The strange boy ♡︎hyunmin/seungjin♡︎

prologue

~13 évvel ezelőtt~

Csodálatos napsütésben fürdött a város aznap. A jó idő ellenére azonban az orvosi szobában nem volt kellemes hangulat.

Általában az emberek nagy része nem szereti a kórházakat, ám ez nem volt igaz arra a fiúcskára, aki a szüleivel érkezett. Izgatottan lépegetett be az orvosi szobába, ahol rögtön a játékok felé fordult.

-Nos, úgy tűnik a fiuk az autista spektrumban helyezkedik el.-nézte át a szakember az előtte lévő papírokat. Lopva a kisfiú felé nézett, aki a kisasztal előtt ülve az elé kihelyezett kockákat rakta katonás sorrendbe egymás után.

-Értem.-sóhajtotta az apa.-Fog tudni beszélni?

-Ezt sajnos nem tudom garantálni. 5 éves, ami azt jelenti, hogy rég beszélnie kellene. Mindenképp kell foglalkoztató órákra járnia!-rendezte sorrendbe az iratokat. 

Némi papírmunka után a két szülő és a fiuk autóba ültek és hazafelé tartottak.

-Mi lesz most így?-sóhajtott a nő, mikor beálltak a garázsukba.

-Semmi. Foglalkozásokra visszük, amit felírt neki az orvos, mást nem tudunk tenni.

A kisfiú hátul nyöszörögni kezdett, ezzel jelezve, hogy ki akar szállni. Amint kicsatolták rögtön kiszaladt az udvarra és a füvet kezdte vizsgálni. 

-Seungmin, a pitypangok már nem sárgák!-sétált mellé az apja.-Fehérek lettek, nézd csak!-mutatott a már megérett pitypangra. A szél lágyan fújdogálni kezdett, amitől a magok szárnyra kaptak és elrepültek.

-Elrepült a pitypang, látod?

-Elrepült a pitypang!-sírta el magát Seungmin. A két szülő rögtön felkapta erre a fejét.-Hova ment a pitypang?

-Seungmin, hisz te beszélsz!-mondta boldogan az anyja.

Nem figyelt rájuk, csak a pitypangok után itatta az egereket.

-Ne félj, jövőre megint kinyílnak, szép sárgák lesznek megint és újra elrepülnek miután megérett a magjuk!-nyugtatta. Boldog volt, hogy a fia megszólalt oly sok idő után, ami reményt keltett benne, hogy nem fogják a mássága miatt kicsúfolni a társai.

-Sajnos nem minden virág él örökké! Egyszer mindegyik elhervad. 

Seungmin szipogva törölte meg a szemét, majd a kert többi része felé igyekezett.

-Nincs nagy baj, beszélni tud! Milyen szerencse, hogy pont most szólalt meg először!-vette elő az apja a telefonját.-Felhívom a doktort, hogy elmondjam neki.

-Menjünk be addig! Seungmin, szeretnél még a kertben lenni?-guggolt le hozzá a nő.

Egy bólintással jelezte, hogy igen, majd a földre ülve figyelte ahogy a méhecskék beporozzák a virágokat.