Két nap telt el az idekerülésem óta, de Yoongival is csak annyira sikerült összemelegednem, hogy nem üvöltözünk egymással folyamatosan. Ma például vita nélkül megengedte, hogy Jungkookkal beszéljek és a kikötése is csak az volt, hogy ne hagyjuk el a falkája területet.
Amikor megláttam Kookot felé rohantam és megöleltem.
-A vőlegényed nem fog ezért megölni?- ölelt vissza lassan.
-Áh nem hiszem. Ha meg még is berágna.. meg oldom majd.- magyaráztam, miután elengedtem.
-Na? Hogy-hogy? Mi történt köztetek?- vigyorodott el sokat sejtően.
-Ne örülj! Csak lefeküdtünk, meg néha-néha csókolózunk, de semmi más!- magyaráztam meg azonnal.
-Mi más kellhet még? Mást nagyon a rendes házasok sem csinálnak.- döntötte oldalra a fejét és akkor meg láttam.
-És neked drága, ki szívta így ki a nyakad? Csak nem a perverz alfád?- vigyorogtam rá, egyben terelve a témát.
-de..- vörösödött el azonnal. -De igazából nem olyan perverz! Mármint.. mást is csinálunk AZ-on kívül!- kezdett magyarázkodásba. -Meg amúgy is. Most te meg a vőlegényed vagytok a téma! Miket is csináltatok ti?!- fordította ellenem azonnal a beszélgetést. Már mentegetőztem volna, amikor egy kisgyerek futott felénk, majd a lábamba kapaszkodva bújt mögém.
-Bocsánat!- mondta azonnal, ahogy hozzámért, de nem engedett el. Szorosan fogta a lábam és a combom mögül kilesve láttam egy fekete farkast felénk rohanni, amikor már közelebb volt már láttam, hogy ez Yoongi. Amikor ő is észrevett minket megállt és próbált a lábam közé nézni a kisgyerekre. -Suga hyung!- kiáltott rá a kölyök és szorosabban fogta a lábaimat. Yoongi visszaváltozott és magához intette a gyereket, aki engem elengedve rohant oda hozzá. -Suga hyung! Ők kicsodák?- mutatott ránk Jungkookkal.
-Ők? Ők Jimin és Jungkook.- mutatott be minket.
-Akkor az egyik a feleséged?- kérdezte nagy szemekkel, mire Yoongi felnevetett és megrázta a fejét.
-Nem egészen. Feleség az csak esküvő után lenne, de még akkor sem. Jimin az én vőlegényem. És majd az esküvő után leszünk egymás férjei.- próbálta valahogy elmesélni a kis srácnak a szituációnkat.
-És melyik Jimin?- nézett most ránk, mert Kook mellett állva, nem tudta eldönteni, hogy melyikünk az emlegetett jövendőbeli.
-Én vagyok Park Jimin.- guggoltam le a kis srác elé, aki engem végig mérve töprengett valamin.
-Akkor, most már Suga hyungnak miattad nem lesz rám ideje?- éreztem a hangján, hogy azon agyal mérges legyen-e rám.
-Nem drága. Ha rajtam múlik, pont ugyan annyi ideje lesz rád, mint eddig.- óvatosan rámosolyogtam -De ha vég kép nem érne rá Suga hyung, akkor játszhatsz majd velem is!- amikor ezt kimondtam a feje felragyogott és megölelt.
-Én Dawoon vagyok!- mosolygott rám, majd visszafutott Yoongihoz.
-Hatra gyere haza!- szólt utánam Yoongi, amikor látta, hogy Jungkookkal indulni készülünk.
-Rendben főnök!- szóltam vissza neki- Vagy rendben Suga hyung?- vigyorogtam rá, majd átváltozva futni kezdtem, ő pedig követve a példámat farkasként futott utánam, majd egy nagyobb ugrással leterített. Esés közben bukfenceztünk egyet, ezért én terültem el Yoongin és nem fordítva. Nevetve kaptam el a fülét és húztam meg azt, mire ő cserébe a nyakamat harapta meg finoman, majd engem a földre lökve kelt fel és a homlokát az enyémhez érintve már ment is vissza Dawoonhoz, én pedig bevártam Jungkookot.
-És ez az előbb mi is volt?- nézett rám vigyorogva. -Nem kedvelitek egymást, mi?
-Te nem hallottad mit mondott? Hogy hatra legyek otthon?- ráztam meg a fejem.
-De, azt pont hallottam, viszont azt meg láttam, hogy hogyan játszott veled. Vigyázott és figyelt rád.- vigyorgott mindent tudóan.
-Aha. Mert az ő hírnevének sem tenne jót, ha az esküvő előtt meghalnék!- forgattam meg a szemem.
-Faszság!- jelentette ki -Nem csak ezért vagy fontos neki!
-Kook. Ez nem olyan kapcsolat, mint ami neked is van Taehyunggal..- ráztam meg a fejem -Ez egy másik fajta.. mi nem azért csináljuk ezt mert szeretjük vagy kedveljük egymást.- néztem a fák közé.
-Hanem?- kérdezett ismét Kook.
-Azért csináljuk ezt, mert muszáj. Csak próbáljuk valahogy elviselhetőbbé tenni azt amit meg kell tennünk.. kényszerből.- magyaráztam meg ezt a szitut Yoongival.
-De azért még is egymásért teszitek ezt, nem? Mármint érted.
-Értem én, de nem egészen. Próbálunk jó fejek lenni egymással és reménykedünk, hogy a másik is az lesz velünk. Nem szeretjük egymást. Együtt vagyunk, mert ez a kötelességünk. A boldogság meg a szeretet itt kurvára nem számít.- ültem le a fűbe
-Értem. Sajnálom haver!- karolta át a vállam. -majd azért megpróbálok jó tanúd lenni, okés? Hátha akkor elfelejted, hogy ezt te nem akarod.- Vigyorgott rám azzal a beteg fejével és döntötte azt a vállamra.
-Ne sajnáld! A te javadat is szolgálja ez a házasságosdi.- A buksijára hajtottam a sajátomat és úgy bámultunk együtt a rengetegbe.
YOU ARE READING
kényszerből
FanfictionJimint, a falkavezér egyetlen fiát a szülei házasságra kényszerítik a szomszédos falka jövendőbeli vezérével, Yoongival. Kezdetben egyikőjük sem rajong sem egymásért, sem pedig a házasság ötletéért, de tisztában vannak vele, hogy nem igazán tehetnek...