One Shots🫶❤️(byler x reddie)

🎒Byler🎒

✨The bag✨

Will szemszögéből:
A város utcáin sétálva, nagyon megnyugtató érzés töltött el. Mike mellettem, kissé lemaradva sétált. A kirakatokba néha-néha benéztem, csak hogy lássam mik vannak bent, mik kaphatóak. Aztán amikor egy ruhabolt előtt sétáltunk el, akkor meg akadt a szemem valamin. Egy táska. Nem nagy dolog, egy sima hátitáska, de nekem nagyon megtetszett egyből ahogy 1.re megláttam. Mintha nem önszántamból tettem volna, de megálltam. Szo szerint kell nekem az a táska. Nem értem miért érzek így, de az a táska nagyon én nagyok. Mikor megálltam a kirakattal szemben, Mike mellém állt, és a táskát nézte. Én félve rá néztem, mire ő is rám.

Tetszik? — kérdezte. Nem úgy nézett ki mintha annyira izgatná.

Igen, nagyon joo — válaszoltam mosolyogva. Rá néztem mikera, akin tisztán látszódott hogy elgondolkozik. És ez után olyan következett, amire nem számítottam.

Szerinted tetszene tizinek? — kérdezte mostmár ő is mosolyogva. Próbáltam még erőltetve fent hagyni a mosolyom.

Nem tudom. — mondtam. Igazából tényleg nem tudtam a választ, de igazából ha tudnám se szeretném elmondani mikenak.

Szerintem igen! — és bement a boltba. Én követtem őt, nem értettem miért megy most be. De volt egy megérzésem, reméltem nem úgy lesz.

Mikor bementünk, egyből oda ment, és elvette a táskát. Én csak őt néztem. Kis idő után elindult a pénztároshoz, és megvette. Először azt hittem magának veszi, vagy esetleg nekem, de tévedtem.
Igazából Tizenegynek vette, amit amikor meghallottam, szó szerint lefagytam. Nem értem miért mindig Tizi körül forog minden, és hogy mikenak is mindig csak ő jár az eszében. Mike mondta hogy el akarja neki vinni, szóval elindultunk Hopper házához. Az út nekem innentől kezdve a kellemes helyett fájdalmassá vált, és csak azon tudtam gondolkodni, hogy Tizi miért ennyire fontos mikenak, és miért fontosabb neki mint én.

Mikor odaértünk, Mike bekopogott. Hopper nem volt otthon, de Tizi kinyitotta az ajtót. Mikor meglátta mikeot, egyből a nyakába ugrott, és szorosan megölelte. Én csak álltam, és néztem őket. Mikor Tizi végre elengedte őt, akkor Mike megszólalt.

Szóval, azért vagyunk csak itt, mivel vettem neked valamit! — mosolyogva átadta neki a táskát, és folytatta. — remélem tetszik, szerintem illik hozzád.

Tizi megint megölelte mikeot, és én itt már nagyon rosszul voltam. Nem értem mivel érdemeltem ezt ki, és hogy miért pont velem ilyen az élet. Mikor már percek óta ölelték, puszilgatták egymást, akkor nekem elegem lett ebből. Megfordultam, és gyors léptekkel elindultam. Kis idő múlva hallottam Mike hangját, és hogy követ. Én erre futni kezdtem. Nem tudtam követ e még, de nem néztem hátra. Kicsit bekönnyeztem közben.

Egyszer csak megálltam. Az oka az volt, hogy teljesen elfáradtam, és nem tudtam tovább menni. Csak álltam egyhelyben, és gondolkodtam. Aztán a vállamon egy kezet éreztem, és egyből tudtam ki az. Elém állt, és én felnéztem rá. Felvettünk egy szemkontaktust.

Will mi a gond? Baj van? Miért futottál el? — kérdezte gyorsan a kérdéseit. Én csak továbbra is szemeibe néztem. Úgy éreztem őszintének kell most lennem vele.

Csak zavar, hogy miközben velem töltöd a napod, olyankor is Tizenegyen jár az eszed. Ez rosszul esik, zavar, és idegesítő! — mondtam ki végül. Most ő fagyott le, éreztem. Láttam hogy elgondolkozik a dolgon, és úgy láttam bánja.

Sajnálom Will... de ez nem is igaz, nem csak rajta jár az eszem! Annyi, hogy együtt vagyok vele, és néha szeretném meglepni valamivel. Ez a normális nem? — kérdezte már majdnem kiabálva.

Igen normális, de nem akkor amikor mással vagy, sőt, méghozzá azt is veszed meg neki, ami nekem tetszik, vagy nekem kellene, de ne zavarjon! — válaszoltam már kiabálva. Erre teljesen lefagyott, nem tudott mit mondani egy ideig, de aztán...

Igen, láttam hogy tetszik neked is, de nem veled vagyok együtt, hanem vele! És ezt fogadd el! — mondta. Itt kicsit elgondolkoztam azon, hogy vajon tudja?? Tudja hogy tetszik nekem? Nagyon sok kérdés fogalmazódott meg bennem, végül meg is kérdeztem az egyiket.

Miért, szerinted tetszel nekem?? — kérdeztem. Kissé idegesen hangozhatott, pedig már nem voltam az. Válaszokat akartam, mert a tudat hogy esetleg tudja mit érzek, és nem tesz semmit, rossz érzést kelt bennem.

Én nem ezt mondtam! Honnan tudjam hogy érzel irántam! De bárcsak... — és itt abba hagyta. Nem fejezte be a mondatot, és én kíváncsi lettem.

Mi? Mi bárcsak? — kérdeztem.

Mike elgondolkozott, én csak néztem őt.

Csak... bárcsak szeretnél! Ennyi, ki mondtam! — válaszolta. A földet kezdte el nézni, én meg őt.

Ezt... ezt hogy érted? — kérdeztem érdeklődve. Tényleg érdekelt hogy most pontosan mire gondolhat. — úgy érted hogy... szerelem?

Igen úgy... és most megyek! — ezzel megfordult és elindult az ellenkező irányba. Nem tudtam mit kellene tennem, vagy mondanom, ezért azt tettem, amit a szívem a legjobban akart.

Elkezdtem Mike után futni, és amint el értem őt, megcsókoltam. Először nem viszonozta, de nem csodálom, hiszen meglephettem ezzel.
De pár másodperc elteltével lágyan viszonozta csókomat. Nagyon különleges érzést váltott ki bennem, de nagyon élveztem.
Mikor vége lett, mélyen a szemembe nézett, és mosolygott. Megnyugtató érzés volt, és mindez mellett még bocsánatot is kért azokért ami ma volt, és hogy nem figyelt rám eléggé.
Őszintén... ahhoz képest hogy hogyan indult a nap...
Nagyon jól végződött!<3

Sziasztok!
Bocsánat hogy nem volt rész, csak őszintén, soha nem voltam olyan hangulatomban hogy írjak. :/
Egyébként már jobban vagyok meg minden.
De azon gondolkoztam hogy ezt a könyvet hamarosan abba hagyom, és kezdek egy másikat.
Az nem one shotos lenne, hanem egy normális hosszu konyv.
Szoval itt még lesz egy pár rész ( ha van ötletem) és akkor be fejezem❤️
Ha el kezdem a másikat, akkor itt már nem lesznek részek!
Na írjátok le mit gondoltok erről xdd
Sziasztok💕