kényszerből

3

Szipogva kapaszkodtam Jungkook pulcsijába, miközben ő a hátamat simogatta.

-Lassan indulj haza Chim.. Anyudék morcosak lesznek.- tolt el magától egy kicsit, de én vissza másztam hozzá és újra megöleltem. Most nagyon nem akartam egyedül lenni. -Jimin.- szólt rám ismét, én pedig elengedtem és próbáltam abbahagyni a sírást.

- Szia Kook..- köszöntem el tőle és elindultam haza. Csendben léptem be a házba és bármiféle kommunikáció nélkül elmentem zuhanyozni. Még a fürdőben is elbőgtem magam párszor és teljesen üresnek ereztem magam, amikor végre kijöttem onnan. Zombiként mentem a szobámba, de amikor felkapcsoltam a lámpát egy eléggé kellemetlen meglepetés fogadott. Egy Min Yoongi feküdt egy bokszerban az ágyamban és egy gúnyos vigyorral bámult rám.

- Haza értél, drágám?!- fordult a hátára, ezzel megmutatva nekem az enyhén izmos hasát. Gyorsan elkaptam róla a szemem és felraktam a telefonomat töltőre.

-Arrébb mész az ágyamból?- néztem rá unottan.

- Nem drága. Jegyesek vagyunk, szóval együtt alszunk.- mutatott az ágy belső felére jelezve, hogy kapcsoljam le a lámpát és másszak át rajta. Morcosan lekapcsoltam a lámpát és valahogy átszenvedtem magam Yoongin és befeküdtem az ágyba szorosan a falhoz húzódva. Már épp elaludtam volna, amikor elkapta a kezem és megnézte magának azt. - Szóval hordod a gyűrűt!- a sötétben csak a sziluettjeit láttam, de tudtam, hogy éppen fölényesen vigyorog.

- Tehetek mást?! Nem! El lettem jegyezve. Általad. És még csak nemet sem mondhattam.. - kezdtem a durcázást.

- Mert szerinted nekem ez volt minden álmom?! Nem. Ha hiszed, ha nem én sem akartam ezt. Kötelesség!- mordult rám újra.

- Nem lehetne, hogy most békén hagysz ezzel?! Fáradt vagyok most ehhez!- fordítottam neki hátat és megpróbáltam ismét elaludni.

- Nem én kezdtem!- mondta ki az utolsó szót, mint egy rossz gyerek. Én csak hozzábújtam a falhoz és próbáltam nem könnyezni megint. Hirtelen éreztem egy kezet a derekam körül, ami magához húzott, majd egy has falat éreztem a hátamnak nyomódni. - Ne sírj már, mert nem tudok tőle aludni!- morogta a nyakamba.

- Engedj el..!- motyogtam magam elé. Az ő érintésére vágytam most a legkevésbé. Mivel nem csinálta, amit kértem tőle, ezért megpróbáltam arrébb rúgni, de annak is meglett a maga következménye. Yoongi összegörnyedve kapott a megrúgott pontra, ami egy kissé kényesre sikeredett és némán szenvedett, majd miután ezzel megvolt fölém mászott és a vállaimnál fogva épített bele a matracba.

-Na ide figyelj, te kis pink faszkalap!- mordult rám - Próbáltam veled a szituhoz képest kedves lenni! Unom már a hisztidet, hogy nem akarod ezt! Meg nyugtatlak drága, hogy én sem akarom ezt, de nincs más lehetőségem! És igen is hozzád fogok érni, mert egy, vannak szükségleteim és kettő, sajnálatos módon, legalább egy kölyköt is össze kell majd hozni, szóval fogd be végre!- a szemei villámokat szórtak, majd lemászott rólam és a hátát az enyémnek vetve aludt el.

Reggel arra keltem, hogy valaki ölelget és egy kemény cucc nyomódik a hátsómnak. Miután realizáltam, hogy mi a franc van én arrébb löktem az alfát és átmászva rajta mentem a szekrényemhez.

- Kanos állat!- motyogtam magam elé.

- És ez a kanos állat a vőlegényed drágám!- vigyorgott rám az ágyból még mindig álló fasszal.

- Jó. Tisztában vagyok a kötelességeimmel, de nem lehetne még várni ezzel?! Nem lennél kedves és nem intéznéd ezt el most inkább a fürdőben?!- néztem rá kérlelőn.

Tch.. esküvőig kapsz haladékot. Prűd!- azzal adott egy puszit az orromra és arrébb is ment. Morcosan néztem utána és gyorsan magamra kaptam a ruháimat és le is mentem reggelizni. Már pár perce ettünk a ,,békés" családi csendben, amikor az immár hivatalosan is vőlegényem, csatlakozott hozzánk és ült le enni.

- És? Milyen volt az első közös este?- kérdezte apám, mire én meg félre nyeltem a pirítósomat. Yoongi kicsit meg paskolta a hátamat, hogy ne fulladjak meg.

- Csodálatos volt, nem?- hajolt hozzám közelebb.

- Nem tudom. Én aludtam, szóval nem tudom, te mit csináltál, de nem éreztem belőle semmit.- néztem rá halál komolyan. Ő csak ne akarja elhitetni bárkivel is, hogy csináltunk bármit is!

- Kár, pedig amikor benéztem hozzátok, nagyon aranyosak voltatok!- mondta anya, mire én még idegesebb lettem. Csendben álltam fel a helyemről és a tányért a mosogató gépbe rakva hagytam el a konyhát. Vissza mentem a szobámba a földre ülve támasztottam a fejem az ágyamnak. Még most is érezni rajta az alfa menta illatát. Kicsit ismét bekönnyesedett a szemem, de már nem érintett ez az egész olyan érzékenyen, mint tegnap este.

- Minden oké?- jött be a vőlegényem a szobába és ült le mellém. Nem nagyon tudta, hogy mit kezdjen velem, ezért csak a hajamat simogatta meg.