Elraboltad a szívem! Taehyung ff. Befejezett

21. Fejezet

Figyelem! A végén 18+ részlet található!

Taehyung POV

Miután Hyori órára sietett el, Hyunjin nem sokkal utána hagyott egy üzenetet, miszerint már a suli előtt vár. Így hát kilopakodtam, hogy láthassam a régen látott haveromat. Mikor kiszállt az autójából, rögtön átöleltük egymást.

-Taehyung! -vigyorodott el.

-Hyunjin! Jó látni téged! -kuncogtam, majd elváltunk egymástól.

-Téged is! Hogy megy a sorod? -dugta zsebre a kezeit.

-Mintha amúgy nem tudnád. -forgattam fel a szemeimet, gondolva arra, hogy minden nap telefonálunk.

-Milyen tanárnak lenni?

-Őszintén egész jó. Jól kijövök a diákokkal, a kollégák oda vissza vannak értem és közel vagyok Hyorihoz. Mi kell ennél több? -soroltam fel az ujjaimon az előnyöket, mire megveregette a vállam.

-Örülök, hogy boldog vagy Taehyung! Hyorival ezek szerint már jól alakulnak a dolgok. -tért a lányra a téma, mire bólogatni kezdtem.

-Igen, Jungkook már elment, így könnyebben tudunk időt tölteni együtt. Mondtam neki, hogy jössz ide, illetve később hozzám. Látni akar téged.

-Ezt jó hallani! -dőlt az autójának. -Pár hónap és leérettségizik. Utána vígan mehettek kézen fogva az utcán. -képzelte el maga előtt csukott szemmel.

-Már nagyon várom! -pirultam el a gondolattól.

-A tablettákat még szeded?

-Igen, muszáj. Nem is tudom mi történne, ha elfelejtenék egyet bekapni. -fontam keresztbe a karjaimat magam előtt.

-Őszintén érzem mennyit sikerült változnod. Ketlem, hogy bevadulnál egy tabi hiánytól. -nevette el magát, mire mosolyogva csóválni kezdtem a fejem.

-Tudod, hogy mennyire igyekeztem jóvá válni hyung. -sóhajtottam fel a múltra gondolva. -Végre V meghalt. Ő már a múlt, Kim Taehyung pedig a jelen és a jövő.

-Büszke vagyok rád! -jelentette ki, ami jól esett. -Az tuti, hogy rengeteg mindenen kellett átmenni és elintézni, de legalább sikerült. Bár én még mindig rettegve alszom el este.

-Miért? Hogy érted? -értetlenkedtem.

-Taehyung, nekem családom van. Ott a feleségem és a kislányom. Annyira félek attól, hogy kiderül minden. Hogy végig segítettem neked, bújkáltattalak, mennyi áldozatról tudok és hagytam őket szenvedve hagyni és egyszerűen ez belegondolva is rengeteg börtönév. Életfogytiglan. -fogta a fejét idegesen. -Tudom, hogy nyugodtnak kéne lennem, mert már senki sem áskálódik utánad, de még mindig nehéz elaludni. Féltem a családom.

-Sajnálom, hogy ennyi mindenen kellett átmenned az én szar múltam miatt.

-Hagyjuk is ezt a témát! Pozitívak legyünk! Nincs senki sem már, aki ezzel foglalkozna. Te Kim Taehyung vagy! Én pedig Franciaország egyik legjobb rendőrtisztje. -igazította meg a nyakkendőjét, majd megköszörülte a torkát.

-Csak nyugodj le végre! -forgattam fel a szemeimet.

-Most már megyek. Beugrok a rendőrségre, aztán később megállok nálad. -nyitotta ki az autó ajtaját a monológja közben.

-Okés hyung, akkor majd később tali! -integettem neki, mire ő is azt téve szállt be a járgányába, majd beindítva a motort hajtott el.

Egy aprót kuncogva az orrom alatt fordultam meg, majd szerettem volna visszamenni az iskolába, mire megrezzent a telóm.