A főnök védelme alatt ( Mikey x Oc fanfiction ) / BEFEJEZETT

3.rész - "Ha őt megsértitek,azzal engem sértetek meg"

Az előző részből : - Elnézést hogy közbe szólok,de én sem támogatom - lépett ki a tömegből Mitsuya. Még ő is? Pedig vele nagyon jóba vagyok. Bár ezek szerint fordult a kocka. - Tisztelem Mizukit,azonban az első osztag vezetését tényleg nem ésszerű egy lányra bízni. - elszomorodtam,mivel mindenki ellenem volt. Viszont várható volt ez a reakció a többségtől. Mi lesz ezek után?

- Mizuki-chan,kérlek gyere fel ide mellém! - utasított Mikey. Semmi jót nem sejtek. Mindenki elutasít engem,pluszba még a főparancsnok is felhív magához. Rosszul áll a szénám. Mindenesetre megindultam felé.

- Sajnálom ha vétettem valamit. - feleltem neki halkan,miközben meghajoltam,azonban ő mérgesen nézett. Fejével biccentett hogy legyek mellette és a többiekkel szemben helyezkedjek el.

- Ryuguji Mizuki a mai naptól kezdve az én védelmemet élvezi. Ha őt megsértitek,azzal engem sértetek meg. Ő lesz az első osztag vezére,ha tetszik ha nem. - mondta ezeket feldühödve. Álmomban sem képzeltem volna hogy egyszer így kifog mellettem állni a Toman vezére.

- Chh,gondolom csak azért,mert Draken húga. - hallatszódott ki a nagy tömegből ez a mondat.

- Ezt ki mondta?! - üvöltött az emberekre a mellettem álló,mire szégyenkezve elő lépett a második osztagból az egyik banda tag. - Ken-chin! - szólt oda bátyámnak,aki az elő lépett srác felé vette az irányt,majd egyetlen rúgással elintézte őt. - Nos? Van még valakinek ehhez hasonló megjegyzése? - mindenki elhalkult. - Remek,én is így gondoltam. A gyűlést ezennel berekesztem.

Ezután nagyjából mindenki felpattant a motorra és mentek az utukra. Már csak páran maradtunk ott. Hakkai odajött hozzám. Róla tudni kell, hogy hasonlóan mint Mitsuya,ő is az egyik legjobb barátom.

- Hé Mizuki! Ne haragudj Mitsuyara. Tudod mennyire a szívén viseli a bandát.

- Ne te kérj bocsánatot helyette,de értékelem a hozzá állásod. - pillantottam rá kedvesen. Az említett személynek se tartott sokáig a köreinkbe érkeznie.

- Kérlek ne vedd magadra amit a gyűlésen mondtam. Mint említettem,tisztellek téged. Főleg a Toman egyedüli lány tagjaként,és Draken húgaként. Azonban képtelen leszel vezetni egy egész osztagot.

- Megértelek Mitsuya,de hallottad Mikeyt. Ez már eldöntetett. Ráadásul van egy olyan megérzésem, hogy nemsokára megküzdünk a Valhallaval,ahol résen kell lennünk. - gondolkodtam el az éjszaka történteken.

- Ezt meg hogy érted? - kérdezték tőlem egyszerre, azonban hívott engem Ken-chin, tehát alkalmam sem volt nekik elmondani az okot.

- Megyek már! - siettem oda hozzá. Mellettünk volt Mikey is,aki szintén indulásra készen állt. - Köszönöm hogy ki álltál mellettem Mikey-kun. - hajtottam előtte fejet megszokásból. Rengetegszer kért meg ennek az ellenkezőjére, azonban máshogy nem tudom kimutatni a tiszteletemet felé.

- Semmiség. Mondtam már hogy te vagy a másik húgom. - kócolta össze hajam,mire furcsa érzés járta át a testemet. - Most pedig menjünk Takemichit meglátogatni. - ült vissza a motorjára,én pedig ismét mögé ültem fel.

10 perc elteltével beértünk a kórházba. Számomra mindig is nyomasztó volt ez a hely. Bár fura lenne ha más lenne a véleményem,mivel az emberek többsége szeretné elkerülni az ilyen vagy ehhez hasonló helyeket. Megkérdeztük a recepción hogy hol találjuk Hanagakit,majd egy gyors útba igazítás után a 307-es szobába mentünk. Szegény nagyon rosszul festetett.

- Hogy vagy Takemichi? - léptem én először a fekvő betegünkhöz.

- Egy picit jobban. Örülök hogy eljöttetek srácok. - könnyezett be a szeme. Igazi sírógép,de így szeretjük őt. - Mi lett az osztagommal?