The strange boy ♡︎hyunmin/seungjin♡︎

you saved me

A folyó partjától egészen egy közeli hídig sétáltak. A hídon a vonat is járt, így Min felvette a fejhallgatóját. Mikor nagyjából a híd közepénél jártak Hyunjin megállt és a folyót kezdte bámulni.

-Tudod Minnie, nekem nagyon sokat jelent ez a hely.

-És miért?

Nem válaszolt az idősebb, helyette csak hosszasan felsóhajtott. Mikor Seungmin az idősebb arcára nézett felfedezte, hogy könnyes az arca.

-Hyung, miért sírsz?-karolta át a könyökét.-Mondd el mi a baj!

-Nincs semmi baj, hiszen itt vagy, nemde?-nevetett fel fájdalmasan.

Min mérgesen megrázta a kezét.

-Most azonnal válaszolj! Miért olyan fontos ez a hely? Mi késztetett arra, hogy sírj?

Hyunjin hirtelen a derekát átölelve magához húzta. Szorosan átölelte, amit Seungmin is viszonzott.

Pár perc múlva elengedte és átkarolva derekát vezette messzebbre.

-Mielőtt találkozhattunk volna nem voltam ilyen magabiztos és boldog, mint aminek megismertél. Lelkileg gyenge voltam. Még augusztus végén eljöttem ide és le akartam volna ugrani a folyóba!

Seungmin még levegőt is elfelejtett venni erre a kijelentésére. Nem gondolta volna, hogy ezt fogja neki mondani az idősebb.

-Az a helyzet, hogy miután találkoztam veled egyszer sem jutott több ilyen az eszembe!-mosolyodott rá.-Ha úgy tekintjük akkor azt mondhatom, hogy megmentettél. 

-Komolyan mondod hyung? 

-Halálosan komolyan!-fordult felé a derekát fogva még mindig.-Ha veled vagyok minden olyan tökéletes, mintha a fellegekben járnék! Elszállt minden rossz gondolatom és csak te vagy a fejemben! A szívem és az agyam is egyszerre azt súgják, hogy te vagy az igazim!

Hosszas csendet követően Seungmin megszólalt:

-Hozzád beszélnek a szerveid?

-Nem, ezt metaforikusan értettem. Azt akartam mondani röviden és tömören, hogy szerelmes vagyok beléd!

Seungmin szíve erősebben kezdett verni. Érezte, hogy arca pirossá válik és hogy zavarban van. Még sosem vallott neki soha szerelmet. Nem tudta mit mondjon, ezért  inkább szorosan átölelte a magasabbat. Hallotta, hogy az ő szíve is gyorsabban ver.

-Hyung!-nézett fel rá.

-Igen Minnie?

-Én is szeretlek téged!-mondta ki az első gondolatát.-De nem tudom, hogy elég jó vagyok-e neked. 

-Már miért ne lennél az? 

-Olyan sok ember él a Földön, de te pont engem választanál?

-Igen, mivel a többi embert nem szeretem úgy, mint téged!-mosolygott rá kedvesen.

-Pedig nálam ezerszer jobb embert is megérdemelnél!

-Min!-szorította meg a derekát.-Soha többet nem szeretném ezt meghallani tőled! Szeretlek, és ha kell elmondom az összes indokot, de akkor holnap reggelig is itt kéne állnunk!-nézett a szemébe. Seungmin a tekintetét szintén Hyunjin szemére vezette és talán először hosszabb ideig is állta a szemkontaktust. 

-Hyung, ilyenkor meg kell csókolni a másikat?

A kérdése váratlanul érte a másikat.

-Nem "kell" vagy "muszáj" valamit megtenned, amit nem akarsz! 

-De én úgy érzem meg akarlak csókolni!-nézett a szájára.

-Ha valóban ezt érzed, akkor annak semmi akadálya!-hajolt hozzá közelebb. Lassan ő is közelebb emelte a fejét és becsukta a szemét. Sok filmet látott, amiben ezt csinálják, így őket utánozva cselekedett. Hyunjin elmosolyodott és óvatosan összeérintette az ajkaikat. Rendkívül puhának és kellemesnek ítélte meg Hyun száját, így nem húzódott el tőle azonnal. 

Pár pillanat múlva elvált tőle és a mellkasába bújt el zavarában. Csak akkor fogta fel, hogy mi történt velük.

-Na, mi a baj?-simította meg a hátát Hyunjin.-Csak nem megbántad?

-Nem, nem bántam meg.-motyogta.-Csak a filmekben láttam ilyet és nem hittem volna, hogy ez épp velem történik meg!

Hyunjin nevetve simogatta tovább a hátát. Ő is zavarban volt, a szíve szinte kiugrott a helyéről.

-Milyen érzés volt egyébként?

-Jó, kicsit szokatlan.

-Ha szeretnéd akkor adhatunk egymásnak arcra puszit!-ajánlotta fel.

-Oké!-egyezett bele.

Már épp indulni akart volna, mikor Hyunjin megfogta a karját.

-Minnie, lennél akkor a párom hivatalosan is?

A kérdésen elgondolkozva nézte a folyó vizét.

-Mit jelent az, ha valakinek a párja leszek?

-Tulajdonképp ez egy mankó. Ha szomorú vagy, tudod, hogy ő melletted van, támogat, vigyáz rád és legfőképpen nagyon szeret. Ha párja van a jövője is biztosabb valakinek. Lesz egy olyan személy melletted, aki tulajdonképpen a lelki társad!

-Értem. Én szeretném, hogy a lelki társam legyél, úgyhogy a válaszom igen!

Boldogan átölelte Hyunjin, majd mosolyogva megpuszilta az arcát.

-Köszönöm!

-Mit?-nézett rá furcsán.

-Hogy végleg megmentettél!-suttogta.