One Shots🫶❤️(byler x reddie)

🪑Reddie🪑

✨The bench✨

Richie szemszögéből:
Óra van, matek. Utálom a matekot. A legrosszabb, és legunalmasabb óra a világon. Mégis minden egyes nap végig szenvedem.
Oké, hazudnék ha azt mondanám "szenvedés", hiszen van 1 dolog, vagyis személy, aki miatt nem az. Eddie.
A matek általában nekem úgy telik, hogy le ülök a padba, és amint be jön a tanár, elkezdem nézni az előttem ülő fiút. Igazából csak a hátát látom, de így is nagyon aranyos. Ahogy egész órán jegyzetel, és néha-néha jelentkezik.

Ez a mai nap se volt másképp. De a mai nap eszembe jutott, hogy mi lenne ha elmondanám neki az érzéseim. Vajon tönkre menne a barátságuk? Vagy utálna? Össze jönne velem?

Nagyon sok kérdés fogalmazódott meg bennem, tehát úgy döntöttem el mondom. Nem akarok így, ezekkel élni. Tudnom kell a választ.

Tehát elő vettem a füzetem, es ki téptem az egyik lapja sarkából egy négyzetet. Le is írtam amit szerettem volna.

Holnap suli előtt 1 órával tudnánk
találkozni a padnál?
(bank előtt 2 fa között)
-Richie

Ezután össze hajtottam a lapot, megböktem Eddie hátát, és mikor hátra fordult, átadtam neki. Aztán vártam.

Az ok amiért ezt nem személyesen, óra után kérdezem, az az, hogy ez az utolsó óra ma, és nincs kedvem megvárni azt, mire elpakolja a cuccait, én egyből húzok haza. Na meg félek is, nem akarok zavarba jönni előtte.

Egyszer csak végre hátra fordult, és bólintott. A hasamban pillangók keletkeztek, nem értem hogy ettől miért, de ez van ha szerelmes az ember.

Mikor végre valahára meghallottam a csengőszót, akkor felálltam, és elindultam kifelé a teremből, hogy Eddie még véletlenül se kérdezze meg miért szeretnék találkozni vele. Nem akartam vele a mai nap már beszélni, így is félek a holnaptól.

Mikor hazaértem, elkezdtem előre megtervezni hogy mit fogok mondani...

Drága Eddie....

Na ez már most rossz.

Szóval... Eddie. Csak azért hívtalak ide, hogy...

Úristen... huhh

Szóval, csak azért hívtalak ide, mert el szerettem volna mondani mit érzek... mindig kérdezed mi a baj. Igazából nincs baj, csak... többet érzek irántad mint barátság... és utálhatsz, de én nem tudok így élni, el kellett mondanom... szeretlek Eds...

Na ez megteszi — gondoltam magamban.

Egész este ezen gondolkodtam, egészen addig amíg el nem nyomott az álom.

Másnap reggel már 5 kor fel keltem, hiszen el kellett készülnöm. A kinézetemet semmiképp nem akartam megváltoztatni valami különlegesre, hiszen az fura lenne...
Szóval fel vettem szokásosan egy ruhát, amit alapból is szoktam hordani, és a hajam is csak átfésültem.

Ami miatt korábban fel keltem az az, hogy ne nézzek ki úgy mint egy hulla, és hogy át tudjam gondolni biztosan akarom e ezt...
Még van vissza út, de ha már eddig eljutottam akkor nem fogok el futni.

6 órakor el is indultam a padhoz. Igaz volt még 1 órám, de nem tudtam várni. Az idő hűvös volt, kellemes. Mikor oda értem le ültem és vártam.

Eddie is korábban érkezett, fél 7 kor már itt volt.

Miért vagy itt ilyen korán? — kérdeztem tőle csodálkozva.

És te? — kérdezte. — de amúgy csak azért, mivel nem értem hogy miért hívtál, és gondoltam fontos! Remélem nem feleslegesen keltem fel ilyen korán!

A hangja kicsit ingerült lett, de ez hamar el is múlt. Láttam az arcán hogy fáradt, és ez kisebb bűntudatot keltett bennem, hiszen miattam az.
Megpaskoltam mellettem a padot, mire végre leült.

Szóval Eddie... csak el szerettem volna mondani valami fontosat... — mondtam neki. A hangom remegett, hiszen nagyon ideges voltam. Hiszen itt az idő, és már nem nagyon van visszaút. A tegnap előre elképzelt szövegből természetesen semmi nem maradt meg, szóval kellett egy B terv. Eddie érdeklődően nézett rám, ezért folytattam. — tehát... igazából... meleg vagyok.

Láttam hogy nagyon meglepődik a dolgon. Igazából nem ezt akartam mondani, de nem mertem egyből a lényegre térni. A szemeit néztem, válaszra várva, és hamar meg is kaptam.

Én el fogadlak így is, fontos vagy nekem. És hát... — kezdett bele valamibe, de be is fejezte. Szóval vissza kérdeztem, hogy mit szeretne mondani, amire megkaptam a választ. — szerintem én is...

Ettől a kijelentéstől boldog lettem, de nagyon. Reflexből megöleltem, de hamar el is engedtem, és bocsánatot kértem, mire ő csak mosolygott.

Na szóval, térjünk a lényegre! — kezdtem bele. — szóval Eddie, többet érzek irántad mint barátság... szerelmes vagyok beléd... nagyon!

Csak le sokkolva nézett rám, de egy idő után boldogságot vettem észre a szemeiben. Erre én is boldog lettem, hiszen ezek szerint nem utált meg. Ezek után olyan történt, amire nem számítottam. Közel hajolt hozzám, és megcsókolt. Hamar viszonoztam a csókot. Miután vége lett, én csak mosolyogva néztem rá.

Én is szerelmes vagyok beléd! — mondta végül. Ennek nagyon örültem, és átkaroltam a vállát. Közelebb jött, és csak néztük az eget, egészen az iskola kezdéséig. Ez a nap után sokat találkoztunk még itt
Ezen a padon!

Halii
Na megint többször vagyok olyan kedvemben hogy írjak, szóval remélem mostanában jönni fognak a részek.
De semmit sem ígérek😅
Egyébként nagyon kezdek ki fogyni az ötletekből, szóval nyugodtan lehet írni ötleteket❤️
Köszönöm mindenkinek!
Sziasztok💕