Az Edzőm és Én

15.

- Figyelj Sára. Megcsinálod, te vagy a legjobb - bíztattak a lányok már a kocsiban ülve 

- Igen - motyogtam és ittam a szavaikat mikor megcsörrent a telefonom. 

- Jesszus Sára bocsáss meg elaludtam - kezdte Virág köszönés nélkül 

- Hé semmi baj tényleg, jó is hogy hívsz - nyugtattam le Virágot 

- Oké. Figyelj. Tudom mindenkitől megkaptad már a "te vagy a legjobb" dumát ezért én azt nem mondom. Nem mondom azt, hogy ne hidd el mert igaz csak már kicsit uncsi. Így azt szeretném, hogy elhidd. Hidd el, hogy meg tudod csinálni és nem másnak, hanem magadnak akard bebizonyítani. Hidd el, hogy a végén a te nevedet mondják, hidd el, hogy a dobogó tetején állsz, hidd el, hogy megkapod az érmet és a kupát. Csak hidd el. - mondat Virág a telefonba

- Köszönöm ez most kellett 

- Tudom. Na nem zavarlak.

- Oké. Szia ! - köszöntem 

- Szia ! És ne feledd hidd el - tette le Virág a telefont. Még elolvastam anyuék üzenetét amiben leírták, hogy szurkolnak, de tudják, hogy elfoglalt vagyok ezért nem hívnak. Mosolyogva írtam egy köszönömöt és eltettem a telefont. A taxiban ülve csak a bajnokságon járt már az agyam.       

- Sára figyelj. Amikor odamész az asztalhoz képzeld azt, hogy mi vagyunk a túloldalon és csináld ahogy szoktad. Tehát profin. - nyugtatott Lili

- Igen, és ne érdekeljen, hogy a másik mennyire izmos, ne érdekeljenek a statisztikák, ne érdekeljen az mit mond más, magadra koncentrálj és hidd el, hogy lenyomod - mondta Csenge is. 

- Köszönöm lányok. Tényleg . - mosolyogtam rájuk, de a mosolyom inkább rejtett idegességet mint boldogságot. 

- Na van még 20 percünk - mondta Isti mikor megérkeztünk.

- Én elmegyek mosdóba - mondtam és elindultam 

- Nem menjünk veled ? - szólt utánam Hanna 

- Nem kell köszi - feleltem és elindultam a mosdóba. A mosdóba érve nem volt senki bent szerencsére. Útközben kaptam Rajmundtól egy üzenetet, hogy mindjárt jön. Hirtelen megszólalt a telefonból a TakiTaki ezért tudtam, hogy a hugom hív mert ő állította ezt be, na meg azért is mert ő szokott az utolsó pillanatban hívni. 

- Sára ugye még nem késő ? - kérdezte köszönés nélkül 

- Nem még éppen időben, a mosdóban vagyok - feleltem

- Akkor drága nővérkém mint mindig most is kicsit késve, de annál nagyobb szeretettel és szurkolással kívánok sok sikert neked és Rajmundnak is. Megcsináljátok. És tudd, hogy itthon anyuval, apuval, Virággal és Karamellel együtt nézzük a tvt. Holnap pedig mamáékkal és az uncsitesóinkkal nagy szeretettel várunk vissza titeket. Téged és Rajmundot is. Holnap nagy bulit csapunk és megünneplünk titeket. - mondta 

- HA megnyerjük - tettem hozzá

- Na ide figyelj Major Sára. Ne tegyél semmit feltételes módba mert megnyeritek és kész - jelentette ki

- Nem is tudtam, hogy tudod mi az a feltételes mód - nevettem 

- Kösz. Most komolyan én itt szurkolok neked, te meg lenézel 

- Nem nézlek le csak hülyültem - nevettem - És köszi mert ma te vagy az első aki megnevettetett - mondtam hálásan 

- Örülök, na megyek nem zavarlak - köszönt 

- Oké. Szia ! - köszöntem el, de mielőtt letettem volna Emma kihangosította.

- MEGCSINÁLOD !!! - üvöltötték egyszerre és lerakta. Ez nagyon kellett. Hihetetlen mert bármennyire is tud idegesítő lenni egy hugica néha pont ő kell ahhoz, hogy jobban legyek.