One Shots🫶❤️(byler x reddie)

🥳Byler🥳

✨Will's birthday✨

Mike szemszögéből:
Ma van Március 22.-e, tehát Will születésnapja. És nekem ma reggel jutott eszembe. Szóval még el kell mennem a plázába venni valamit neki. Csak az a gond, hogy már 14:20 van, mivel elég későn keltem fel. De nem baj, valahogy csak megoldom. Szóval amint tudtam, el indultam a Starcourt plázába.
Nem volt konkrét elképzelésem arról hogy mit veszek neki, úgy voltam vele, hogy majd be megyek pár üzletbe, aztán ami tetszik azt meg veszem. De ahogy el kezdtem gondolkozni, eszembe jutott, hogy mostanában egyre többet fest. Szóval végül vettem neki nagyon sok festéket és csokit. Tudom hogy nem olyan nagy dolog, de remélem azért tetszeni fog neki.
Ez után egyből el indultam a Byers ház felé. Eléggé siettem, mivel már 3 óra, és szegény Will lehet azt hiszi, hogy el felejtettem a születésnapját.
Mikor meg érkeztem, egyből be kopogtam, és Joyce nyitott ajtót.

Szia! Willt keresem. — mondtam neki, és egyből be engedett. Meg kérdezte hogy kérek-e valamit, de nem-et mondtam, hiszen fel akartam köszönteni Willt.

Mikor oda értem az ajtajához, akkor be kopogtam, de nem vártam meg a választ, be nyitottam. Will az ágya szélén ült, es a földet nézte. Aztán mikor fel nézett, es rá jött hogy én vagyok, akkor fel állt. Köszönt nekem, es természetesen én is neki.

Szóval, Boldog Születésnapot! — montam mosolyogva, amit megköszönt. — hoztam neked valamit, nem nagy dolog, bocsánat.

Át adtam neki az ajándékot, de most gondoltam bele, hogy lehetett volna jobb is, szóval kicsit izgultam hogy mit fog mondani rá. Mikor meg nézte, el kezdett mosolyogni, es boldog lett.

Köszönöm! Úgy is már hamarosan el fogynak a festékeim, ez jól jön. — ezek hallatán megkönnyebbültem, de gondolkoztam hogy kellene még valami.

Es figyelj, nem akarsz el menni sétálni? — kérdeztem tőle. Igen, ez volt a legjobb ötletem. Ő bele egyezett ebbe, és szólt is Joycenak hogy el megyünk.

El indultunk, és már vagy 5 perce szó nélkül sétálunk egymás mellett. A csendet én törtem meg.

Egyébként nem gond hogy nem vettem nagyobb dolgot? Mármint, ez mégis a születésnapod. — kérdeztem tőle, mert végig ezen gondolkodtam.

Nem gond! És legalább te nem felejtetted el... — mondta kicsit szomorúan. Erre meg álltam, és megfogtam a csuklóját. Ezzel el értem hogy a szemembe nézzem.

Miért? Ki az aki el felejtette? — kérdeztem kicsit meglepődve. Pedig én is majdnem el felejtettem...

Lucas, Dustin... és amúgy az egész csapatból csak te emlékszel rá. De nem baj, nekem te vagy a fontos! — jelentette ki. Erre le fagytam. Nem tudtam mit mondjak erre, de nagyon jól esett amit mondott. Észre vettem hogy Will elpirul, és elfordul tőlem. — Basszus, sajnálom! Nem úgy értettem, vagyis de, de na érted... Jézusom.

Én csak el mosolyodtam, mivel nagyon aranyos amikor zavarban van. És valamiert a közelemben sokszor van ez, lehet hogy tetszek neki. Jó lenne, és tudnom kell hogy így van-e. De mondanom kell valamit, mert szegény már nagyon kínosan érzi magát. Végül úgy döntöttem, hogy szavak helyett inkább cselekszem. Közelebb léptem hozzá, és kezemet a nyakára tettem. Ujjammal az arcélét simogattam, mire rám nézett. El mosolyodtam kicsit, mert láttam hogy mennyire nem érti mi van, de őszintén én se. Viszont itt az alkalom, meg kell tennem. Másik kezemet a csípőjére tettem, azt is el kezdtem simogatni kicsit. Közelebb lépett hozzám, és én le hajoltam hozzá, aztán meg történt. Erre vártam évek óta, itt állok az utcán, és Will Byerssel csókolózok. Elég hosszú ideig faltuk egymást, de el kellett válnunk, mert nem volt levegőnk a végére.

Aranyos vagy amikor zavarban vagy. — mondtam mosolyogva, és csak meg forgatta a szemeit. — és akkor most? Együtt szeretnél lenni?

Ezt komolyan kérdezed? Igen persze! Ez a legjobb születésnapom eddig — mondta Will már majdnem kiabálva, hiszen nagyon boldog volt. Én csak nevetve fel emeltem, és párszor körbe forogtunk.

Ez után még sétáltunk egy kicsit, és aztán el indultunk hazafelé, vagyis most Willékhez. Meg kérdeztük Joycet hogy ma ott aludhatok-e, amit meg engedett, szóval fel hívtam anyát, és vele is megbeszéltem ezt. Be mentünk Will szobájába, és még beszélgettünk sokáig, de aztán el mentem tusolni, utánam meg Will is. Éjszaka hajnal 1 körül döntöttünk úgy hogy alszunk már, szóval Will fejét a mellkasomra hajtotta, én pedig el kezdtem simogatni a hátát.

Köszönöm ezt a napot Mike! — mondta Will nagyon halkan, mire én adtam a hajába egy puszit. Szorosan magához szorított, jobban mint előtte, és nagyon hamar el aludt. Aranyos volt, és
Csodálatos érzés, hogy végre az enyém!<3

Sziasztook❤️
Szóval igen, ma is hoztam egy részt, nem emlékszek hogy az előző rész az tegnap, vagy tegnapelőtt volt e, de itt van ez is!
Még van néhány ötletem, de félek, hogy hamarosan ki fogyok😅💀
De ne aggódjatok, nem hagyom abba a könyvet, viszont ha nem lesz ötletem, akkor csak hetente lesz rész🫶❤️
De az is elég jó💕
Kövi rész pénteken érkezik szerintem.
Na röviden ennyi✨
Sziasztok❤️