kényszerből

7

Két nap telt el az idekerülésem óta, de Yoongival is csak annyira sikerült összemelegednem, hogy nem üvöltözünk egymással folyamatosan. Ma például vita nélkül megengedte, hogy Jungkookkal beszéljek és a kikötése is csak az volt, hogy ne hagyjuk el a falkája területet.

Amikor megláttam Kookot felé rohantam és megöleltem.

-A vőlegényed nem fog ezért megölni?- ölelt vissza lassan.

-Áh nem hiszem. Ha meg még is berágna.. meg oldom majd.- magyaráztam, miután elengedtem.

-Na? Hogy-hogy? Mi történt köztetek?- vigyorodott el sokat sejtően.

-Ne örülj! Csak lefeküdtünk, meg néha-néha csókolózunk, de semmi más!- magyaráztam meg azonnal.

-Mi más kellhet még? Mást nagyon a rendes házasok sem csinálnak.- döntötte oldalra a fejét és akkor meg láttam.

-És neked drága, ki szívta így ki a nyakad? Csak nem a perverz alfád?- vigyorogtam rá, egyben terelve a témát.

-de..- vörösödött el azonnal. -De igazából nem olyan perverz! Mármint.. mást is csinálunk AZ-on kívül!- kezdett magyarázkodásba. -Meg amúgy is. Most te meg a vőlegényed vagytok a téma! Miket is csináltatok ti?!- fordította ellenem azonnal a beszélgetést. Már mentegetőztem volna, amikor egy kisgyerek futott felénk, majd a lábamba kapaszkodva bújt mögém.

-Bocsánat!- mondta azonnal, ahogy hozzámért, de nem engedett el. Szorosan fogta a lábam és a combom mögül kilesve láttam egy fekete farkast felénk rohanni, amikor már közelebb volt már láttam, hogy ez Yoongi. Amikor ő is észrevett minket megállt és próbált a lábam közé nézni a kisgyerekre. -Suga hyung!- kiáltott rá a kölyök és szorosabban fogta a lábaimat. Yoongi visszaváltozott és magához intette a gyereket, aki engem elengedve rohant oda hozzá. -Suga hyung! Ők kicsodák?- mutatott ránk Jungkookkal.

-Ők? Ők Jimin és Jungkook.- mutatott be minket.

-Akkor az egyik a feleséged?- kérdezte nagy szemekkel, mire Yoongi felnevetett és megrázta a fejét.

-Nem egészen. Feleség az csak esküvő után lenne, de még akkor sem. Jimin az én vőlegényem. És majd az esküvő után leszünk egymás férjei.- próbálta valahogy elmesélni a kis srácnak a szituációnkat.

-És melyik Jimin?- nézett most ránk, mert Kook mellett állva, nem tudta eldönteni, hogy melyikünk az emlegetett jövendőbeli.

-Én vagyok Park Jimin.- guggoltam le a kis srác elé, aki engem végig mérve töprengett valamin.

-Akkor, most már Suga hyungnak miattad nem lesz rám ideje?- éreztem a hangján, hogy azon agyal mérges legyen-e rám.

-Nem drága. Ha rajtam múlik, pont ugyan annyi ideje lesz rád, mint eddig.- óvatosan rámosolyogtam -De ha vég kép nem érne rá Suga hyung, akkor játszhatsz majd velem is!- amikor ezt kimondtam a feje felragyogott és megölelt.

-Én Dawoon vagyok!- mosolygott rám, majd visszafutott Yoongihoz.

-Hatra gyere haza!- szólt utánam Yoongi, amikor látta, hogy Jungkookkal indulni készülünk.

-Rendben főnök!- szóltam vissza neki- Vagy rendben Suga hyung?- vigyorogtam rá, majd átváltozva futni kezdtem, ő pedig követve a példámat farkasként futott utánam, majd egy nagyobb ugrással leterített. Esés közben bukfenceztünk egyet, ezért én terültem el Yoongin és nem fordítva. Nevetve kaptam el a fülét és húztam meg azt, mire ő cserébe a nyakamat harapta meg finoman, majd engem a földre lökve kelt fel és a homlokát az enyémhez érintve már ment is vissza Dawoonhoz, én pedig bevártam Jungkookot.

-És ez az előbb mi is volt?- nézett rám vigyorogva. -Nem kedvelitek egymást, mi?

-Te nem hallottad mit mondott? Hogy hatra legyek otthon?- ráztam meg a fejem.

-De, azt pont hallottam, viszont azt meg láttam, hogy hogyan játszott veled. Vigyázott és figyelt rád.- vigyorgott mindent tudóan.

-Aha. Mert az ő hírnevének sem tenne jót, ha az esküvő előtt meghalnék!- forgattam meg a szemem.

-Faszság!- jelentette ki -Nem csak ezért vagy fontos neki!

-Kook. Ez nem olyan kapcsolat, mint ami neked is van Taehyunggal..- ráztam meg a fejem -Ez egy másik fajta.. mi nem azért csináljuk ezt mert szeretjük vagy kedveljük egymást.- néztem a fák közé.

-Hanem?- kérdezett ismét Kook.

-Azért csináljuk ezt, mert muszáj. Csak próbáljuk valahogy elviselhetőbbé tenni azt amit meg kell tennünk.. kényszerből.- magyaráztam meg ezt a szitut Yoongival.

-De azért még is egymásért teszitek ezt, nem? Mármint érted.

-Értem én, de nem egészen. Próbálunk jó fejek lenni egymással és reménykedünk, hogy a másik is az lesz velünk. Nem szeretjük egymást. Együtt vagyunk, mert ez a kötelességünk. A boldogság meg a szeretet itt kurvára nem számít.- ültem le a fűbe

-Értem. Sajnálom haver!- karolta át a vállam. -majd azért megpróbálok jó tanúd lenni, okés? Hátha akkor elfelejted, hogy ezt te nem akarod.- Vigyorgott rám azzal a beteg fejével és döntötte azt a vállamra.

-Ne sajnáld! A te javadat is szolgálja ez a házasságosdi.- A buksijára hajtottam a sajátomat és úgy bámultunk együtt a rengetegbe.