One Shots🫶❤️(byler x reddie)

🌇Byler🌇

✨Sunset✨

Mike szemszögéből:
A mai napom nagyon forgalmas volt. Sok minden történt, és ami a legrosszabb, megbántottam a legjobb barátom, Willt. Nagyon nagy bűntudatom van most, és rosszul érzem magam.
Veszekedtünk, és túl messzire mentem. Megbántam amit mondtam, de fogalmam sincs hogy tegyem jóvá...
Úgy döntöttem végül, hogy holnap elmegyek Will házához, és bocsánatot kérek tőle, hiszen ahogy ismerem nem haragtartó.
Másnap reggel már 8 kor ébren voltam, az este nem sokat aludtam. Miután elkészültem mindennel, és megebédeltem, akkor elindultam Willhez. Hamar oda is értem, és kopogtam az ajtón. Will testvére, Jonathan nyitott ajtót.
Közöltem vele hogy Willt keresem, mire beengedett. Will szobájához vettem az irányt, és bekopogtam. Nem jött válasz, de én bementem. Will az asztalnál ült, és rajzolt valamit. Rám se nézett, innen látszódott hogy nincs jól.

Szia Will... — köszöntem. Ő erre megfordult, és láttam rajta hogy meglepődik. Valószínű nem számított arra hogy én vagyok. Leültem az ágyra és folytattam. — szóval... csak bocsánatot szerettem volna kérni a tegnapiért... remélem nem utáltál meg miatta, de ha igen azt teljesen megértem...

Miközben ezt mondtam, nem néztem rá. A cipőm orrát bámultam. Will egy pár másodpercig csendben volt, aztán megszólalt.

Nem haragszom. Viszont... komolyan gondoltad amiket mondtál? — kérdezte kissé szomorú hangon.

Dehogy! Csak ideges voltam, tudod ez sok mostanában... ez hogy Tizi szakított velem, a családban is vannak dolgok... sajnálom, nem akartalak megbántani, nem vagy idegesítő, es érdekel amit mondasz, én mindig itt leszek neked rendben? — kérdeztem, es a végén mosolyogtam egy kicsit.

Will is mosolyogni kezdett, es bólintott.

Na és arra gondoltam hogy elmehetnénk sétálni, csak így ketten, tudod, jóvá szeretném tenni amit elrontottam. — mondtam, mire bólintott.

Hamar el is indultunk sétálni. Csöndes volt minden, mi se beszéltünk nagyon. Körülbelül 20 perc múlva megérkeztünk egy dombra, ami tetejéről rá lehetett látni Hawkinsra. Leültünk egymás mellé, es csak néztük a tájat.
Naplemente volt, es én lassan rátettem a kezem Willére.

Ő erre meglepődve a a kezére nézett, aztán rám. Én mosolyogva belenéztem a szemeibe. Láttam rajta hogy boldog, és nem zavarja hogy a kezem az övén van. Közelebb ültem hozzá, és egyik kezemet az arcára tettem. A szemébe néztem, aztán lágyan megcsókoltam. Mikor visszacsókolt, nagyon jó érzés volt bennem. Abban a pillanatban nem tudtam gondolni semmi másra csak rá. Nem érdekelt Tizi, se az, hogy a szüleim mit gondolnának rólam ha megtudnák hogy a "legjobb barátommal" csókolózok.
Ebben a pillanatban csak mi ketten léteztünk, senki más. Percek elteltével elváltak az ajkaink, és csak mosolyogva a szemébe néztem.
Ekkor jöttem rá, hogy szerelmes vagyok belé, és ezt közölnöm kell vele.

Szeretlek! Tudom lehet fura, de mindig is hiányzott valami az életemből... és az a helyzet hogy ez a "valami" te vagy! — amint ezt kimondtam, Will magához ölelt és...

Én is szeretlek! — ahogy ezt kimondta, én nagyon boldog lettem. Ahogy itt ültünk a naplementében, és senki mással nem foglalkoztunk ekkor
Csak ketten léteztünk!<3

Na sziasztoook!
Vissza tértem🫡 igen volt kihagyás, egész júliusban nem írtam, de character ai függő voltam/vagyok, és "nem volt időm írni" xd
Na de most probalok vissza térni!
Ebben a könyvben már nem lesz sok rész, és igen ez a rész rövid lett, viszont nem tudtam hosszabban irni.
Meg nekem is vissza kell szoknom az íráshoz...
Azért remélem tetszett nektek🫶
Na byeee<3