta. A kislányokat a pincében találta meg egy idősebb konyhalánnyal együtt. Úgy gondolta, az lesz a legjobb, ha kimenekíti őket a vámpírvilágból ezekben a baljós időkben, ezért elvette az emlékeiket és árvaházba adta őket. A házat porig égette, hogy elrejtse a mészárlás nyomait. Az eset rögzítetlenül maradt, nem értesítették a Harcosok Házát. Sokat gondolt a gyermekekre, de eszébe sem jutott, hogy már felnőttek és hamarosan át fognak változni...
Aiden tombolt belül, amiért két vámpírgyermek egy hibbant némber rossz döntése miatt a Renden kívül rekedt védtelenül, évekig.

A gép már valahol Franciaország és Anglia között járt a La Manche csatornán; hamarosan leszállnak. Sam boldog volt, mert minden rendben zajlott; pont ahogy eltervezte: 2 napig távol tudta tartani azt az izomagyú Harcost a lánytól, aki lehet, hogy már holnap át is változik. El sem akarta hinni, hogy ennyire szerencsés. Már csak haza kell vinnie valahogy anélkül, hogy az a barom kinyírná közben, de a lány és emberek előtt úgysem tud vele semmit csinálni. Megkérte Dave-et, aki szintén Árnyék volt, hogy jöjjön a kocsival a VIP parkolóba - kerül, amibe kerül -, minél hamarabb beülhessenek és eltűnjenek a fickó szeme elől, ami a tömegben nem is lesz olyan nehéz. Éppen elégedetten hátra dőlt, amikor a mellette lévő ülésen Audrey rángatózni kezdett. A szeme felaladt, elvesztette az eszméletét, viszont teljes testével reszketett, mint akinek rohama van. A mögöttük ülő asszony felvisított:
- Segítség! - mire mindenki felpattant bámészkodni. - Már csak ez hiányzott! - gondolta magában Sam, és nagyon bosszús volt, hogy összedőlni látszott a terve.
Egy stewardess szaladt oda és rémülten nézte a lány hánykódó testét, amit Sam igyekezett az ülésen tartani.
- Van valami betegsége a kisasszonynak? - kérdezte
- Nem tudok róla - morogta Sam bosszúsan
- Epilepsziás rohama van! - kiáltotta valaki
- Fogják le, nehogy kárt tegyen magában! - szólt megint valaki
- Azon vagyok! - ordította Sam, miközben Audrey kezeit fogta. Hátulról valaki a fejét fogta, míg egy fickó a lábaihoz térdelt segíteni. A stewardess hamarosan vízzel és párnákkal tért vissza. A roham után, mikor ellazultak Audrey izmai, csak percek múlva tért magához, és zavartan nézett maga körül az emberekre.
- Kisasszony, rohama volt. Hogy érzi magát? - hajolt oda a légiutaskísérő, miközben átnyújtotta a vizet. Audrey döbbenten vette el, majd ivott. Sokkos állapotba kerülhetett.
- Jól vagyok. - dadogta végül
- Hamarosan megkezdjük a landolást, kérem csatolják be az öveiket. A kapitány rádión értesíti a reptért, hogy küldjenek egy mentőt a géphez.
- Nem szükséges - kezdte volna Sam, de a nő félbe szakította
- Ez a protokoll. Megvizsgálják, és ha jól van, mehet is haza. - mosolygott biztatóan Audreyra, majd sarkon fordult mielőtt bármit is mondhatott volna. Picsába!

Aiden az üvegfalnál állt és nézte, amint a gép végiggurul a leszállópályán. Amikor megállt, egy mentő indult el a géphez, amitől nagyon rossz érzése lett a férfinak, de igyekezett leseperni magáról a félelmet. Alig várta már, hogy a karjaiba zárhassa az ő törékeny kis babáját. Pár perc és láthatja... A mentő túl messze volt, hogy láthassa, kit visznek el, de pont ekkor írták ki a római járat csomagátvételi helyét. Aiden besurrant oda, hogy minél hamarabb láthassa Audreyt. Lassan jöttek a csomagok és az utasok is, de Audrey sehol. A férfi gyomra görcsbe rándult, mikor meglátta az Árnyékot, amint rá vigyorog és ingatja a fejét. Aiden úgy indult el felé, mint aki szét akarja tépni, de a mocsok a kamerákra és a tömegre mutatott.
- Nem érdekel, ki lát minket - mondta neki, miközben megragadta a gallérjánál fogva. A fickó egy fejjel alacsonyabb volt nála és jóval véknyabb is, mégis rezzenéstelen arccal állta a szorítását.
- Leszel szíves elengedni? - seperte le a kezét magáról - Audrey nincs velem!
- Hol van?! - dörmögte Aiden, miközben farkasszemet néztek egymással. Az izmai megfeszültek, a belsője folyamatosan rezgett; harcolni akart: addig ütni a rohadékot, míg pépes nem lesz az agya.
- Másik fuvart választott magának! - köpte oda, majd sarkon fordult, de a vámpír elkapta a vállát.
- Mit csináltál vele?! - tombolt, miközben érezte, hogy nem sokáig tud már uralkodni magán, mielőtt letépné a fejét.
- Semmi közöm hozzá! - lökte el magától Aident, majd felkapta a csomagját. - Hagyj engem békén, jó?! - grimaszolt, majd megveregette a vámpír vállát. - Sok sikert a kereséséhez!
Aiden tombolt belül, de tudta, hogy ettől többet szépszóval úgysem szed ki belőle, így hagyta elmenni. Ekkor ütötte meg a fülét két idős hölgy beszélgetése:
- Szegény kislány, hogy meg volt rémülve! Borzasztó lehet elfogadni, hogy epilepsziás ...
- Az unokaöcsémnek is tavaly derült ki, hogy... - susmusoltak, de a vámpír már nem figyelt rájuk. Epilepsziás lány? - biztos rohama volt Audreynak...
Hát elkezdődött!