Elraboltad a szívem! Taehyung ff. Befejezett

11. Fejezet

Hyori POV

Amint kimondtam ezt, a férfi vadul nekem esett és folytatta tovább, amibe belekezdett. Hiába tagadnám, a lelkem mélyén tudom, mennyire is élveztem az érintését magamon. A forró csókját, amikkel jutalmazott és az egész férfi lényét. Az adrenalin szintem a Mount Everest csúcsán lehetett, annyira vártam már, hogy elérkezzünk a lényegre, amire mindketten oly régóta vártunk. A szívem a torkomban dobogott, úgy izgultam. Ahogy vetkőztetett és egyben magát is próbálta megfosztani a ruháktól irtó szexi sugárzást adott a helyzetnek. Ahogy az asztalára tett fel, nem törődve az iratjaival, nagyon beindított. És hiába akartuk, hogy megtörtenjen. Hiába vágytunk egymás testére. Nem tudtuk véghez vinni.

Hirtelen valaki kopogott.

Megrezzenve néztünk egymásra.

-Ki az? -kérdezte Taehyung lihegve.

-Kihyun! Hoztam a többi iratot! Benyithatok? -hallottuk meg, ahogy a kilincsre teszi a kezét, mire bepánikoltam.

-Most mit csináljunk? -suttogtam kétségbeesetten, mire az asztal alá nyomott és a cuccaimat a kezembe adta, ő pedig felkapta magára gyorsan az ingjét és becsatolta az övét.

-Egy pillanat! -köszörülte meg a torkát. -Ne adj ki egy hangot se! -morogta, majd kinyitotta az ajtót. -Elnézést, hogy megvárattalak! -kért bocsánatot illedelmesen.

-Áh, ugyan! Nyugodtan otthonosodj el, ez már a te területed! -kuncogott az osztályfőnököm. -Az igazgató küldte ezeket a papírokat. Olvassd át őket. Nem fontosak amúgy, de jó tudni az ilyeneket.

-Mit tartalmaz ez az "ilyenek"? -nem láttam, de tudtam jól, hogy felvonta a szemöldökét, hiszen mindig ezt teszi ha nem ért valamit és irtó szexi vele!

-Csak alap dolgok. Hogy mit hol tudunk elintézni, melyik diák esetleg problémás, kire kell több időt fektetni, vagy akár türelmet. De te ezek a diákok közül alig tanítasz valakit, szóval ezért mondom, hogy neked nem lesz ez fontos! -magyarázta, miközben hallottam, ahogy Taehyung lapozni kezdte a dossziét.

-Min Hyori. -olvasta fel hangosan a nevem. -Ő az érettségi osztályban van, igaz?

-Igen! Örülök,hogy ilyen hamar megjegyezted a diákok neveit!

-Miért van a problémás diákok között? -érdeklődött, amire én is rohadtul kíváncsi voltam.

-Nem problémás, csak történt egy baleset, ami miatt türelmesebbnek kell lennünk vele. -magyarázta, mire megértettem mi miatt szerepelek a többi név között.

-Ezt hogy érti?

-Nos, erről akartam veled beszélni. Min Hyori egy nagyon erős karakter. -köszörülte meg a torkát. -Nem kis dolgon ment keresztül. A bátyád, V bantotta őt. -mondta ki, mintha ezzel akkora újdonságot fejezne ki az előtte állónak, aki amúgy a gyilkos. Rohadt ironikus az egész szituáció.

-Tényleg? -lepődött meg Taehyung színlelve.

-Lelkileg teljesen tönkre lett. Pszichiáterhez kell járnia. Az átlaga sem a legjobb, pedig a kitüntetett tanulók közé tartozott mindig is. Nagyon rossz lehetett neki, mikor meglátott téged, hiszen hasonlítasz rá. Hasonlítasz a rémálmára. -magyarázkodott továbbra is, mire Taehyung felhorkantott.

-Rémálom. -suttogta maga elé.

-Igen, rémálom. -ismételte el újra magát Kihyun.

-Szóval ennyit szenvedett. -gondolkodott el.

Ahogy az osztályfőnök mesélt rólam az elrablómnak, hogy mennyi mindenen mentem miatta keresztül, megalázó érzés volt.

-Szóval ha furán viselkedne veled, akkor emiatt van. Tisztában van az elméje azzal, hogy te te vagy, nem pedig V. Mégis nehéz a szörnyű emlékek miatt.

-Értem. -motyogta Taehyung.

-Ennyi volna. Most már megyek. Ha segítségre lenne szükséged, akkor bátran keress meg! -lépett ki az ajtón.

-Köszönöm! -biccentett felé a mély hangú, majd meghallottam az ajtó csukódás hangját. -Előjöhetsz! -parancsolta, de meg sem mozdultam, ami feltűnt neki. Értetlenül sétált az asztal elé, majd leguggolt hozzám.

Nem bírtam a szemébe nézni. Csak potyogtak a könnyeim.

-Igazakat mondott? -kérdezte érzéstelen tekintettel. -Tényleg ennyit szenvedtél miattam? A rémálmod vagyok?

-Mégis mit gondoltál? -horkantottam fel. -Tündérmese volt a veled töltött időszakom? -sóhajtottam fel elfáradva a sok sírástól. -Elmondtam már. Nincs szükségem rád az életemben.

-Az előbb mégis majdnem lefeküdtél velem. -emlékeztett, mire bólogatni kezdtem.

-Vicces, ugye? Én sem tudom miért. Az elsőm voltál. Csak rád vágyom azóta. -eredtek meg ismét a könnyeim, mire zokogni kezdtem.

-Jungkookkal azóta sem feküdtél le? -kérdezte, mire rázni kezdtem a fejem.

-Nem. Nem tudtam. -suttogtam magam elé. -Tönkre tettél Taehyung! Rajtam már semmi sem segíthet. -néztem végre a szemébe, ami csillogott a könnyektől, mire majdnem meghatódtam. Fejem megrázva keltem fel, magamra kaptam a ruháimat, majd kifutottam az irodájából, vissza az osztályba a maradék öt perc tanórára.

-Csak vissza értél Min Hyori! -szidott meg a tanár a lényem láttán.

-Elnézést! -hajoltam meg, majd helyet foglaltam.

-Hé! Minden oké? -suttogta Jungkook aggódva, mire halvány mosolyt küldtem felé.

-Persze, csak kicsit megszédültem a sok tabletta miatt. -hazudtam, mint mindig.

Nap mint nap füllentek.

Az életem részévé vált.

Hirtelen kinyílt ismét az ajtó.

-Elnézést a késésért tanárnő! Mikor visszaszerettem volna jönni az illemhelyről, az egyik tanár megállított, hogy segítsek neki elpakolni! -hajolt meg Tzuyu, miközben magyarázkodott.

-Semmi gond, most már ülj le! -parancsolta a tanár, mire a lány szót fogadva leült Jennie mellé. Elmosolyodtak egymásra, majd rajtam akadt meg a tekintete. Egy nagyot kellett nyelnem, mégis tartottam a szemkontaktust. Végig nézett rajtam, majd egy hunyor után elmosolyodott és előre fordulva kezdett jegyzetelni.

Miért vagy nekem ilyen fura Choi Tzuyu?

Jungkook POV

Hogy hogyan is telnek a napjaim, mióta visszakaptam életem szerelmét? Nehezen, de boldogan. Boldog vagyok, amiért él és mellette lehetek. Nehezen, mert traumája van, amiből nem biztos, hogy kigyógyul valaha is. Többször elmondta a pszichiátere, hogy mennyire ki van. Aggódom érte, ugyanis az orvosnő szerint öngyilkosságra is hajlamos lehet, így muszáj mindig mellette lennem, nehogy olyat tegyen, amivel végleg elveszítem. Nem akarom magára hagyni sosem, tanultam a hibámból. Végtelenül szerelmes vagyok belé, még ha nem is viszonozza.

Mikor kiderült, hogy V meghalt, először nehezen hittem el. Túl hihetetlennek hangzott, mégis mikor Hyori visszatért, nem foglalkoztam tovább a teóriákkal a fejemben, csakis a lánnyal törődtem. Nem érdekelt a férfi, hiába akartam megölni, amiért az életem szerelmét bántotta, a sors megadta neki, ami jár. Most már ott rohad meg fent, ahol van.

Amit gyanúsnak tartottam, az az új tanár, aki nem más, mint V ikre. Megint előjöttek a teóriák, a félelmek, hogy mi van akkor, ha nincs is semmiféle iker és Kim Taehyung valójában V. Hiába próbálom kiűzni ezeket a fejemből, hiszen teljesen átlagosnak tűnik a fickó.

Ő is sokat szenvedhetett, amiért bujkálnia kellett az őrült ikre miatt. És ráadásul jó fej tanárnak tűnik.

Így úgy döntöttem adok neki egy esélyt.

Ez addig tartott, míg nem kaptam egy érdekes sms-t, amitől megint kétségeim támadtak.

Heyhoo itt lent! Itt is a kövi fejezet! Annyira előttem van már a vége a könyvnek, már leakarom írni 🤣❤️ de egyben nem is akarom, hogy véget érjen. Annyi biztos, hogy sok izgalom várható! Remélem tetszett ez a rész is és köszönöm a 3k megtekintést!❤️❤️