A főnök védelme alatt ( Mikey x Oc fanfiction ) / BEFEJEZETT

8.rész - "Hogyan szabaduljak ki?"

Az előző részből : - Lányok,kérlek kimennétek? Szeretnék Ken-chinnel négyszemközt beszélni. - fogalmunk sem volt hogy mi ez a hirtelen döntés,de nyílván tettük amire kért.

Mikey szemszögéből :

- Nagyon aggódtunk érted. - szomorodtam el annak ellenére, hogy holnap már újra köreinkben tudhatjuk legjobb barátomat.

- Ez azt jelenti hogy nem hisztek bennem. Egy hülye baleset nekem meg se kottyan. - húzta féloldalas mosolyra száját.

- Tegnap ennek éppen az ellenkezőjét mutattad. - cukkoltam őt. - Emma rendesen figyelt rád?

- Igen. Mintha az anyám lenne. - nevetett fel. - De miért pont ő maradt bent velem? Félre ne értsd, nagyon örültem a társaságának, viszont nekem ez zavaros.

- Háát...Mizukival megegyeztek valahogyan. Fontos vagy Emmanak. Kifogok tőle kapni ha ezt megtudja hogy elmondtam neked,de tetszel neki már elég régóta. - vakartam meg kínosan a tarkómat.

- Ezt eddig észre sem vettem... - gondolkodott el magában. - Mennyire haragudnál rám?

- Mármint miért? - döntöttem oldalra fejemet.

- Viszonzom Emma érzéseit,de mivel a legjobb barátom vagy... - szorította ökölbe kezeit.

- Ezen ne parázz. Örülnék neki ha a húgom egy olyan sráccal lenne mint te. - néztem az említett lány irányába.

- Köszönöm Mikey. - tartotta felém kezét,és öklöztünk. - Még várok a megfelelő pillanatra a vallomásomat illetően. Tényleg, Mizuki hogy viselte a balesetemet?

- Nem túl fényesen. Haza vittem őt. Amikor menni készültem,hirtelen összeesett. A történtek miatt vele maradtam. Gondját viselem,ezt megígértem neked.

Elmerültem gondolataimban. Valóban ígéretet tettem Ken-chinnek. Emellett kezdem egyre jobban megkedvelni a lányt. Egyenlőre még nem tudom hogy pontosan mit érzek iránta,de már többként tekintek rá,mintha csak simán a fogadott húgom lenne. Sőt, mindig is többként tekintettem rá,mert akármit képes lennék érte megtenni,de erről csak egy személy tud.

- Nálad jobb barátot el sem tudnék képzelni. - hálálkozott nekem legjobb barátom.

Mizuki szemszögéből :

- Vajon miről beszélhetnek ennyi ideig? - szegeztem tekintetemet rájuk,miközben vártam Emmatól az ésszerű választ.

- Hmm,jó kérdés. Fiúkból vannak,reménytelen őket megfejteni. - rázta meg fejét. Bár igaza van.

Kicsit később kijött végre az alacsonyabbik szőke.

- Mostmár beszélhetsz vele Mizuki-chan. - mosolyodott el aranyosan. - Elviszem Emmat az egyik barátnőjéhez. Utána vissza jöjjek érted?

- Nem muszáj,de köszönöm. - utasítottam vissza. Mekkora idióta vagyok.

- Hívj fel ha meggondolnád magad. - kacsintott rám,aztán már csak annyit láttam hogy eltűnnek a folyosó végébe. Egyből bátyámhoz sétáltam oda.

- Szóval te és Mikey... - nézett rám mindent sejtően. Miről beszél? Biztos lázas.

- Agyadra ment az infúzió vagy csak simán hülye vagy? - hordtam fennt az orromat.

- Ahhoz hogy hülyének nézz,hamarabb kell felkelned hugica. - kuncogott szavai közben. - Még a vak is látja hogy más szemmel néztek egymásra.

- Akkor te a vaknál is rosszabb vagy. Nekem Mikey olyan mintha a második bátyám lenne.