Másnap délután a megbeszéltek szerint igyekeztek a kávézó felé.
-Szeretnéd te kérni, vagy mondjam én?-kérdezte Hyunjin mikor beálltak a sorba.
-Te mondd.-suttogta, hisz meg volt ijedve a sok embertől.
-Szeretnél kint megvárni?-nézett rá aggódva, majd óvatosan megfogta a kezét.
-Nem, kibírom.
-Ha nem jól érzed magad ne habozz elmondani nekem, oké?
Bólintott. Az emberek sokasága miatt közelebb húzódott Hyunjinhoz. Az idősebb elengedte a kezét és a derekát megfogva próbálta megnyugtatni.
Sorra kerültek, Hyunjin pedig kikérte a kettejük kávéját. Min lába már ettől remegni kezdett, a levegőt pedig gyorsabban kezdte kapkodni.
Hyunjin észrevéve ezt gyorsan a kezébe adta a stresszlabdáját és a fejére húzta a fejhallgatóját. A kávét amint megkapták kézen fogva kivezette a kisebbet és egy nyugodt helyre vitte. Leültette egy padra, majd leguggolt elé és óvatosan simogatni kezdte a kézfejét.
-Kérlek ne haragudj Min. Legközelebb nem kell bejönnöd velem!
Percek múlva Seungmin megnyugodott és óvatosan felállt a padról.
-Köszönöm hyung, hogy megnyugtattál.-suttogta.
-Ez a minimum, hogy megteszem. Remélem nem ment el a kedved a kávézáshoz!-nyújtotta felé a poharát.
Egy apró mosoly jelent meg Min száján, majd a kávét elvéve boldogan ivott bele.
-Ezt akár vehetjük egy randinak is, nem?
-Talán. Nem igazán voltam még randin.-vallotta be Seungmin.
-Nos, ez egy ilyesmi volt. Ha gondolod holnap is elmehetünk randizni.
-Holnap?
-Vagy akkor jövő héten. Szereted a múzeumokat?
-Igen.
-Akkor meg is van a tökéletes helyszín!-mosolyodott el.-Mit szólnál, ha elmennénk egy kiállításra? Nemrég nyílt egy ilyen növényekkel foglalkozó részleg!
-Rendben!-mondta csillogó szemekkel.
-És elmehetnénk majd sétálni egyszer a folyó partjára. Mit szólsz ehez?
-Jónak hangzik.
-Persze te is mondhatsz egyet, ha van ötleted!-biztatta.
-Egy kertészetbe is elmehetnénk virágokat nézegetni.
-Na látod, sok randit ki lehet találni! Mit szeretnél először?
-Nem is tudom...a folyónál még sosem voltam.
-Pedig szeretek arrafele sétálni. Olyan nyugodt minden. Mindenképp el kell jönnöd! Nagyon sok növény van arra, de nem ismerem őket.-jegyezte meg.
Seungmin szeme csillogott az örömtől; Hyunjin egyből tudta, hogy nyert ügye van.
Délutáni tanulásuk során Seungmin mintha nyitottabb lett volna felé. Többször elmosolyodott és mellé is ült a földre miközben tanultak.
Min egyre jobban megbízott benne és már kevesebbet maszkolt a közelében. Ez egyfajta viselkedés az autistáknál, amikor próbálják elrejteni valódi énjüket, hogy beilleszkedjenek a társadalomba. Sajnos ez a tevékenység rossz hatással van rájuk.
Hyunjin is nagyon jól tudta ezt. Épp ezért biztatta sokszor, hogy ne rejtegesse valódiságát. Ő még akkor is szeretné, ha mindketten rút hernyók lennének.
-Hyung!-szólította meg Seungmin.
-Igen?
-Elbambultál, már egy ideje szólítgattalak.
-Mit szerettél volna mondani?
-Holnap mennem kell az új orvosomhoz, de félek egyedül menni. Elkísérsz?
-Persze, bárhová elmegyek veled!
-De...én egy pszichológushoz megyek.-hajtotta le a fejét. Nem tudta, hogy Hyunjin rég tisztában van az autizmusával.
-Mint mondtam, bárhová elkísérnélek!-mosolyodott rá.
-Hyung, te...nem tudsz rólam valamit...-mondta rekedtes hangon, miközben a könnyei végigszántották az arcát.
Közelebb húzódott hozzá, és óvatosan megfogta a kezét.
-Szerintem pedig de. Tudom rólad ezt a valamit!
Seungmin ijedten nézett fel rá. Keze remegett, és egyre nehezebben vette a levegőt. Kezeit kirántotta a másikéból, felhúzta a lábait és az ökleivel erőteljesen ütni kezdte a koponyáját, miközben hangosan kiabált értelmetlen szavakat.
Rögtön cselekedett Hyun. A fejhallgatóját elővette, majd a kisebb kezeit óvatosan lefogta. Feltette a fejhallgatót a fejére, majd átölelte őt úgy, hogy ne tudja magát bántani. Óvatosan ringatózni kezdett és halkan dúdolt.
Beletelt egy fél órába míg megnyugodott és könnyes arccal felnézett a szőkére.
-Min! Egyetlen Minnie-m!-suttogta. -Tudom a titkod. Tudom, hogy autista vagy és ez nem változtat semmin. Szeretlek, akármi is legyél!-simogatta meg a vállát.
Seungmin nem válaszolt erre. Közelebb bújt hozzá és a mellkasára hajtotta a fejét, hogy megnyugodjon.
-Nem kell maszkolnod előttem többet. Nem kell szégyenkezned, ha sztimmelsz. Nem kell elrejtened magadat előttem. Legyél igazán Seungmin!-suttogta, miközben tovább ringatózott vele ülve.
Óvatosan felemelte a fejét és a magasra nézett. Szeretett volna valamit, de nem beszélt.
-Pihenni szeretnél?
Bólintott.
Felkelt a földről, de magával húzta az idősebbet is.
-Maradjak még veled?
Bólintott.
Bemászott az ágyba, majd Hyunjin magukat betakarva lefeküdt mellé.
ESTÁS LEYENDO
The strange boy ♡︎hyunmin/seungjin♡︎
FanficAz autizmus spektrumzavar (ASD) egy fejlődési rendellenesség, amely befolyásolja a szociális kölcsönhatásokat, a kommunikációt és a viselkedést. Az autizmussal élőknek lehetnek olyan jellegzetes tüneteik, mint a szociális nehézségek, ismétlődő visel...