Az Edzőm és Én

11.

Ma reggel Rajmund karjaiban ébredtem. Vagyis inkább délelőtt mert a fél kilencet már nem mondanám reggelnek. Rajmund még aludt én pedig óvatosan kikászálódtam az öleléséből és elmentem elkészülni. A tegnapi ruhámat vettem fel mert nem volt más. Mire végeztem már Rajmund is felébredt. Mosolyogva odajött hozzám és kaptam tőle egy hosszú csókot. 

- Szabadnapos vagyok - mondta mosolyogva - Éssss arra gondoltam, hogy mi lenne ha elmennénk túrázni valami szép helyre ? - kérdezte félve

- Jóóóóóóóó, csak előbb még menjünk hozzánk, hogy át tudjak öltözni - kértem és eszembe jutott valami - Ez most egy randi ? - kérdeztem elfojtott mosollyal.

- Olyasmi... - mondta Rajmund. Én csak mosolyogva megfordultam és mentem a kocsihoz. Rajmundnak nem kellett elkészülnie mert ő ruhában aludt. A házunkhoz érve bementünk és én rohantam átöltözni. Melegítőt vettem fel mert hiába nyár ma kissé borús volt az idő. 

- Mehetünk - jelentettem ki mire Rajmund felállt mosolyogva odajött hozzám és adott egy csókot, majd előrement. Mikor már benn ültünk a kocsiban észbe kaptam. 

- Most kocsival megyünk túrázni ? - néztem értetlenül Rajmundra

- Okééé. Szóval a túra inkább egy fedőnév mert amúgy van egy hely ami majdnem olyan gyönyörű mint te (itt nagyot dobbant a szívem) és szeretném neked megmutatni viszont oda kocsival kell menni. - ismertette Rajmund az igazat

- Akkor indulás - feleltem mosolyogva. Rajmund már éppen indította az autót mikor megállt a mozdulatban és odahajolt hozzám, majd mélyen a szemembe nézett.

-  Valamit elfelejtettem - mondta, majd szenvedélyesen megcsókolt. Én belemosolyogtam a csókunkba, rögtön viszonoztam a csókját és beletúrtam a hajába mire Rajmund belemorgott a csókunkba és nekitolt a kocsi ajtajának. A hülye levegőhiány miatt váltunk el. 

- El kéne indulni mert soha nem érünk oda - mondtam 

- Ne márrrr - nyöszörgött Rajmund és az arcunk még mindig centikre volt egymástól. - Na jó, de csak mert azt akarom, hogy lásd - mondta, majd egy utolsó csókot nyomott a számra és elindultunk. Az utat igazából végigénekeltem Rajmund pedig néha énekelt csak amúgy meg hallgatta a kornyikálásom. Rajmund megengedte, hogy rakja be zenét, de erre rácseszett mert én egy csomó Leiner Laurás zenét hallagatok. Mármint olyat ami a könyveibe volt. 

Így ment a rádióba a Wonderwall , a Basket  Case, a Mr.A, a Somebody that i used to know, a Vidéki Sanzon és ezeket így sorba újra és újra. Meg még sok mást is hallgattam vagyis hallgattunk mondjuk ezeket inkább csak én élveztem, de ez részletkérdés.

Mentünk vagy két és fél órát mikor lekanyarodtunk egy földútra. A földúton nem mentünk sokat csak 10 percet és megálltunk egy szép faház előtt. 

- Megérkeztünk - jelentette ki Rajmund és kiszállt. Én is kiszálltam és Rajmund mellém érve megragadta a kezem és elkezdett a faház felé húzni. A faház előtt Rajmund megáll és kitárta előttem az ajtót.

- Csak utánad - engedett előre. 

- Ez a ti faházatok ? - kérdeztem elképedve 

- Pontosabban a nagyszüleimé volt akik rám hagyták - mesélte. A faház nem csak kívülről volt gyönyörű hanem belülről is. Ahogy beléptem az ajtón ez nappali fogadott, a nappali mellett pedig egy konyha volt. A nappaliból nyílt egy folyosó. A folyosó a hálószobához és a fürdőhöz vezetett. A folyosó végén volt egy szoba aminek csukva volt az ajtaja.

- Ott mi van ? - fordultam hátra Rajmundhoz

- Gyere, megmutatom - azzal előrement és benyitott a szobába. A szoba hatalmas volt. Nagyon nagy volt az ablak amin keresztül gyönyörű kilátás nézett vissza ránk. A szobában állt egy nagy zongora és egy festőállvány is.