A főnök védelme alatt ( Mikey x Oc fanfiction ) / BEFEJEZETT

6.rész - Befolyással vagyunk egymásra...

Az előző részből : Túlságosan elbambulhattam,mert mire feleszméltem,már egyikük sem volt ott. Egek, borzalmasan eltudnak kalandozni a gondolataim.

Reggel elég fáradtan keltem fel. Elmentem fogat mosni, aztán megreggeliztem. Bár ezt a két tevékenységemet jobb lett volna fordítva csinálni,de mindegy. Átöltöztem,és kezdetét vette a manga olvasó maratonom. Mielőtt bele kezdtem volna,felhívtam Emma-chant.

- Szioo Emma-chan. Naa, milyen volt a tegnapi utad a bátyámmal? - kérdeztem tőle mindent sejtő hangnembe.

- Aha,neked is szia. Tényleg ezzel kell kezdened a beszélgetést? - mondta tettetett idegességgel.

- Uhuuum. Szóóvaaal? ~

- Hát... igazából semmi izgi nem történt. Vagyis.... próbáltam utalni arra hogy mit érzek iránta,de nem vette a lapot.

- Ahjj Emma, ennyire azért már ismerhetnéd Drakent. Ha elmondanád neki nyíltan a tényeket még akkor se jönne rá. - nevettünk fel ezen mindketten,de igazam volt. Draken sajna nagyon nem ért a nőkhöz.

- Na és te? Hova mentetek a szőke herceggel? - tette fel kérdését ugyan úgy, ahogyan én kezdtem a beszélgetésünket.

- A kedvenc parkomba, azonban továbbra se adta meg az engedélyt arra,amit kértem tőle. Egy idő után rájöttem hogy felesleges erőlködnöm,mert önfejű, ezért elengedtem a dolgot.

- Ahh, akkor ezek szerint neked se ment valami fényesen.

- Hát nem. - babráltam közben a párnámat,azonban valaki csöngetett. - Draken,nyisd már ki az ajtót! - kiabáltam olyan szinten, hogy szerintem Emma megsüketült. Választ azonban természetesen nem kaptam. - Emma-chan,nekem most mennem kell,mert az a gyökér bratyusom baszik rám hallgatni. Majd később beszélünk,szia! - köszöntünk el egymástól. Ismét csengettek. - Megyek már! - üvöltöttem torkom szakadtából. Mindenkire számítottam,de rá egyáltalán nem. - Chifuyu??

- Szia Mizuki! Beengednél? - már épp az összeesés szélén állt,de segítettem neki eljutni a kanapéig.

- Veled meg mi történt? Ki vert ennyire szét? - készítettem elő vizes ruhát,és néhány sebtapaszt,meg persze fertőtlenítőt.

- Baji-kun. - bökte ki, viszont alig bírt beszélni.

- Baji?? Hogy kerültél te egyáltalán vele egy légtérbe? Várj,ezt most muszáj feldolgoznom. - láttam el közbe az igen csúnya sebeit.

- Megkerestem hogy vissza hívjam őt a Tomanba,azonban arra hivatkozott hogy ő már a Valhalla tagja,és esze ágában sincs újra közénk állnia.

- Ugyan miért tenne ilyet? Ennek biztos meg van az oka. Majd utána járok. - feleltem neki elhivatottan.

- De ezt neked Mikey-kun megtiltotta. Vagy rosszul tudom? - vetett rám egy pillantást.

- Erről meg mégis honnan tudsz? Itt mindenki tud a másik magán életéről,vagy mi van? - akadtam ki, azonban nem akartam Chifuyun levezetni a dühömet.

- Páran hallották tegnap a kérésedet a főparancsnok felé. Azóta mindenki erről beszél. Nagyon össze kaptatok?

- Dehogy,azóta már elfeljettük mindketten azt a kis incidenst. Átbeszéltük gyűlés után,aztán közös pontra jutottunk. Kész is vagy. - ismertettem vele, hogy elláttam őt.

- Köszönöm Mizuki-san! - hajolt meg előttem.

- Oi,erre semmi szükség! Ha gondolod elvezetlek a vendég szobába,nyugodtan pihenj le. Itt is maradhatsz akár éjszakára,mert így legalább tudok rólad gondoskodni.