Eternal love ❤️‍🔥🔞 (1. Rész)

30. Tehetetlenség

Audrey minden erejével azon volt, hogy kiszabaduljon, de se mozdulni, se megszólalni nem bírt. Szerencsére viszont teljesen tudtánál volt, így arra koncentrált, hogy minél több részletet megjegyezzen az autóútból. A hátsóülésen feküdt, így  a táblákat nem làthatta, hogy milyen irányba mennek, de egyszercsak kiértek a városból és egy rázkódós útra fordultak. A telefonja rezegni kezdett, mire Sam hirtelen káromkodva lefékezett és kiszállt. Feltépte a hátsóajtót és motozni kezdte, mikor a farzsebéből kihúzta a mobilját.
- Még épp időben! - dörmögte a fickó - Mielőtt keresni kezdene a kis barátod! - azzal a telefont a kocsi kereke alá tette és visszaült vezetni. Innentől még egy jó fél órát kocsikáztak. Amikor megérkeztek és a férfi kiemelte a kocsiból, Audrey egy nagy épületet látott maga előtt. A táblák alapján valami panzió lehetett annak idején, de régen bezárhatták már, mivel a környezete elég gazos volt. A férfi kulcsokat vett elő, kinyitotta a bejárati ajtót, majd a falon lévő riasztóberendezés kódját ütötte be. Egy hangos csippanás után indultak befelé. Egy lengőajtó után az egykori konyhába érkeztek, majd onnan egy ablaktalan helységbe nyitottak be, a hűtőkamrába.
- Érezd otthon magad! - lökte le Sam az egyik sarokba. A feje nagyot koppant, ahogy a falnak ütközött és érezte, hogy vér csorog le a homlokán, de képtelen volt odanyúlni. Elernyedve feküdt ott, mint egy rongybaba. Közben a férfi kiment, majd a konyhából elkezdett befelé húzni egy nemesacél munkaasztalt. Lassan haladt vele, valószínűleg dögnehéz lehetett; végül a helység közepére pozícionálta. Ezután ismét eltűnt, majd egy ládával a kezében tért vissza. Láncokat vett elő belőle, majd a nő elé guggolt.
- Gyere, Kedves, helyezd magad kényelembe! - húzta fel a karjainál fogva, majd végigfektette az asztalon. - Azta, de jó tested van! - mondta, mikor felcsúszott a felsője a hasán, és kivillant lapos hasa. Az Árnyék benyúlt alá és megmarkolta az egyik mellét. Audrey átkozta magát, amiért nem volt rajta melltartó. A férfi a füléhez hajolt, miközben tovább simogatta:
- Kiváncsi vagyok, milyen érzés lesz vámpírt baszni! - súgta neki - Úgy tudom, képesek vagytok Árnyékoktól is teherbe esni! - vigyorgott, mire Audrey szeme megtelt könnyekkel, és érezte, hogy végigfolyik az arcán, bele a fülébe. Sam a hasa körül többször is átvezette a láncot az asztal lapjához kötözve, majd egy lakattal rögzítette. A kezeit a teste előtt a lánchoz bilincselte.
- Remélem, nem túl kényelmetlen! - rángatta meg még egyszer a láncokat, mire azok belenyomódtak a húsába, annyira szorosan fogták körül. - Nem szeretném, hogy megszökj! A méreg hatása hamarosan elmúlik, és nem akarom, hogy ki tudj szabadulni. Viszont szeretnék beszélgetni veled! Van pár dolog, amit tudnom kell! - A ládából egy pici zacskót vett elő, amiben apró tabletták voltak. - Buon appetit! - nyitotta szét a nő száját és lenyomott egyet a torkán. Audrey garatreflexe beindult és öklendezni kezdett, de a pasas össze szorította a száját, míg le nem nyelte. - Ez csak egy kis kábszer! - kacsintott rá - Most légy jó kislány és pihenj! - indult el kifelé - Ha vissza jövök, már nem fogsz tudni! - mondta gonosz vigyorral, majd rázárta a hűtőajtót.

Aiden és társai azonnal kocsiba ültek, de már nem akadtak a nyomukra. Míg Rayner vezetett, Avery Wyotot tárcsázta.
- Elkapták Audreyt! Be tudod mérni a mobilját?
- Ha kicseng, akkor talán. - válaszolta - Aiden rácsatlakoztam a te telódra, kezdd el hívni!
Aiden reszkető kézzel nyomta meg a hívás gombot és egy kicsit fellélegzett, amikor kicsengett. Némán hallgatták a búgásokat, miközben Wyot veszettül kattintgatott, majd körülbelül a hatodik csörgés után megszakadt a vonal.
- Na? - kérdezte Rayner.
- Csak hozzávetőlegesen. - válaszolt Wyot - Több idő kellett volna. Sajnálom!
- Merre? - ordította Aiden, miközben a kezei közt összezúzta a mobilját.
- Kelet felé. A 45-ösön menjetek végig, ki a városból. Valahol az erdős részen volt.
Avery kinyomta a hívást, Rayner pedig a gázpedálra taposott. Minden perc számít most! - rázta idegesen a lábát Aiden, miközben arra koncentrált, hogy ne bőgje el magát a fiúk előtt. Mit csinált Audrey? Mit akart? Hogy került egyáltalán oda? - s mintha Avery meghallotta volna a gondolatait, azt kérdezte:
- Megtanítottad illanni?
- Nem. - lehelte erőtlenül - De valószínűleg nagyon elszánt volt, így sikerült neki útmutatás nélkül is.
- Nagyon menő! - vigyorgott rá a visszapillantó tükörből Rayner - Mármint kurva rossz ötlet volt! - tette hozzá a szemöldökeit összehúzva.
- Miért ment oda? - sóhajtotta Avery
- Felmondani! - csattant fel Aiden - Hihetetlen, hogy odament! Elmondtam neki, hogy a főnöke egy Árnyék! Miért nem féltette tőle az életét?!
- Valaki más élete miatt... - dörmögte Rayner, mire Aiden összerakta.
- Hát, persze! Az a rohadék ismeri Lenát is, és Audrey bármi áron megvédené a kishúgát. A francba is! El kellett volna mondanom neki, hogy mi is erre a féregre vadászunk! Akkor nem ment volna utána ő maga! Ehelyett csak titkolóztam, mert nem akartam, hogy aggódjon... Most pedig aggódhatok én miatta!
- Csak jót akartál! - nézett rá Avery együttérzően, és Aiden épp el akarta küldeni a picsába a részvétével együtt, mikor Rayner lehúzódott a padkára.
- Ott! - mutatott ki a szélvédőn - Friss keréknyomok a sárban!
Egy földút volt nem sokkal a várostábla után.
- Nézzük meg! - mondta Aiden és előre hajolt a két ülés közé, hogy jobban lásson. Egy darabig lassan mentek, mikor elmélyült a nyom, és lábnyomokat pillantott meg a kocsi körül. Kiszálltak, és az egyik keréknyomban, a sárba taposva megtalálták Audrey összezúzott telefonját.
- Jó nyomon járunk! - mondta Aiden, majd visszaültek, hogy kövessék a nyomokat, de kis idő múltán az út kavicsossá vált, majd elágazott. Rayner kérdőn hátra pillantott, mire Aiden tanácstalanul hátradőlt.
- Vissza kellene fordulnunk. - mondta Avery óvatosan - Napkeltéig haza kellene érnünk!
- Menjetek! - mondta Aiden, majd kinyitotta a kocsi ajtaját - Én maradok! Keresem pirkadatig. Akkor majd hazaportálok.
- Én is maradok! - pattant ki mellé Rayner - Avery egyedül is haza tud vezetni. Te viszont nem vagy abban az állapotban, hogy magadban bolyongj az erdőben! - csapta a hóna alá a társa.
- Legyen! - sóhajtotta Aiden, miközben lerázta magáról a másikat, és elindult az egyik úton.
Néma csendben sétáltak, mikor a választott út is ismét elágazott. Aiden hezitálás nélkül ment tovább az egyiken.
- Haver, ez így kurva hosszú lesz! - kezdte Rayner - Kellene egy térkép, hogy lássuk, merre járunk, illetve merre vannak esetleg épületek. Nem gondolom, hogy a szabad ég alatt maradnak. Audreyt meg kell óvnia a napfénytől.
- Igazad van, de még nem tudok elmenni. Amíg van esély arra, hogy rátalálok, maradok.
Rayner bólintott, és csendben haladtak tovább.
Már kezdett világosodni, amikor nagyon messziről egy kocsit hallottak. Megtorpantak és összenéztek.
- Az elágazáshoz! - mondták egyszerre, majd ott teremtek. Elbújtak a fák mögé és vártak, vártak, s miközben hallgatták a kínzó lassúsággal közeledő autót, a Nap sugarai kezdtek bekúszni a lombkorona alá is.
- Mennünk kell! - mondta Rayner
- Nem! - kiáltott rá Aiden és feszülten figyelt, melyik úton fog felbukkanni a kocsi.
- Nem hagyom, hogy kinyírd magad! - szorította meg Rayner a társát és hazaillant vele.