Elraboltad a szívem! Taehyung ff. Befejezett

10. Fejezet

Hyori POV

Visszatérve az osztályunkba, az órán azon kattogtam mit is kéne kezdenem Taehyungtól kapott üzenettel. Nem tudtam egy percre sem az előttem lévő füzetre szentelni a figyelmem. Úgy éreztem mennem kell. Oda kell mennem és kifaggatni a férfit, aki miatt annyit szenvedtem a múltban és egyben a jelenben is. Rengeteg kérdés van a fejemben. Még csak fel sem fogtam, hogy ide jött tanítani. Valami viszont azt sugallta, ne menjek, tartsak távolságot. De nem tudtam ellenállni a kísértésnek.

-Tanárnő, elugorhatok szükségletre? -álltam fel a helyemről, mire minden szempár rám szegeződött.

-Csak nyugodtan! -mutatott az ajtóra, mire meghajolva távoztam.

Sietős lépésekkel kerestem az adott iroda ajtót és a számot rajta. Nehezen, de megtaláltam. Éreztem, ahogy a testem ismét remegni kezd, amiért a pánik próbálta eluralni. De türtőztettem magam. Egy aprót bólintva bekopogtam.

-Gyere! -hallottam meg a mély hangot, mire nagyot nyelve kinyitottam az ajtót, majd magam után be is csuktam. Mikor meglátta a lényem, abbahagyta a munkáját és felállt.

Ahogy előttem állt kisfiús mosollyal az arcán, majdnem képes volt elfeledtetni velem minden borzalmat, amiket miatta éltem át.
-Gondolom nem üdvözölsz csókkal. -kuncogott, mire fintorogva szemet forgattam.

-Mégis mi ez az egész? -tértem a lényegre idegesen, mire elkomolyodott.

-Sok kérdésed lehet.

-Az nem kifejezés! -horkantottam fel. -Mégis hol voltál? Miért nem jelentél meg a szülinapomon? Hiszen megigerted! Miért várattál meg? Minek jöttél ebbe az iskolába? És ha rájönnek, hogy te vagy V? Miért kinzol? Gyógyulni akartam! Miért nem hagysz meggyógyulni? Tudod mennyire fáj minden? Nagyon utálom magam! -kiabáltam ki minden fájdalmam, miközben zokogásban törtem ki, mire felém lépkedett, az ajtónak nyomott, majd a számra tapasztotta a kezét.

-Ne aggódj, nem jönnek rá, de így hogy hisztérikázol hangosan, meglehet szóval fogd vissza magad kislány! -vicsorogta suttogva, amit kimeresztett szemekkel hallgattam. -Mindenre válaszolok, de kiabálni velem még egyszer ne merj! Világos? -kérdezte elsötétült tekintettel, mire aprót bólintottam. -Remek! Szóval! Daeguban voltam végig. Azért nem jelentem meg, mert még voltak olyanok, akiknek gyanús voltam, így rendbe kellett a hátterem tennem. Most, hogy mindenki azt hiszi V halott, új életet kezdhettem. Karierem pedig nem más mint oktató. Azért jöttem ebbe az iskolába, hogy közel lehessek hozzád, ugyanis kibaszottul hiányoztál! És még ha ezek szerint te nem is örülsz nekem, és újra össze mertél jönni Jungkookkal, akkor is visszaszerezlek! Ezt garantálom, szivi! -sziszegte győzedelmes vigyorral, majd elvette a tenyerét a számról.

-Hogy lehetsz ekkora seggfej? Téged nem is érdekel mit érzek, csak a saját érdekeid érdekelnek! -fintorodtam el, amit értetlenül hallgatott. -Boldog vagyok, amiért visszakaptam a régi életem. Hálás vagyok, hogy elengedtél akkor. De én már nem akarlak újra az életemben téged! Talán ha időben jössz, még mindig a hatásod alatt lennék. Még mindig téged szeretnélek, akármennyire is rossz! De már nem érzek igy. Jungkook az, akit mindig is szerettem és ő a tökéletes számomra. -oktattam ki, amit figyelmesen hallgatott, mire a fiú neve hallatán a keze ökölbe szorult. -Szóval nem akarom, hogy itt taníts. Keress más iskolát és lépj ki végleg az életemből! -küldtem el szipogva, de nem mondott semmit. Meg sem mozdult. -Miért kellett ujra felbukkanod? Mindent felborítasz! -suttogtam magam elé zokogva. -Annyira utállak! Tönkre tettél! Kihasználtál, majd ott hagytál! Szerinted mit éreztem akkor? Lelkironcs lettem miattad! Erről te tehetsz! Miért kellett elrabolnod? Miért kellett bántanod? Miért kellett megerőszakolnod? Miért kellett magadba bolondítanod? Miért engedtél el, mikor már hozzád szoktam? Annyira gyűlöllek! Utállak Kim Taehyung! Gyűlöllek V! A legrosszabb dolog vagy az életembe, ami történhetett velem! - kezdtem ismét hisztérikusan kiabálni, miközben a könnyeim meg nem álltak.

-Lehet -kezdett bele, miközben elém állt vészesen közel. -ha emlékeztetnélek mi miatt is szerettél belém, -hajolt az arcomhoz, miközben az egyik tincsem a fülem mögé tűrte. -elfedné az állítólagos utálatod felém. -mosolyodott el kacéran.

-Te most szórakozol velem? -ráztam a fejem tátott szájjal, mire bólogatni kezdett.

-Imádok veled szórakozni Hyori! -súgta a fülembe, majd egy csókot lehelt rá, mire egy hatalmasat kellett nyelnem. -Hiába tagadod, még mindig a hatásom alatt állsz! -húzta végig a hosszú csontos ujjait a derekamon, majd belemarkolt, amitől akaratlanul egy nyögés hagyta el a szám. -Látod? A tested reagál. -dörmögte a fülembe, majd egy forró csókot nyomott a nyakamra, amitől egy újabb sóhajt kellett kiengednem.

Miért élvezem? Miért kell így reagálnom? Ez annyira megalázó!

-Jungkook biztosan nem tud elélveztetni azóta sem! -morogta, miközben folyamatosan csókokat lehelt a nyakamra.

-T-Tévedsz! N-Nagyon nagy elélvezéseket okoz m-mindig! -hazudtam, hogy elvegyem az önbizalmát, mire felmordult.

-Igazán? -kuncogott, majd mély szemkontaktust tartva elkezdte kigombolni a nadrágom.

-M-Mit csinálsz? Fejezd be! Elég! -próbáltam ellökni a kezeit, de nem hagyta. Az egyik kezével összefogta az enyémeket, majd a fejem fölé az ajtónak támasztotta, míg a másik végtagja sikeresen kigombolta a nadrágom és lehúzta. -K-Kérlek ne! Ne csináld!

-Mit ne csináljak hercegnőm? -suttogta az ajkaimra, mire finom mentolos lehellete megcsiklandozta az arcomat.

-Ne erőszakolj meg kérlek! -könyörögtem könnyezve, mire elnevette magát.

-Ugyan édesem! -becézett, amitől nagyot kellett nyelnem. -Nem teszem beléd a farkam. Bár ha meg is tenném, nem lenne erőszak! Élvezné a kis puncid! -súgta a fülembe, mire a testem beremegett a perverz dumájától. -Imádom a reakcióid! -kuncogott rajtam, majd hirtelen lecsapott az ajkaimra, ami hirtelen ért. Kimeresztett szemekkel bámultam az előttem lévőt, aki ügyesen átvezette a nyelvét az én számba, majd heves vad csókolózásba kezdett, aminek nem tudtam ellenállni. Átadtam magam az élvezetnek, aminek rossznak kellene lennie. Mégis rohadtul kívántam! Ahogy végig tapogatott mindenhol, kifejezve, hogy mindenem az övé, csak ő érhet hozzám senki más, leírhatatlan érzés volt. Egyszerűen nem kaptam levegőt. A szívem a torkomban dobogott. Ugyanazt a reakciót váltotta ki belőlem, mint Párizsban. Ugyanúgy élveztem a csókját, mint az elsőt, amit ellopott tőlem. Ugyanúgy élveztem a perverz érintését a testem minden egyes pontján, ahová csak vándorolni szeretett volna az ujjaival. Mocskosul élveztem minden egyes percet vele a múltban, mint ahogy most is teszem immár Szöulban.

-Annyira hiányzott a bőröd, Hyori! -motyogta két csók között, majd tovább folytatta a forró csókcsatánkat. Elengedte a kezeimet, hogy a másik karjával is markolni tudjon, mire én sem bírtam magammal. Közelebb vontam a férfit, az egyik lábam átlendítettem a csípőjén, mire megfogta és ott tartotta. Folyamatosan dörzsölte hozzám az ágaskodó férfiasságát, amitől még inkább kívánatosabbá vált. -Annyira megakarlak dugni, Hyori! -morogta az ajkaimra, mire rámarkolva a férfiasságára válaszoltam neki.

-Akkor tedd meg! Tegyél a magadévá!

Heyhoo itt lent! Ez a fejezet után megyek szentelt vízben fürödni szerintem. Bár amik még lesznek, azok még perverzebbek. Na mindegyke! Remélem tetszett mindenkinek ez az írás pornográf tartalom!🤣🥰❤️❤️