kényszerből

11

Az alvásomat az zavarta meg, hogy Yoongi kicsit belém rúgott, mire én lefejeltem a falat.

-Aú! Na!- mocorogtam egy kicsit és szembe fordultam vele. Az egyik kezét a derekamra vezette és magára húzott. A csípőmet szorosan ölelve tartott magán és a fejét a nyakamba fúrta. -Yoongi! Suga.. ez egy kicsit kényelmetlen..- nyöszörögtem neki, de vagy nem hallotta vagy nem érdekelte. Egy sóhaj kíséretében próbáltam meg lehámozni őt magamról és arrébb mozdulni. Semmit sem ért a szenvedésem, mert Yoongi visszább húzott és még szorosabban tartott magán. -Hyung. Kérlek!- könnyeztem be, mert már pisilnem is nagyon kellett. Rémülten nyitotta fel a szemeit és engedett is el azonnal, miután realizálta, hogy majd nem megölt.

-Ne haragudj!- kiáltotta utánam, de én már sprinteltem is a budira.

Miután végeztem és visszabattyogtam hozzá és megöleltem.

-Erős vagy!- dörzsöltem meg a még mindig fájó derekamat.

-Tényleg ne haragudj!- nézett rám a nagy szomorú cica szemeivel és még vissza ölelni sem ölelt vissza.

-Nem haragszom.- döntöttem a homlokom az övének és így maradtunk pár másodpercig. -hah.. indulni kéne a ruha próbára..- emeltem el a fejem és léptem a szekrényemhez, hogy kivegyek valami egyszerű és könnyen levehető göncöt. Nagyon nem szeretek próbák közben még azzal is szenvedni, hogy az ingemet, hogyan tegyem le, meg a nyakkendőmet ne húzzam szét teljesen, meg a többi szenvedést. Gyorsan felkaptam a tegnapi farmerom, egy fekete pulcsit és egy bokszert és már rohantam is a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam, amennyire muszáj. Próbáltam gyorsan végezni, ami szerintem sikerült is, majd miután felöltöztem, igyekeztem elegánsabbá varázsolni a rózsaszín hajamat, aminek az lett a vége, hogy oldalt elválasztottam és le lakkoztam, hogy úgy is maradjon. Visszamentem a szobánkba és örömmel láttam, hogy már a vőlegényem is végzett a készülődéssel.

-Mehetünk?- kérdezte, miután lassan és kellően alaposan végig mért tetőtől talpig.

-Aha.- bólintottam és a bejárati ajtóhoz lépve felkaptam a cipőmet. -Amúgy az esküinket nem írták meg helyettünk? Mármint, kell majd olyat mondanunk?- Néztem fel kérdőn az alfára.

-Nem tudom Jimine.. szerintem szólnak az esketőnek, hogy ez nem hagyományos esküvő és ugorja át ezt a részt..- gondolkodott el. -Miért? Szeretnél írni sajátot?- vigyorgott rám.

-Isten ments! Ha rajtam múlna csak csendben összeiratkoznánk és nem lenne ez az egész hülyeség! Már az is elég, hogy részt kell vennem rajta..- forgattam meg a szemeimet a végére, de Suga már csak magához húzott és egy gyenge ölelés után elengedve lépett ki velem az ajtón és elindultunk a ruhapróba helyszínére.

-Végre itt vagytok!- ugrott nekünk anyám és mind a kettőnket szarrá ölelgette. -Hogy vagytok? Hajlandóak vagytok végre elviselni egymást?- kapkodta a fejét közöttünk kíváncsian.

-Ezt úgy mondtad, mint ha lett volna más lehetőségünk!- forgattam a szemeimet megint. -Amúgy ja. Meg vagyunk.- néztem az alfára, aki most is a seggemet stírölte hátulról.

-Azt látom.- vigyorgott ránk, majd a kezembe dobva egy sima zakót, zavart el egy paraván mögé felvenni azt, majd Sugát egy másik mögé, de tökéletesen át láttunk a másikhoz. Ez komolyan egy padlizsános bokszerben jött?! Felnéztem a szemeibe, amik még mindig a seggemet szuggerálta. -Kész vagytok?!- jött anyám türelmetlenkedni, én pedig végre magamra aggattam az összes létező giccses szarunkat, amit valaha anyám megtalált. Kelletlenül baktattam ki a paraván mögül a zakómban, egy fekete csokor nyakkendővel, meg a kötelező esküvő bizsukkal, fülbevalók, karkötők és még pár nyaklánc is.

-Úgy érzem magam, mint egy vastelep!- jegyeztem meg végig nézve magamon.

-Igen.. rád lehet kevesebb égszer is elég..- szedett le rólam párat.

-Köszi..- visszanéztem Yoongira és el akadt a lélegzetem. Az alfa valami hihetetlenül nézett ki oldalra zselézett hajjal és szmokingban egy-egy kisebb ékszerrel. -Azta..- böktem ki és közelebb léptem hozzá -Neked más a stylistod vagy mi?- néztem végig rajta test közelből is.

-Nem, csak simán nem vettem fel mindent, amit anyád adott.- vigyorgott rám és félve vont magához még közelebb. Mikor kezdtünk mi el, közelebb kerülni a másikhoz? Mióta nem csak a kényszer miatt csókolózunk?

-Lehet igazad van..- bólogattam és néztem a szemeibe.

-Viszont, te így is rohadt jól nézel ki!- hajolt még közelebb.

-A.. a szüleink meg fogják látni!- próbáltam visszakozni ellene.

-És? Jegyesek vagyunk. Ők akarták, hogy legyünk együtt, akkor meg miért baj, hogy romantikázunk is egy kicsit?!- nézett le rám szomorúan.

-Csak.. nem akarom, hogy azt lássák boldog vagyok egy olyan kapcsolatban, amibe ők kényszerítettek bele! Ez az én bosszúm! Azért is fancsali pofával fogom ezt végig csinálni!- dobbantottam egyet a lakk cipőmben, mire az alfa csak még közelebb húzott magához és a fejét a hajamba temette.

-Vicces milyen kis durcás vagy!

-Apád a durcás!