Egy múlt szilánkjai - Padmé Amidala

Jedi Padmé au

Gyors széljegyzet: Sziasztok! Nagyon régen írtam ide, de! Egy kis kezdemény pihenget a gépemen, aminek az első kis részletét megmutatnám nektek, hátha valaki örömét leli benne! A lényeg annyi, hogy ebben a fanfictionben Padmé és Anakin sorsa "megcserélődik": azaz Padmé a jedi, Anakin pedig a szenátor. Tettem bele új szereplőket, új dolgokat, más lesz, mint az eredeti sztori. Nem biztos, hogy kánonhű lesz a dolog, de ez csak egy fanfiction :)

1. fejezet

Szikrázóan sütött a Nap, beragyogva a Jedi Templom udvarát.

Obi-Wan Kenobi karba tett kézzel figyelte tanítványát, hátát a napsugaraktól melengetett kőfalnak döntve. Az udvar fájának levelei halkan zizegtek a szélben, és Padmé Naberrie, úgy tűnt, ezzel a lenge széllel együtt száll a levegőben.

Obi-Wan megengedett magának egy atyai mosolyt. Padmé megpördült a levegőben, majd ruganyosan földet ért. Ugyanazzal a lendülettel előkapta fénykardját, és már be is kapcsolta, a zöld penge suhogva hárította a gyakorló droid lövéseit.

A külső szemlélőnek úgy tűnt, Padmé talpa szinte nem is érintette a földet, de Obi-Wan tudta, hogy igencsak nagy bajba kerülne az, aki megpróbálná Padmét ledönteni a lábáról. A lány már nyújtotta is előre a kezét, és az Erő egy hulláma egészen Kenobiig taszította a droidot.

Obi-Wan a füstölgő droidra nézett, amely értelmezhetetlen nyöszörgéssel adta a tudtukra, hogy javításra szorulna.

– Szép volt, Padmé.

Mestere és tanítványa félúton találkoztak, az udvar közepén. Padmé arca ragyogott az izzadtságtól és a dicsérettől, még padavan-fonata is jókedvűen verdeste a vállát, az arcát.

– Köszönöm, mester – hajtotta meg magát a lány kecsesen. – Most úgy éreztem, harmonikusabban sikerült mozognom, mint tegnap. Valahogy... el tudtam csöndesíteni az elmém.

– Sokat fejlődtél – erősítette meg Kenobi mosolyogva. – De készen állsz a mai nap nagy próbatételére?

– Mi lenne az, mester?

Még ki sem mondta, Obi-Wan, ki tudja, honnan, az Erővel magához vett egy hosszú botot, és egy másikat Padménak dobott; mire a lány felocsúdott, Obi-Wan már alapállásba helyezkedett.

– Hogyan támadsz meg egy ellenfelet, aki már alapállásban van? – kérdezte mestere.

– Sehogyan – felelte Padmé jól álcázott derűvel. – Egy jedi nem kezdeményez támadást. Csak az önvédelemben és mások védelmében hiszünk.

Kenobi elmosolyodott. – De ha én most megtámadlak...

– Nem fogsz – mosolyodott el végre a lány is.

Obi-Wan a lány vállára koppintott a bot végével. – Ó, valóban? Ne bízd el magad, az elbizakodottság nem a jedi erénye.

– De a bizalom igen.

– Csak akkor, ha jó emberben bízol meg – intette Obi-Wan.

– Te talán nem vagy jó ember a bizalmamra, mester? – kérdezte Padmé ártatlan közönnyel. Obi-Wan persze rögtön kihallotta belőle a piszkálódó élt.

– Az Erőre mondom, ha nem jedi lennél, biztosan szenátornak adnálak, úgy csűröd-csavarod a szavaimat! – jegyezte meg. – Komolyra fordítva a szót, padavan: erre figyelned kell. Ne légy naiv. Feltételezz jót, de készülj fel a legrosszabbra.