The strange boy ♡︎hyunmin/seungjin♡︎

important things

Másnap Hyunjin, mint a nyúl, úgy sietett haza. Eléggé félt az idősebb lánytól, de elkötelezett volt; meg akarja érteni Seungmin cselekedeteit, viselkedését.

-Szia noona!-nyitott ajtót neki. Épp időben ért haza, ha késett volna a busza már nem lett volna az élők között.

-Füzetet elő, sok dolgod lesz, nekem pedig nincs időm mindenre.-vágta le magát a székre.-Kezdjük az alapokkal, tudod egyáltalán, mi az az autizmus?

-Nagyjából tisztába vagyok vele.

-Szóval nézzünk néhány kategóriát. Az első a kommunikáció. Viszonylag keveset beszél olyan emberekkel, akikben nem bízik meg. Épp ezért ha azt szeretnéd, hogy bízzon benned, ne szakítsd félbe, hallgasd meg mindig és próbálj érdeklődést mutatni, még akkor is, ha nem érdekel a téma. Nagyon szeret a növényekről beszélni, de nem fog kezdeményezni sose, úgyhogy kérdezz rá a témára és máris ömleni fog belőle a sok szó! Nos...köszönni nem szokott, sem elbúcsúzni, úgyhogy ne várd el ezeket el tőle. És semmiképp ne vidd olyan helyre, ahol túl sokan vannak egyszerre, nem fog tudni megszólalni, ha túl sok inger éri.

Hyunjin serényen jegyzetelt, hisz Dahyun meg sem várta, hogy leírja, rögtön tovább ugrott.

-A második az érzelmek. Nem sok látszik az arcán, de igen is tud boldog lenni. Ha izgatott a szemei felcsillannak, ha nagyon örül valaminek a kezével "repkedni" kezd, ha szomorú általában bezárkózik, leül a földre meg ilyenek. Ha fél akkor vagy elmenekül vagy hangosan sírni és toporzékolni kezd. 

-Első alkalommal, mikor elkísértem leszaladt a buszról, mert hozzáértem a kezéhez.

-Na, ezt nem szabad csinálni! Sose érj hozzá engedélykérés nélkül, mert akár be is pánikolhat és kiszaladhat például egy autó elé. Mi volt a kontextus egyébként?

-Nem akart volna leülni velem egy ülésre, azt mondta, hogy máshol szokott.

-Hát igen, ez a másik dolog; a szokásokhoz való ragaszkodás. Fogadd el ezeket, csak azt tudom mondani, ne próbáld meg megváltoztatni, mert csak rontasz a helyzeten. Nagyon érzékeny erre, mint például a hirtelen hangos zajokra és a tömegre. Sose vidd ilyen helyekre! Tudd, ha a fejét ütögetni kezdi az ökleivel rögtön vidd nyugodtabb helyre, tedd a fejére a fejhallgatóját és szorosan öleld át, hogy ne tudja magát bántani. A simogatás is meg tudja nyugtatni, de csak óvatosan, nehogy mégjobban megijedjen!

-Értem. Van még valami, ami nagyon fontos?

-Legyél vele türelmes, nehezebben mennek neki bizonyos dolgok, mint ahogy másoknak. Legyél mindig mellette és egy idő után már jobban meg fog benned bízni!

-És szerinted ő...meg fog tudni szeretni?

-Ez mind rajtad áll. Szerintem ha nem rontod el ezeket akkor igen, másképpen viszont sehogy.

-Köszönöm noona!-hajolt meg előtte egy kissé.

-Nincs mit. Ez még nem minden, amit tudni kell róla, mert neked is tenned kell valamit, hogy jobban megismerd a személyét. Ha megtudom, hogy ellene fogod ezeket használni, most rögtön elkezdheted ásni a sírodat!-nézett rá szúrós szemmel.

-Értsd meg noona, nem fogom! Kedvelem őt, nagyon szeretném szeretni is, nem csak egy kiszemeltként ábrándozni róla!

-Hiszek neked, de ha elszúrod ne gyere többet, hogy segítsek neked!-kapta fel a táskáját, majd intett egyet és magára hagyta a szőkét.

Mosollyal az arcán ment vissza a szobájába. Mégjobban megkedvelte a fiatalabb fiút, így egy papírt elővéve rajzolta le alakját emlékezetből.

-Nem is tudod, milyen tökéletes vagy, Minnie!-suttogta a képnek, majd mikor realizálta, hogy mit csinált, vörös arccal eltette az asztala fiókjába legújabb mesterművét.