Az Edzőm és Én

8.

Ma reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Rajmund hívott amit furcsáltam mert tudtommal ma van az edzőtábor első napja és el nem tudtam képzelni, hogy miért hív hétfő reggel az edzőtáborból.

- Hol vagy ? - kérdezte aggódva remegő hangon. Mikor meghallottam a hangját megijedtem.

- Itthon. De mi a baj ? - kérdeztem és már kezdtem én is aggódni

- Be tudsz menni a kórházba ? 

- Be, de Rajmund mi történt ? - kérdeztem már már sírva

- Aput elütötte egy autó - mondta elcsukló hangon. Rajmund szüleit én is ismertem bár azt nem tudják, hogy mi van köztünk Rajmunddal (még), de már találkoztam velük többször is és nagyon szeretem őket.

- Úristen, megyek, negyed óra és ott vagyok - feleltem rémülten

- Jó én is megyek nemsokára, de köszönöm

- Rajmund ne köszönd semmiség, ott találkozunk - mondtam neki nyugtatóan

- Szeretlek - mondta vékony hangon 

- Én is, puszi - köszöntem el és már öltöztem is. Nem sminkeltem mert tudtam, hogy lesírnám így csak bedobtam a táskámba egy szempillaspirált és szaladtam is a buszhoz. Mikor a kórházba értem a recepción elmondták, hogy merre menjek. 

- Második emelet tizenhatos szoba - motyogtam magamba és meg sem várva a liftet futottam fel a lépcsőn. A szobához érve megláttam a szoba előtt ülni Rajmund anyukáját aki mikor észrevett felállt és sírva nézett rám én pedig megöleltem. 

- Sára kincsem mit keresel itt ? - kérdezte Kinga néni. Nem mondhattam, hogy csak úgy jöttem mert az fura lenne meg honnan tudnám. Így el kellet mondanom.

- Nem tudom Rajmund mondta e de igazából a barátnője vagyok, de ha nem lennék is jöttem volna mert szeretem önöket - mondtam halvány mosollyal az arcomon mire Kinga néni elmosolyodott majd újra megölelt.

- Sára először is tegezz nyugodtan, másodszor pedig örülök nektek, kellesz Rajmundnak, jót teszel neki és összeilletek, régen nem láttam már ilyen boldognak. - mondta

- Köszönöm - mondtam, majd az üvegen át benéztem a szobába - Hogy van ? - kérdeztem szomorkásan

- Szerencsére csak a keze tört el és most alszik, rendbe fog jönni - mondta én pedig egy kicsit megnyugodtam. Elmentem felhívni Rajmundot, hogy ne aggódjon.

- Szia Pöttöm! Mi van vele ? - kérdezte még mindig aggódva és ahogy hallottam kocsiban ült

- Nyugi Szívem. Semmi baj most beszéltem anyuddal és mondta, hogy csak a keze tört el és most alszik, meg van pár zúzódása, de semmi több - mondtam neki nyugtatóan

- Ó, hála az égnek, szóval jól van - mondta és egy kicsit megnyugodott 

- Ahhoz képest, hogy elütötték jól van - mondtam Rajmundnak

- Jó, én tíz perc és ott vagyok - mondta

- Oké. Szeretlek, puszi !

- Én is, puszi ! - köszönt el ő is 

 Szóltam Kinga néninek, hogy Rajmund mindjárt itt van és kimentem Rajmund elé, hogy be tudjam vezetni a szobához. 

- Szia Pöttöm ! - csókolt meg 

- Szia ! Gyere elviszlek a szobához - mondtam majd elkezdtem befelé menni mikor megálltam - Amúgy el kellett mondanom anyudnak, hogy együtt vagyunk és igazából örült neki azt mondta összeillünk - mondtam félve

- Semmi baj örülök, hogy elmondtad és annak hogy örült neki még jobban - mondta majd elindult utánam.

A szobához érve Rajmund apukája (Zoli bácsi) már ébren volt és mosolyogva beszélt a feleségével. 

- Szia apu ! - köszönt Rajmund 

- Szervusz fiam, szia Sára ! - köszönt - Gratulálok nektek, Kinga elmondta - mosolygott a feleségére, majd ránk. Először mi nem értettük, de aztán Rajmund kapcsolt és átkarolva a derekamat nyomott egy puszit a fejemre. Az orvos elmondta, hogy nincs semmi baj minden rendben és Zoli bácsi már ma haza mehet.

Mi hazakísértük őket és én segítettem kicsit főzni, majd a kocsiban ülve beszélgettünk. 

- Köszönöm - mondta Rajmund

- Mit köszönsz? - kérdeztem mert fogalmam sem volt mit akart megköszönni

- Bementél apuhoz a kórházba, segítettél otthon anyámnak és elmondtad nekik helyettem, hogy együtt vagyunk - mondta - Ezt köszönöm 

- Ez természetes, nem kell megköszönni - mondtam mosolyogva 

- De én azért köszönöm - mondta Rajmund közel hajolva, majd megcsókolt.

- El akarsz velem jönni az edzőtáborba ? - kérdezte - Jól jönne a segítség - mondta

- Naná, menjünk - mondtam mosolyogva 

Mikor az edzőtáborhoz értünk Csenge ( ő màr 23 éves és van egy Csenge nevű szkandertársam is) éppen a Törökországi karate versenyre készült. Én rögtön beálltam neki segíteni. Mértem neki az időt, tartottam neki a boxzsákot, dobáltam kislabdával amit neki ki kellett kerülnie, feladtam neki a sújt és elvettem tőle. Csengével közben sokat nevettünk és sokat edzettünk, vagyis inkább csak ő. Amíg neki pihenője volt én sújzóztam a világbajnokságra készülve amiben meg ő segített nekem. Itt már bőven délután négy óra volt és Rajmund odajött hozzám, hogy mennünk kéne edzést tartani (vagyis csak neki kéne, de ő ezt már automatikusan többesszámba mondja) így én elköszöntem Csengétől. 

Az edzőteremben szkander után Rajmund még egy edzést tartott utána meg jött hozzám. Nálunk a szüleim még nem voltak otthon mert dolgoztak a húgom meg lovagolt így mi megnéztünk egy filmet meg beszélgettünk. Mikor apu hazaért mi úgy tettünk mintha az elkövetkezendő másfél hetet beszélnénk át a világbajnoksáig.

- Sziasztok ! - köszönt apu meglepetten 

- Szia apu ! - köszöntem én is és Rajmund is utánam.

- Rajmund hogy hogy itt van ? - kérdezte tőlünk apu

- Megbeszéltünk pár dolgot a bajnoksággal kapcsolatban - mondtam ártatlan fejjel 

Ezután Rajmunddal bementünk a szobámba és ott búcsúztam el tőle (khm nem éppen szolidan), majd kikísértem. Miután elment már este fél hét volt. Vacsiztam egyet (mert ma még csak három kávét és két kekszet ettem/ittam) és utána elmentem zuhanyozni. Zuhanyzás után még az ágyban olvastam a Bexit.