kényszerből

19

Hetedik hónap. Legalább is nekem, Jugkooknak ez a harmadik. Elmesélése szerint Taehyung teljes pánikba esett és azóta minden héten legalább egyszer megkéri a kezét, aki hiába magyarázza neki, hogy ő nem akar házasságot. Mármint élete végéig Taevel akar maradni, de a házasságot passzolná és ő meg is teheti, mert árva omega lévén, senki sem kényszeríti őt ebbe. Az alfa egész nap követi őt és próbál a társa kedvében járni. Nem tudom, hogyan bírja ezt Kook, de ha Yoongi is ilyen lett volna, már nem biztos, hogy az élők között lenne. Taehyung már így is ki erőszakolt egy összeköltözést a kisebbtől.

-Hogy bírod?- ült le mellém a dombtetőre Jungkook. Mivel én nem szeretek már szenvedni a cipővel, a zoknival meg azzal, hogy egy normálisabb gatyába erőltessem bele magam, ezért most is a farkas alakomban ültem, bár a mellső mancsaim alig érték el a földet.

-Nehezen..Már inkább azért várom, hogy megszülessen, hogy újra láthassam a lábaimat és elérjem a földet..- ráztam meg a fejem.

-Attól a részétől, amiben most te is vagy én is félek..- jegyezte meg és megsimogatta a kicsi hasát.

-Tudod jól, hogy nincs mitől mert én itt leszek veled végig!- karolta át Tae a vállát -Segíteni fogok, amiben tudok, ígérem!- fúrta a fejét az omega vállába.

-Tae..- vett egy nagyobb levegőt Kook -Ha újra megkéred a kezem, én isten bizony itt áslak el!- mordult rá a magasabbra, mire az megadóan felrakta a kezeit.

-Látod? Ezért kell előbb elvenni, mint hogy tudna a terhességéről!- jelent meg Yoongi aki mögém ülve karolt át és emelte meg picit a hasam, ezzel is könnyítve rajtam.

-A franc se emlékezett arra, hogy akkor egyszer részegen gumi nélkül csináltuk!- mentegetőzött a fiatalabb alfa.

-Szerinted mi valaha használtunk gumit? Azt is elfelejtettem akkor, hogy az omega férfiak lehetnek terhesek.- nevetett fel Yoongi.

-Ahhoz képest anno közölted velem, hogy kölyköt kell szülnöm neked!- néztem hátra rá egy kicsit morcosan.

-Igaz. Nem tudom, mit gondoltam minden alkalommal, amikor koton nélkül csináltam..- kicsit lejjebb hajtotta a fejét, mint ha szomorú lenne.

-Fel függeszthetjük a társalgást a kotonról? Kissé zavar, hogy itt ülünk ketten terhesen és ez a téma most kicsit érzékenyen érint..- kértem meg őket, mire Yoongitól kaptam a hasamra egy kis simogatást

-Igazad van.- éreztem ahogy a fejét a nyakamba fúrja, mire kicsit összébb húztam magam. Egy pillanatra néztem csak oldalra és láttam, hogy a Taekook páros épp egymást falja. Kook már a hátán feküdt, Tae pedig fölötte támaszkodott. -Ugye te most nem szeretnéd ezt?- kérdezte Yoongi. -Mielőtt félre értenél arra gondolok, hogy nem akarom itt csinálni, meg neked sem lenne túl kényelmes a pociddal!- javította ki magát.

-Tudom, hogyan érted nyugi!- óvatosan felálltam a tappancsaimra és néztem, ahogy a hasam az leér a lábaimig. -Haza tudunk menni? Kezdek fázni..- néztem fel rá kölyök szemekkel és lassan elindultam lefele a dombról. Nem feltétlen esett jól a hasammal a lefelé való séta, de Yoonginak sem engedném meg, hogy cipeljen.

-Tényleg ne vigyelek? Annyira nem jó ezt nézni!- nézett le rám szomorúan. Elhiszem, hogy a járni alig képes omegája farkasként döcög le egy domb oldalán nem a legkellemesebb dolog, amit nézhet, de na!

-Jó így! Nekem rosszabbul esik, ha cipelsz, mint hogy egy minimálisan megerőltetem magam.- válaszoltam és végre vízszintesbe került a testem a talajon így egy kicsivel könnyebben tudtam szedegetni a mancsaimat is.

-Te tudod..- sóhajtott fel Suga lemondóan és lassan lépegetve mellettem nézte, ahogyan nagy nehezen, de haza vonszoltam magam.

-Uhh..azt hiszem öregszem..- nyögtem fel, amikor végre hazaértem és eldőltem a kanapén.

-Véletlenül sem hét hónapos terhes vagy..nem, te kibaszott öreg vagy!- szólalt meg Yoongi is ironikusan.

-Örülök, hogy te is látod..pláne, hogy te vagy az idősebb..- vigyorodtam rá és megpróbáltam valahogy kényelembe helyezni magam.

-Szóval hét hónapja vagyunk házasok és már is vén szatyrok lettünk. De jó, teljesült a rémálmom! Hirtelen rádöbbentem, hogy öreg vagyok!- lelkendezett ironikusan, mire muszáj voltam felnevetni.

-Ah..viccen kívül tényleg nagyon elfáradtam..- böktem ki és a hasamra tettem a kezeimet. -És igaz, hogy az utolsó két hónap még nehezebb lesz?!- kaptam fel a fejem rémülten.

-Őszintén nem tudom Jimin..ha hiszed, ha nem még nem voltam terhes. De itt leszek neked és amiben tudok és engeded segítek!- ígérte meg.

-Köszönöm!- könnyeztem be.

-Na! Ne sírj!- karolt át óvatosan -Mi lesz a picivel, ha mindig sírni fogsz? Ezt fogja majd eltanulni!- dorgált meg kedvesen mosolyogva. -És ugye te sem akarod, hogy folyton sírjon majd?- kérdezte, de a kis színjátékától még inkább sírni kezdtem.

-Bocsánat! É-én nem akarom..csak..- kezdtem dadogni.

-Shh! Ne vedd ennyire magadra! Tudod, hogy csak piszkállak!- tartott kicsit szorosabban.

-Tudom..