Szent Johanna Gimi másképp//SZÜNETEL

CORTEZ SZEMSZÖGE:Augusztus 29

Mivel tegnap sokáig amerikai focit néztem ma semmi kedvem sem volt felkelni de megigertem anyuéknak hogy ma benézek mamáékhoz. Hát igen, apa szülei itt élnek Budapesten, anya szülei pedig Amerikában. Ez így alapból szívás lenne de nem az. Örülök hogy ilyen messze kerültek tőlünk mert anya szülei diplomata szülők és azt várják tőlem hogy majd vissza menjek hozzájuk az egyetemre, és valami ügyvéd vagy mi legyek. Soha nem csinálnám ezt. Senki kedvéért, ezért az ottani nagyszüleimhez nem kötődöm annyira mert bár Amerikában éltem le eddig az életemet viszont ott is csak állandóan a veszekedés ment , anyáékon, Fannin , Gergőn, apa szülein amit nem hagyok, de legfőképpen rajtam mivel én állok a legközelebb ahhoz egyetemre menjek. Meg 4év. De biztos nem megyek egyetemre. A tovább tanulásomon, folyik a vita de ezt nem fogják megszabni. Szülinapomra is amikor ott éltünk( Amerikában) csak pénzt kaptam tőlük, de azt sem fogadnám el ha anya nem szól rám hogy ha legalább eszükbe jutott a szülinapom akkor legalább vegyem el az ajándékot. Aha legalább eszükbe jutott. Bájosak. Szóval ezért kedvelem jobban az itteni nagyszüleimet mert ők bár eddig itt éltek Magyarországon mindig is tudták hogy mi az ami hozzám illik vagy esetleg örülnék neki. Ők nem csak szülinapokkor, ünnepekkör hívnak fel, vagy érdeklődnek hogy élek-e? Hanem minden nap beszélünk de most hogy végre ide költöztünk ami szerintem nagyon jó döntés volt először is hogy így megszabadultam anya szüleitől khm..vagyis "sajnos" nem láthatom őket. Persze nem vagyok szívtelen a nagyszüleim így is úgy is úgyhogy nem utálom őket.
2: Kezdhetem itt a gimit, olyan társaságban amit nagyon szeretek
3: Reni is itt van. Nekem ez elég. Mióta elköltöztek ide Budapestre szinte 1évben 1szer-2szer találkoztunk. És most hogy egy osztályba kerültünk szerintem ez a 4év tartogat még meglepetéseket.

Miután elmondtam ezt a rengeteg titkot magamról már 9óra volt és gondoltam elég ha 10re megyek a nagyiékhoz. Legalább ők örülnek. Mindegy is. Gyorsan lezuhanyoztam, felvettem egy szürke Los Angeles pólót egy fekete háromnegyedes nadrágot és a deszkás cipőm. A hajamat próbáltam megfésülni de így úgy néztem ki mint valami herceg akinek le van nyalva a haja, ezért inkább össze kócoltam, egyszer bele túrtam. Jó lesz az. Felbontottam egy kólát meg pont volt egy a szekrényemen és miközben lesétáltam a konyhába bele ittam. A Kóla a legjobb ez száz százalék. Lementem a konyhába hogy szerezzek valamit kajálni és szerencsémre anya épp bundás kenyeret sütött. Ömmm nem szeretem a bundás kenyeret.
-Jó reggelt-koszont anya.
-Reggelt. Van más is a bundás kenyéren kívül vagy?-kérdeztem
-Persze, az ámerikai kap egy kis bacont, és tojást. -mondta mire elmosolyodtam.
-Köszönöm. De ti is ámerikaiak vagytok-jegyeztem meg
-Hát igen de mi szeretjük a bundás kenyeret.
-Biztosan nem örökbe fogadtatok?-kérdeztem mosolyogva mire anya felnevetett.
-Nem, biztosíthatlak róla hogy az én gyerekem vagy Ádám-mondta mire felvontam a szemöldököm. Ádám? Tudom ez a nevem de anya csak akkor hív így ha haragszik rám. De most tudtommal semmit sem csináltam. - öm úgy értem Cortez-mosolygott rám.- bocsi de szoknom kell a neved.
-Már több éve neveztek el így anya-mondtam. Már 6éve így hívnak.
-Tudom, tudom de nekem mindig Ádám maradsz.
-Hát ja. Meg a nagyiéknak is.-mondtam. Anya szülei is Ádámnak hívnak, mert mint említettem annyira nem érdekli őket hogy már régóta nem hív így senki. Mindegy ezt is elfogadom legalább tudják a nevem. Ez már előny nem?- Legalább tudják a nevem. Ez már jó jel. -nevettem fel
-Naaa Cortez-szólt rám anya.
-Bocs. Ma megyek a nagyiékhoz oké?
-Amerikába?-kerdezte. Nagyon vicces, bár egy kicsit az volt mert elnevettem magam.
-Persze oda. Vigyek nekik valamit?
-Aha. Ezt a kis csokit meg barackot légyszíves mert megígértem nekik hogy elviszem csak tegnap apád elfelejtette.
-Rendben. De deszkával megyek, nem fog megnyomódni a barack?
-Hú tényleg. Akkor vidd el a táskám.-mondta anya.
-A fekete női táskát amin pomponok lógnak?
-Persze Cortez még hozz szégyenbe is minket-mondta én meg felröhögtem.- nem, vidd el apád táskáját.
-Oké.-majd eszembe jutottak a testvéreim- haza hozzam őket?
-Azt megköszönném. -mondta majd megsimította a hasát. Ja igen közben anyukám meg terhes.
-Amúgy már tudod hogy lány vagy fiú?-kérdeztem
-Nem, egyenlőre nem majd ha már vagy 4-5hónapos lesz majd akkor.
-Oké. Na húztam. Van kó-akartam kérdezni de anya már akkor szinte hozzam vágott egyet.
-Tessék a koffeinfüggőnek-mondta.
-Kösz. Na szia-majd beraktam apa táskájába a barackokat plussz a kis csokit és elindultam a nagyiékhoz. Nem laknak szerencsére messze csak 5utcát kell lejjebb menni. Közben elhaladtam Reniék háza előtt de láttam hogy nincsen itthon a kocsiuk. Ja tényleg ma az unokatestvérénél van. Akkor mindegy. Csak gurultam meg gurultam( mármint nem szó szerint hanem a gördeszkán) majd a nagyiék háza előtt megáltam, majd néztem egy kicsit a házat mert szinte semmit sem változott, a kerítés még mindig fehér, a csengő volt bekötve valami drótokkal, nagyi rózsája volt szorosan a keritésnek döntve, nagyapa fűnyírója meg az előkertben( ÍRÓ SZERK- Az előkerttel arra gondolok hogy van a kertes házak elott altalaban egy ilyen kis viragos bigyó, de ha rosszul tudom szóljatok mert én nem kertesben lakom) pihen. Azert volt egy kis változás mert az ajtót kb 3hónapja kicseréltették igy most lett az ajto vöröses. Az ablakban pár kis virág pihent a függöny félig ki volt húzva es láttam rajta a macskájukat Cirmit. Cirmi egyébként nagyon jo cica fekete bundája van amiben van pár fehérés barnás folt de sajnos megnőtt( általaban az állatok is nőnek) ugyhogy már annyira nem volt aranyos mint kis korában. Mire feleszméltem a bambulásból (ahogy anyukám mondaná) becsengettem. Nagyi szemét láttam hogy ki kukucskál majd gondolom látta hogy én vagyok kinyitotta az ajtót és szaladva jött ki hogy kinyissa nekem a kaput.
-Cortez! Nem is szóltál hogy jössz-mosolyodott el miközben erősen átöleltem. Vajon a barackok még élnek?
-Szia nagyi-nyomtam egy puszit az arcára- nem szóltam mert gondoltam úgyis beengedtek nem?
-Persze, persze gyere drágám-mondta majd berángatott a házba közben még hozta a gördeszkámat(?)amit elvettem tőle mert egy kicsit nehéz.
-Elbírom-mondta nagyi.
-De ne cipeld mert nehéz-mondtam majd kivettem a kezéből. Láttam hogy megenyhült. Nagyi kinyitotta az ajtót majd beléptem a házba és hangos nevetést hallottam. Gondolom Gergő. Sőt nem gondolom. Letettem a barackot és a csokit a konyhapultra mire meg kellett győznöm a nagyit hogy csak hoztam ajándékba és nem fogom elvinni, marad. :D. Majd bementem a nappaliba ahol ha jól láttam nagyapa, Fanni és Gergő bogyó és babócás(?) társasjátékkal játszanak. Majd beléptem a nappaliba ahol társasoztak mire nagyi bejott.
-Nézzétek kit találtam-mutatott rám, mire mindhárman ide néztek és Fanni és Gergő szaladva oda jöttek és megoleltek, míg nagyapa várta hogy leszáljanak rólam mosolyogva figyelt.
-Sziasztok-koszontem a rajtam csimpaszkodókon.
-Szia Cortez! Na gyere ide- nyújtotta a kezét nagyapa majd ő is megölelt majd eltolt magától és vissza ültek játszani én meg Gergő melett foglaltam helyet a földön csakhogy Gergő beült az ölembe úgyhogy még őt kellett tartanom. Nem igazából nem nehéz sőt egyáltalán nem.
-Cortez-kezdte nagyi-anyukátok jól van?
-Jól van, egyre nagyobb a hasa.
-Aham és lesz egy kisöcsénk-mondta Gergő.
-Nem biztos hogy fiú lesz-mondtam
-De hátha-mondta Gergő.
-A lényeg hogy egészséges legyen-mondta nagyapa mire nagyi is bólintott egyet.
-Már anyukadék tudják hogy hogy fogják hívni a kisbabát?-kérdezte nagyi
-Igen. Ha fiú lesz akkor vagy Marci vagy Milán ha lány akkor meg vagy Kloé vagy Mia.-mondtam.
-Hú ezek szép nevek és remélem lány lesz-mondta nagyapa
-Neeem legyen fiú-szolt kozbe nagyi- de fontos hogy egészséges legyen. És Cortez hogy van Renikém?
-Á soha jobban.-mosolyodtam el majd ittam egy kis teát amit nagyi hozott nekem.
-És már együtt vagytok?-kérdezte nagyapa mire kiköptem egy kis teát. Khmm...
-Neeem, Reni a legjobb barátom.
-De nem akarod hogy a barátnőd legyen?-kérdezte nagyapa
-Ömm hát HA akarnám ő nem hiszem hogy ő szeretné.
-De nem akarod?
-Ezt nem mondtam csak valszeg ő nem szeretne velem lenni.
-Á értem-mondta nagyapa
-Egyebkent meg akkor Márkékkal gyűlne meg a bajom-nevettem fel.
-Hát igen..igen. Mindegy is.
-Viszont anyu mondta hogy majd vigyem haza őket-mutattam Gergőre és Fannira
-Ja rendben, persze, de még majd gyertek nyugodtan és anyukátokat is szívesen látjuk meg persze apukátokat is. -mondta nagyi.
-Rendben. Hozzátok a cuccokat és gyertek, gyalog megyünk.
-Nem deszkával jöttél?-kérdezte Fanni
-De, de az úgy hol fair ha én azzal megyek ti meg futtok utánnam-mosolyogtam mire nagyi elnevetette magát.
-Oké hozzuk a cuccokat. Gyere Gergő-mondta Fanni majd elvitte Gergőt hogy összecsomagoljanak.
-Cortez-kezdte nagyapa
-Igen?
-Nincs barátnőd?
-Nem, nincsen.
-Én nem értem. Nálad helyesebbet még nem láttam fiam ez hogy lehet?-értetlenkedett. Én helyes? Oké lehet hogy nem vagyok csúnya de nem tudom hogy bárkivel is jól kijönnèk mármint lánnyal. Jó azért kivétel anya, a húgom, nagyi meg persze Reni.
-Nem tudom. Eddig nem tetszett senki.-mondtam őszintén. Eddig tényleg nem tetszett senki sem, mert senkinél nem éreztem azt hogy tetszene mert oké hogy csinos vagy mittom én de akkor sem.
-És mi van Renivel??
-Na jó régebben tetszett amikor együtt jártunk mindenhova Amerikában de szerintem én akkor sem és most sem tetszem neki-fagadtam ki. Nekem nem tetszik Reni.....
-Én értem fiam, de még ne add fel.
-Kösz nagyapa. De tényleg nem tetszik Reni-mondtam.
-Aha, oké.
Gergő és Fanni egy-egy táskával jöttek vissza majd elköszöntek nagyiéktol majd én is megoleltem őket majd nagyi kikísért minket majd bele tettem abba a táskába amiben a barackot meg a csokit hoztam Fanni és Gergő táskáját de a gordeszkámat nem tudtam hozni.
-Nagyi?-szóltam nagynak
-Igen?
-Itt hagyhatom a deszkámat mert így nem tudok figyelni rájuk-mutattam Gergőre és Fannira akik egy követ rúgdostak.
-Persze szívem, majd máskor vissza jössz érte-majd átnyúlt a kerítésen és elvette a deszkámat.
-Köszönöm. Majd még jövünk-búcsúztam el.
-Rendben, gyertek bármikor de vigyázzatok az úton jó?
-Persze. Gyertek-intettem a tesóimnak.
-Szia mama-köszöntek nagyinak majd nagyi becsukta az ajtót és vissza ment a házba.
-Cortez felülhetek a nyakadba? Lééégysziii fájjjj a lábamm-könyörött az öcsém. Sohajtottam egyet majd átgondoltam és bele mentem
-Rendben. Gyere te- majd megfogtam és a nyakamba tettem. Úgy nézek ki mint egy apuka. Bár még fiatal vagyok hozzá egy kicsit mégis.
-Mehetünk?-kérdeztem mire Fanni mellett elindultunk.
-Ú menjünk be a játszóra-mondta Fanni. Majd ránéztem az órámra ami 11órát mutatott.
-Oké-mondtam mire Fanni elkezdett szaladni.
-FANNI! ÁLJ MEG- szóltam rá mielőtt rálépett volna a járdára. Majd gyors léptekkel béértem és megfogtam a kezét mert Oké hogy elmondása szerint "már nem kicsi" attól még csak idén lett 9eves. Körül néztünk majd átszaladtunk a járdán. A játszó full üres volt de tényleg csak egy anyukát láttam aki éppen a kb 2éves kislánnyal lassú léptekkel mentek a játszó felé de nem tudom. Mindegy...kinyitottam a kaput mire Fanni elszaladt és beült a hintába mire Gergő elkezdte ütni a fejem hogy tegyem le mert Fanni el veszi tőle a hintát.. nevetve leraktam majd ő is oda szaladt Fannihoz én meg leültem a 2es hinta mellett lévő plussz 2hinta egyikébe.
-Cortez lökj meg-szólt Gergő. Sohajtottam egyet majd meglöktem jó erősen majd Fannit bár ő tudja lökni magát szeret szívatni. Kedves gyerek. Vissza leültem a hintába és elő vettem a telefonomat ahol megnéztem a Facebook oldalamat és jött 34barátjelölésem olyanoktól akiket nem is ismerek. Plussz jött 192üzenetem. Hm..ezeket sem ismerem. Mi a franc van? Pár a-s gyereket vissza jelöltem a suliból majd Jacques-t is és rá mentem az msn-re. Az MSN tömve volt mindenki online volt kivéve Renit. Gondoltam ráírok Ricsire hátha akár deszkázni.
Cortez✋️⚽️🎸: Hali!
Rögtön jött is válasz
Ricsi🥱🎸🤡: Csá
Cortez✋️⚽️🎸:Deszka?
Ricsi🥱🎸🤡:Ok. 3?
Cortez✋️⚽️🎸: Kk. Szia
Ricsi🥱🎸🤡:Cső