A novella a Klónok támadása alatt játszódik; abban a kivágott jelenetben, amelyben Padmé magával viszi Anakint a szülői házba. Plusz természetesen a piknik jelenet is itt van, mert az ikonikus.
Anakin úgy követte Padmé ragyogását, akárha álomban járna.
Padmé szabályosan ontotta magából a fényt örömében, az Erőben nem volt más, mint egy határozott pályán keringő csillag. Anakin élvezettel fürdött a csillogásában és hajlandó lett volna bármeddig, bárhová követni: át kietlen pusztaságokon, csatatereken, a Coruscant legalsó szintjeinek napot nem látott sikátorain keresztül.
Azért örült, hogy jelenleg biztonságos terepen járnak; Padmé otthon volt, a Naboon, és éppen a szülői ház felé rohant olyan lelkesen.
Az egykori királynő és a jelenlegi szenátornő egy tízéves kislány lendületével rontott fel a ház lépcsőjén; a falakat beborító borostyán zöld hátterében Padmé virág volt, szirmok és méz lágy köntösében, és Anakin elbódult, a lába alatt bizonytalanná süppedt a világ.
– Anya!
Padmé egy nő ölelésébe temette magát, aki ajtót nyitott neki. Az asszony tagadhatatlan hasonlóságot mutatott a szenátornővel, és Anakin zavartan bámulta a ház falát, nem tudta, hová nézzen.
– Kincsem! – Jobal Naberrie megsimogatta lánya arcát. – Hát végre itthon vagy! Annyira, annyira örültünk apáddal, mikor megkaptuk a holoüzeneted, háromszor is visszahallgattam, hogy megbizonyosodjak róla, tényleg ma jössz...
Jobal könnyes szeme megakadt a Jedi lovagon. Szemöldöke kérdőn felszaladt, a lánya felé fordult magyarázatért. Padmé, Anakin szerette azt hinni, elvörösödött.
– Ó, ő itt Anakin. Anakin Skywalker. Talán még emlékszel rá, habár nagyon régen volt...
Jobal arca felderült, a gyanakvás minden árnyéka eltűnt róla. Kikerülte lányát, hogy kitárt karokkal a fiú felé lépjen, aki még inkább zavarba jött, önkéntelenül is hátrált egy lépést.
A lelkének jólesett az anyai gesztus, de az esze nem tudott mit kezdeni vele.
– Anakin! Emlékszem rád. Hogy te hogy megnőttél! – Jobal bájosan elpirult. – Már meg ne haragudj a hangnemért, jedi lovag. Mélyen tisztelem a rendedet.
– Ahogyan én az ön lányát – vágta rá Anakin, talán túlzottan is szolgálatkészen. A fiú kínjában egy újabb árnyalatot vörösödött, majd elsápadt, gyors egymásutánban. Jobal szórakozottan elmosolyodott. Anakin nem mert Padmére nézni, hogy lássa, a lány mit szól. – Márminthogy, én, nos... – Anakin erőt merített a jedi tanításokból, amikkel az utóbbi tíz évben tömték a fejét. Valamelyest megtalálta a lelki egyensúlyát. – Azért küldtek Amidala szenátorral, hogy a biztonságát óvjam.
Jobal tekintete elsötétült az aggodalomtól, visszalépett a lányához, hogy amennyire csak lehet, magához ölelje. – Ettől féltünk.
– Nem kell félniük – biztosította Anakin a nőt kissé megjátszott nyugalommal. – Mindent kézben tartok.
Anakin végre megkockáztatott egy pillantást Padmére; a lány határozottan feszengett. Anyja, megérezvén ezt, elengedte és a ház ajtaja felé intett.
– Milyen modortalan vagyok – mondta Jobal Naberrie. – Fáradjatok beljebb, mind a ketten. Éppen ebédidőre értetek ide, minden tálalva van.
– Apa merre van? – Padmé anyja nyomában felsietett a lépcsőn. Anakin tiszteletteljes távolságban követte.
– Odabent. Képzeld csak el, a hazatérted hírére...
– Anya, hány embernek mondtad el, hogy hazajövök?
YOU ARE READING
Egy múlt szilánkjai - Padmé Amidala
FanfictionRövid Star Wars novellák Padmé főszereplésével. Mi lenne, ha...? szcenáriók, kitöltő részek, főleg a Clone Wars c. animációs sorozathoz, illetve a Sithek bosszújához. Mivel Padmé a kedvenc karakterem a Star Wars univerzumából, és jogosan kevésnek ér...