kényszerből

18

Én Yoongi és egy bennem növekvő gyerek? Még így az ötödik hónapban is rohadt nehéz elhinni. Már a hasamon is látszik, de még így is gyakran rádöbbenek, hogy terhes vagyok, nem pedig csak szimplán dagadt.

-Hogy van az alfád pici babája?- lépett hozzám Yoongi. A kezét a már gömbölyödő hasamra tette és kíváncsian figyelt, hogy érez vagy lát-e valamit. -És te hogy bírod? Tudsz még járni? Miben segítsek?- tette a másik kezét a hátamra, hogy támogasson egy kicsit.

-Köszi, de még bírom. Még csak öt hónapos, tudok járni is meg majd nem mindent csinálni. Egyedül a cipőfűzővel vannak bajaim.- szóltam rá, de azért közelebb bújtam hozzá.

-Jó.. csak féltelek titeket. Magadban is sebezhető vagy, de most egy pici baba is van benned!- fúrta a homlokát a vállamba.

-Tudom..- húztam közelebb magamhoz és enyhén hozzá nyomtam a hasam. -érzed?

-Rúg?- kérdezett vissza és a pocimat kezdte simogatni.

-ühüm.- hagytam, hogy simogasson és az arcomat puszilgassa. Élveztem az érintéseit és a közelségét is. Már éppen elhúzódott volna, amikor visszahúztam. -Még!- dünnyögtem a vállába, majd másodpercekkel később inkább végig nyaltam a nyakán.

-Jimin!- fogott erősebben a derekamra és a tarkómra. Kicsit közelebb húzott magához én pedig tovább csókolgattam a nyakát és az állát. -Biztos, jó ötlet ez?- kérdezte elfúló hangon.

-Persze, hogy az!- bújtam hozzá és döntöttem le őt a kanapéra.

-Jimin, én nem vagyok most biztos ebben.- rázta meg a fejét, de azért tovább simogatott. Hozzá dörgöltem a csípőmet az övéhez. Ez volt az a mozdulat, amit ki tapasztaltam az elmúlt hónapokban. Ha akarok tőle bármilyen fajta teljesítményt, akkor hozzá kell dörgölnöm a csípőmet a csípőjéhez. Mint mindig, most is bevált a kis cselem és meg is kaptam, amit akartam.

Talán húsz perce feküdtünk egymás mellet nagyjából felöltözve, amikor kopogtak az ajtón. Magamra kaptam egy nagyobb pólót, amíg Suga be engedte a vendégünket. Miután nagy nehezen sikerült felültem és láttam, ahogy egy Jungkook fut felém, majd hirtelen lefékez és egy jól irányzott ugrással háttal mellém vetette magát.

-Fúj! Ez kinek az alsója?- kapta le a fejéről Suga bokszerét, ami a fejére esett.

-Yoongié. Nem rég vette le.- vigyorodtam el egy kicsit.

-Várj. Yoongin most nincs gatya?!- kerekedtek ki a szemei, miközben a szoba másik felébe hajította a használt ruhadarabot.

-Ja. Nincs.- rántottam vállat. -Rajtam meg nadrág nincs.

-Látom megint jókor jöttem..- forgatta meg a szemeit. -Mindegy. Nem feltétlen ezért jöttem most.- le nézett a hasamra egy pillanatra és mint ha elszomorodott volna. -Hogy van a kicsi?- kérdezte és mint ha meg sem változott volna a hangulata, olyan jól színlelt.

-Szerintem és a doki szerint jól. Yoongi meg imádja túl aggódni, miket tesz, teszek vagy eszek.

-Biztos csak félt titeket!- tette a vállamra a kezét biztatóan a másik omega.

-Tudom én. Csak néha egy picit már felhúz vele..de biztos nem ezért jöttél! Mesélj! Mizu?- néztem fel rá.

-Te vagy az első, mert még Tae sem tudja de..- egy pillanatra el hallgatott -Gyereket várok, Jimin!- bökte ki végre, bennem meg megállt az ütő. -É-és nem tudom, h-hogyan lehetséges..én még..nem..nem vagyok kész..én nem..- kezdett pánikolni, mire átkaroltam és közelebb húztam magamhoz.

-Nyugodj le! Biztos nem fog haragudni! Bár a védekezés mind a kettőtök dolga..- gondolkodtam el.

-Mondja az, aki az első együttléte után már teherbe is esett!- vágott vissza hisztisen.

-Életem. Koton nélkül szexeltetek! Mire számítottál, egy plazmatévére?!- lettem én is ideges, de ő ettől csak felröhögött. Miután realizáltam, hogy mit is mondtam, én is fel nevettem egy kicsit. -Bocsi!- böktem ki már könnyezve a nevetéstől.

-Semmi. Ez most segített.- a pocimra vigyázva átkarolt és meglapogatta a hátam.

-Szerintem meg Taenek is mondd el a lehető leghamarabb. Ne legyél olyan hülye, mint amilyen én is voltam!- dobtam meg még egy semmit érő tanáccsal.

-Okés.- bólintott. Egy darabig még beszélgettünk kis semmiségekről, majd végül már Kooknak is indulnia kellett haza, mert az út is hosszú volt és még Taevel is akart találkozni ma. Miután elköszöntünk én vissza bújtam Yoongi karjaiba és néztem ahogy a hasamat simogatja. Egyszer csak nagyon elkezdett vigyorogni valamin, amit nem nagyon tudtam hová tenni. Észre vette az értetlen fejemet és adott a homlokomra egy puszit.

-Csak azon vigyorgok, amit Jungkooknak mondtál. A plazmatévés beszólás, az ütött. Nem mintha mi valaha is védekeztünk volna..- gondolkodott el.

-Igaz. És csak gondolj bele. Ha akkor felhúzol egy gumit, akkor most nem itt tartanánk. Mennyi mindent meg tud változtatni egy darab gumi..- filozofáltam el.

-Gratulálok Jimin! Ismét egy értelmes gondolat menet..- jegyezte meg Yoongi epésen.