Egy új élet (Bakudeku)

Az út a tengeren

Felszálltunk a Zuzu-ra. Elég nagy a kissebb hajókhoz képest, de elég tágas. Több mint száz ember van a fedélzeten, és még vagy úgy 50-50 ember a kissebb kisérő hajókon. Egy egész flotta jön utánunk a tengeren. Igaz még csak 10 km-et haladtunk a parttól, de én már most élvezem.
Fent ülök az árbóc rúd tetején lévő kémlelő kosárban és csak kémleltem az előttünk lévő horizontot.
-HÉ! TE!-kállt fel valaki nekem.
-ÉN?!-kiálltok vissza.
-IGEN TE! ZÖLD KIS FÉREG! TOLD IDE A KÉPED ÉS TAKARÍTSD FEL A PALLÓT!-ordít fel nekem valami 50 éve fent rohadt ember.
-TUDOD TE KIVEL BESZÉLSZ?-hallom meg Kiri hangját, majd annyit látok, hogy leüti a férfit aki éppen hogy csak járni tud és épp ésszel gondolkodni.
-HÉ! KAPITÁNY! GYEREEE!-üvölt Kacchannak
-MI A FRANC BAJOTOK VAN MÁR CSÜRHE NÉPSÉG? MI VAN MÁR?-kezd el üvöltözni szerelmem. Előhívom sárkányszárnyaim és lesiklok hozzájuk. Leérve visszahívom őket.
-NA VALALKI MONDJA MEG, HOGY MI A JÓBÜDÖS KURVA ÉLETÉRT KELLETT ELHAGYNIM A KABINOM?-még mindig ordít.
-Kapitány! Jelentem, hogy ez a zöld hajú vakarcs nem végzi a szolgálatát. Én szóltam neki, hogy dolgozon erre Kirishima első tiszted leütött.-mondja szemrehányó hangnemben rám nézve.
-HOGY MONDOD?-kezd el hisztérikus hangnemben beszélni.
-Azt hogy zöld hajú vakarcs, és hogy leütöttem.-mondja Kiri.
-MIT MONDOTT?-kezd el még hangosabban üvöltözni.
-Zöld hajú vakarcs.-mondja Kiri, egy lépést felém lépve, majd intett nekem, hogy álljak a háta mögé.
Én úgy tettem. És onnan néztem a jelenetet.
-SZÓVAL, TE! MINT EGY NYOMORULT HAJÓ TŐRÖTT, UGATSZ EGY KIRÁLYNŐNEK??-akadt ki teljesen, már kezdett a vállátol felfelé farkassá válni nagyobb agyarakkal. És még a kezével is elkezdett robbantgatni. Én csak bele pirultam a királynős elszolásán.
-Miaz, hogy királynő? Ő nem lehet az? Vagy talán nem lát? Ő egy fiú? Max király lehetne.-kezdett visszaszólogatni.
-OHHH-kezdett őrültek módján nevetni Kacchan.
-SZÓVAL NEM HALLODTAD A HÍRT? VISSZATÉRT ALL MIGHT KIRÁLY FIA!-kezdett nagy üvöltözésekbe. Erre mindenki felfigyelt és felénk nézett. És csak füleltek.
-Nem.-mondja a férfi.
-HÁT AKKOR MINDENKI FIGYELJEN IDE! MERT CSAK EGYSZER MONDOM EL NEKTEK TI CSÜRHÉK.-kezdett bele. Én fogtam magam és egy lebegetető erővel feljebb lebegtettem. Még magam sem tudom hogy hogyan de ilyenre is képes vagyok. Ő rám nézett majd egy kis köszönöm biccentés után ujra belekezdett.
-A KIRÁLY FIA A FEDÉLZETEN VAN! ÉS AKIT AZ ELŐBB ZÖLD KIS VAKARCSNAK HÍVTÁL, NA Ő A KIRÁLY FIA! MIDORYA IZUKU! ÉS AKI EGY ÚJJAL IS HOZZÁÉR, VAGY MEGSÉRTI AZZAL UGYAN AZ LESZ, MINT AMI AZZAL A FÉREGGEL!-mutat a az engem sértegető személyre. Én lehoztam a fedélzetre. Ő hozzányult a kardjához, majd három kötél kezdett kígyozni a férfi felé. Egy a lábát és amásik kettő pedig a két kezét kapta el.
-HÉ! PIKACHU GYEREEE!-kiált Denkinek aki meg is jelenik.
-Hivd a fenevadat.-mondja hallkan. Erre Denki felemeli a kezét, és akezébe röpül egy pöröly ami egy kicsit Thor-réhoz hasonlítana. De lehet, hogy ő a leszármazottja. Meglengette a levegőbe majd a villám belecsapott a vízbe. Denki a pörölyt visszakülte a helyére, asszem tenyleg ő egy isten leszármazottja. Pár perc múlva a vízből egy fekete kopoltyús farkas polip jött fel, kecske szarvakkal. Ezt úgy kell értelmezni, hogy a farkas hasától már polip csápok jöttek ki belőle. Ilyesztő az biztos de én nem tudtam tőle félni. Katsuki ki húzta a kardot, erre a farkas felvonyított. Erre mindenki, meghajolt elötte, kivéve Katsuki, Denki és én , de ezt a farkas is megértette, hogy miért nem. Kacchan a kardjával a fellógatott férfire mutatott, a kötelek kinyúltak a farkas felé. A farkas résnyire nyitotta a száját es kidugta a nyelvét, mint egy kiskutya aki a melegben hűsöl. A kötelek a nyelve fölé nyúltak ki majd engedték el a férfit. Én csak néztem ahogyan a fenevad egy nyelésből lenyeli a telt és 2,5 m, magas lehetett. Amiután lenyelte elkezdett felém közeledni, én egy kicsit megilyedtem, így Kacchan háta mögé ugrottam. Ő csak fel kacagot, egy kicsit majd megfogta a jobb kezemet és maga elé rántott. Így a farkassal néztem farkas szemet. Én az ő szemébe néztem, ő pedig az enyémbe. Hirtelen aktiválódott az egyik másoló képsségegem, elkezdtem a fenevaddá változni, ezért a vizbe ugrottam. A víz alatt átt alakultam, majd a tetejéte érve egy nálam sokkal kissebb fenevadat láttam. Nagyobb vagyok mint a fenevad, és a hajónál is.
-HÉ! DEKU! GYERE MÁR VISSZA!-üvölti nekem Mina. Aki kicsit meg van lepődve, hogy egy fenevad nagyobb zöld mása itt áll elötte. Én lemerültem a víz alá, majd a hajó alatt a felszínte úsztam és ugrottam a hajó fölé. Egy jól irányzott hátraszaltó közben vissza változtam és szápen lecsusztam a középső árbócrudon. Leérve egy csomó csodálkozó szempárral találkoztam. Majd  a csodálkozásból feleszmél nép, egy emberként hajolt meg elöttem.
Még Denki is.
-Deku? Jól vagy?-kérdezi Mina.
-Igen miért?-csak mert kicsit sápadt vagy.
-Lehet az átt változás miatti fáradtságtól.-mondom.
-Deku! Gyere ide!-kiabál Kacchan.
-Megyek!-kiálltok vissza. Majd elindulok felé.
-Hogy lehetsz ilyen hülye?-kérdi miközben megölel.
-Ha jól tudom, te löktél a fenevad elé. Én csak azt tettem amit az ösztöneim súgnak.-mondtam miután elengedtük egymást. Majd a farkasra néztem aki most is lehajtott fejjel nézett engem boci szemekkel. Én oda lebegtem a két szeme közé majd elkezdtem vakargatni a szeme közétől az orráig. Ő ezt egy boldog nyüszittéssel díjjazta. Az emberek csak nézték, ahogyan elkezdek a farkassal szórakozni. Majd mikor kifáradtam visszaküldtem a fenevadat az otthonába. Én vissza szálltam a kosárba és tovább néztem a tájat majd bealudtam.

Katsuki sz.sz.
Ezt nem hiszem el, ilyen gyönyörű és erős menyasszonyom lesz. Imásom minden egyes porcikáját, és hibáját, bár olyanja nincs is.
Vissza mentem a kabinomba és a térképeket, nezegettem. Amikor már nyomott volna el az álom Kirisima rontott be a kabinba, Dekuval a kezében.
-Hé, kapitány a kis hercegnőlye, elaludt az árbócrúd tetején. Gondoltam lehozom hozzád.
-Na végre valami jó gondolatod is van.-vagtam rá neki szarkasztikusan.
-Hé, ha jól tudom nem én vagyok matt helyzetben. És egy hajóhoz láncolva.-vág vissza amiközben lerakja a kis Dekut a kabinomba lévő ágyra.
-Ha már itt vagy, gyere ide.-szólok neki amire ide is jön.
-Igen?
-Ismered ezt a szigetet?-mutatok a térképen lévő nagy ládára emlékeztető szigetre.
-Igen. Ez az a sziget ahova elrejtették a szivedet. Ezt a szigetet, hívják a Holtak szigetének. Innen kb három napi hajóút, még úgy is ha a meghajtanám hát széllel.-mondja szomorúan.
-Az is jó, nem? Ahogy látom onnantól nem messze van a Démonvámpírok földje. Oda is el kell mennünk.-mondom neki.
-Jah, tudom, de ha meg van a szív és a kulcs, kinek a szíve kerül aládába? A Zuzu nem maradhat kapitány nélkül.-kérdezi bánatosan.
-Mi bánt, ennyire.-kérdezem tőle, hisz ő a legjobb haverom, na meg az első tisztem.
-Hát csak azon gondolkoztam amit, még reggel Izuku mondott nekem. A másik életemről. Egy másik világban. És azon főképp, hogy együtt vagyok Denkivel.-hajtja le a fejét kicsit kipirulva. Erre Izuku fel kel, vagyis alva járva, oda megy Kirihez, majd a elkéri a jobb kezét, majd valami jelet rajzol a kezébe, amit en nem értek. Majd elővesz egy papírt es egy tollat, tintával. Elkezd valamit írni rá, Kirisima kézirásával. Miután végzett oda adja a levelet, és összehajtja a vörös haju fiú kezét, majd visszafekszik aludni.
-Na jó! Ez meg mi volt?-kérdezi sokkoltan.
-Szerintem most írta le az érzéseidet, Denki felé.-vontam vállat. Majd az asztalra néztem, és nekem is volt ott egy levél Dekutól. Két levelet írt meg 30 perc alatt? Majd később felnyitom.
-Hé hegyhaj. Vidd a levelet Denkinek.-mondom neki biztató, és nyugodt hangnemben. Nem kellett pár perc már ki is viharzott. Én felbontottam a kis cetlit. Amibe csak annyi volt írva hogy:
-Gyere aludj velem, légyszí-.
Több sem kellett befeküdtem mellé és szorosan magamhoz ölelve aludtam el.