One Shots🫶❤️(byler x reddie)

❤️‍🩹Byler❤️‍🩹

✨Don't leave me anymore✨

Mike szemszögéből:
Már hónapok teltek el az óta hogy a Byers család és Tizi el hagyták Hawkinst. Nekem hiányoznak nagyon, főleg Will. Ő a "legjobb barátom" de én többet érzek iránta mint barátság. Nehezen bírom ezt az időt nélküle. Tizivel szoktunk levelezni, viszont Willel még ennyit se. Párszor próbáltam hívni, de mindig Joyce vette fel, én meg inkább le tettem. Viszont ma elég boldog vagyok, hiszen holnap megyek Lenorába Willékhez. Ez nagyon boldoggá tesz engem.
A mai nap be pakoltam a bőröndöm, viszek pár ruhát, szemüveget, meg ilyen alap dolgokat.
A mai napom unalmasan, és átlagosan telt, kivéve hogy ma volt Eddie kampánya, azt nagyon élveztem. Utána csak haza mentem és aludtam.

Másnap reggel van, és van 1 órám a gép indulásáig, kicsit el aludtam. Gyorsan fel öltöztem a lehető legfurább szettbe, hiszem nem volt időm válogatni. El készültem, és volt fél órám oda érni a reptérre, ami valami csoda folytán sikerült. Fel szálltam a gépre, és onnantól kezdve csak Willre és Tizire tudtam gondolni.

Az út gyorsan telt el, és mikor oda értem, el indultam a reptéren hátha meg látom őket. Egyszer csak hallottam Tizi hangját, és oda futott hozzám. Meg csókoltam, és meg öleltem, nagyon örültem neki. Köszöntem mindenkinek, aztán oda mentem Willhez, de őt valahogy nem tudtam meg ölelni. Egyszerűen nem ment.
Tizi mondta hogy ma az egész napot velem akarja tölteni. Amikor meg hallottam ezt, rá néztem Willre, aki a cipője orrát bámulta. Úgy gondoltam hogy most hazudnom kell Tizenegynek.

Én már elég fáradt vagyok, reggel kapkodtam, majdnem le késtem a gépet, és hosszu volt az út, sajnálom. — igazából nem az egész volt hazugság, de nem voltam fáradt.

Tizi ennek hallatán kicsit el szomorodott, ezt látva Jonathan azt mondta hogy akkor menjünk haza (Byers házba), amibe egyből bele egyeztem.
Argyle, akit még csak út közben ismertem meg, haza vitt minket. Tizi fel húzott az emeletre, Will jött utánunk.

Mike, aludhatnál velem, elég nagy a szobám! — mondta mosolyogva. Őszintén, szívesen aludtam volna vele, viszont Willel is szeretnék időt tölteni.

Van vendég szoba! — mondta Will hirtelen. Ez meg nyugtatott, és közöltem Tizivel hogy inkább alszok ott. De a lány mintha meg haragudott volta, be ment a szobájába es be csapta az ajtót.

Utána mehettem volna, de nem tettem. Úgy éreztem hogy ma inkább lennék Willel. Meg mutatta a szobát, es ki akart menni de nem engedtem.

Maradnál kicsit? — kérdeztem, mire látszólag meg lepődött. De igent mondott. A bőröndöm le tettem az ágy mellé, de nem pakoltam ki. — Egyébként, sajnálom hogy nem írtam neked. — mondtam Willnek. Ő lehajtott fejjel ült mellettem.

Semmi gond, de azert kereshettél volna. Minden nap vártam, hátha fogsz. — ahogy ezt ki mondta, könnyek gyűltek a szemébe. — Mike elhagytál, szó szerint. Amióta itt vagyok nem kerestél, nem voltál mellettem, es még csak nem is hívtál! — itt el fordult, es el sírta magát.

Nagyon rosszul éreztem magam, nem tudtam mit kellene tennem vagy mondanom. Úgy éreztem hogy a szavak nem fogják ezt meg oldani, úgyhogy inkább közelebb ültem, es simogatni kezdtem a hátát. Erre lassan éreztem hogy meg nyugszik. Mikor már nyugodtabb volt, magam felé fordítottam, és meg öleltem. Ekkor újra el kezdett sírni. Nem engedtem el, hagytam hogy ki sírja magát a vállamon, közben ismét a hátát simogattam. Már percek teltek el , de nem csillapodott a sírása, ami össze szorította a szívem. A legjobb ötletem az volt hogy meg puszilom, és ezt meg is tettem. Hajába pusziltam, amire egy pillanatig mintha meg állt volna a légzése. És nem sírt tovább, inkább le fagyott. Meg fogtam a vállát, és óvatosan el toltam magamtól , hogy a szemébe tudjak nézni. Kezemet a vállán hagytam, és el kezdtem nézni az arcát. Szemei ki voltak sírva, de így is csodálatos volt. Úgy éreztem itt az idő, szóval közelebb hajoltam hozzá, és mikor meg győződtem róla hogy nem húzódik el, meg csókoltam.
Csodálatos érzés volt, és rá jöttem, hogy ez nélkül nem tudok élni. Egyik kezét a nyakamhoz vezette, én meg a csípőjéhez. Addig csókoltam, ameddig levegőhiány miatt el kellett válnunk. Kis idő múlva Will közelebb húzott magához, és most ő kezdeményezett. Nem sokáig voltunk így, mert hátra döntöttem az ágyon, és rá másztam. Így folytattuk a csókcsatánkat.
Egyszer csak ajtónyitást hallottunk, amire mind ketten oldalra néztünk. Tizi állt ott, remek. Amikor sikerült fel fognia a helyzetet, akkor el futott. Le szálltam Willről, és háton feküdtem az ágyon. Will csak nézett engem. Valószínűleg arra számított hogy a lány után megyek, de nem tettem. Nem is akartam, egyáltalán nem.

Miért nem mész utána? — tette fel a kérdést Will, mikor már meggyőződött róla, hogy nem megyek utána.

Miért mennék? Mostmár tudja az igazságot. — Will nagyon értetlenül nézett rám. — úgy értem, hogy én téged szeretlek, én nem őt.

Te tényleg engem szeretsz? De azt hogy? — kérdezte. Nem tudom hogy érti a 2. kérdést, de nem is baj. Amikor tudattam vele hogy őt szeretem, és végre fel fogta akkor le mentünk, hátha meg találjuk Tizit.

Le mentünk a lépcsőn, és azt láttuk, hogy Tizi Joyce vállán sír. Ezek szerint már szerintem Joyce is tudja.

Magyarázatot azért kapok? — kérdezte Joyce. Nem tudom tudja e vagy nem, de Will rám nézett, így nekem kellett beszélni.

Tizi ránk nyitott amikor Willel csókolóztam, erre gondolsz? — kérdeztem unott hangon, és Will erre csak meg fogta a kezem, de elég erősen meg szorította. Rá néztem, nem értettem mi baja.

Akkor most te és Will? Ti most együtt vagytok? — kérdezte Joyce, mire tizi rám nézett. Bólintottam. — nekem nem azzal van a bajom hogy együtt vagytok, hanem azzal hogy Tizinek el mondhattad volna vagy valami!

Igen tudom, sajnálom, de hirtelen jött, nem csaltam Tizit Willel, csak most az egyszer volt ez. És Tizi, rá jöttem hogy meleg vagyok, sajnálom, de köztünk soha nem lehet semmi már, barátságon kívül. Remélem meg érted — mondtam. Tizi nagyon értetlenül nézett rám.

Mi az hogy meleg? — kérdezte végül. Ja hogy ez miatt nem érti mi van.

Az, hogy csak a saját neméhez vonzódik valaki, tehát Mike csak a fiúkat szereti, ahogy én is — szólalt meg Will. Tizi kicsit el szomorodott, de láttam hogy meg értette.

Akkor nem zavar ha Willel együtt leszek? — kérdeztem kicsit zavarban. Nem az ő döntése de azért érdekel. Erre meg rázta a fejét, ami eléggé meg nyugtatott.

Willel ez után fel mentünk a szobámba, és le feküdtem az ágyra. Will le ült mellém, szóval oda húztam magamhoz, és a mellkasomra tette a fejét. És közöltem vele hogy
Soha többé nem hagyom el!<3

Na sziasztok ismét!❤️
Tegnap volt rész, viszont ma is írtam, mivel a tegnapi nem annyira tetszik, elég rövid, szóval itt van ez kárpótlásnak🫶
Remélem ez tetszik nektek is, ezt nagyon jól esett meg írni✨
Nem tudom mikor lesz kövi rész, remélem sikerül még irnom péntekig.
Deee ha úgy van lehet holnap is lesz új reddies rész, mert most van kedvem irni!
Kövi részt hozom hamarosan, sziasztok!