Egy új élet (Bakudeku)

Az esküvő napja.

Küslső sz,sz.
Az eljegyzés után két héttel meg is tartották az esküvőt. Az esküvő elött is nagy volt a sürgés-forgás.
Dekut, a lányok öltöztették, fehér ing, fehér vaszon nadrág. Egy öv amihez egy hátsó felénél lelógó vászon. Egy fehér virágkoszorú, amiből csipkézett anyagy lóg le minden irányba. A kis zöld hajúnak ez a nap két eset miatt is fontos a mai. Az egyik, az esküvő, a másik pedig a koronázás. Ugyan is a Yagi földön, kororna ékszer a házasság és az új király megpecsételője. Amíg a lányok Izukut, addig a fiúk Bakugout öltöztették. Az ő öltözete más jóval  másabb. Fekete ing, felete vászon nadrág, a fején fekete szalag. Számára is fontos a mia nap, de neki inkább a házasság miatt.
-Hé, Kiri! Hogy nézek ki?-kérdi mosolyogva a szőke legjobb barátjától.
-Nagyon jól, jövőbeli király.-mondja a végét kicsit nevetve.
-Hé, ez nagyon is komoly!-szólal fel Iida.
-Jól van na. Csak a legjobb haverommal beszéltem.-mondja védekezően a vörös.
-Nyugi emberek!-megy be a szobába Yagi.
-Felség!-szólal fel mindenki és hajolnak meg.
-Bakugou fiú, készen állsz?-néz a szőkére.
-Igen. Már vagy úgy ezer éve erre a napra készülök és vártam.-mondja a szőke.
-Rendben, a ceremónia után, még lesz egy két dolog amit elmondok, és a trón innentől a tiétek. Én és a feleségem vidékre költözünk anyádékhoz. Izuku, jó férjet válsztott az biztos. De ne hidd, hogy megszabadulhattok tőlünk. Minden ünnepnapon itt leszünk, és még sorolhatnám. De most akkor gyere, mert mindjárt kezdés.-mondja Yagi, a vejének.
-Rendben.-válaszol a szőke és elindul az apósa után.
Eközben a másik szobában, a lányok sürögtek forogtak, Izuku pedig agyon izgulta magát.
-Lányok! Hogy nézek ki?-kérdezi a brokkoli.
-Nagyon csinos vagy Izuku!-mondja a szőke vámpírlány.
-Togának, igaza van.-lép be a szobába, Izuku anyukája és anyósa.
-Katsuki a helyén van.-mondja a szőke nő.
-Izuku, én kicsi fiam. Nagyon sok boldogságot!-ugrik a fia nyakába az öröm anya.
-Anya, ne sírd össze a ruhát kérlek.-mondja, miközben óvatosan eltolja magától az anyját.
-Rendben, de most gyere. Az ordona már szól!-mondja Mitsuki, és elindul a helyére.
-Várjatok! Denki hol van?-kérdezi kifelé menet a zöld hajú.
-Az ajtónál vár.-mondja Inko.
-Huh, megnyugodtam.-fujja ki a levegőt.
Az ajtóban tényleg ott állt Denki egy nagy fehér rózsa csokorral a kezében, amit átt is nyújtott a menyaszonynak. Az orgona elkezdte a dallamot és Izuku elindult az oltár felé az apja kiséretében, mögötte a az anyja és a tanuja.
Az oltárnál, ott állt a fekete öltözékes vőlegény, egy kis pirral az arcán. Amint oda ért a menyaszony az oltárhoz a kedvesével szemben állt meg. És a pap aki jelen esetben Tokoyami volt, neki látott a hegyibeszédnek. És amikor elérték a szöveg főpontját egy narancs és zöld kendőt csavart a két egymással szemben álló fél összekulcsolt kezére. Majd így szólt.
-Bakugou Katsuki. Fogadod hites feleségedül az itt jelenlévő Izuku Midorya-t? Jóban, rosszban, egészségben, betegségben, amig a halál el nem választ?-kérdezi a szőkére nézve.
-Igen, fogadom.-mondja határozottan kedvesére nézve.
-Izuku Midorya. Fogadod hites férjedül az itt jelenlévő Bakugou Katsuki-t? Jóban, rosszban, egészségben, betegségben, amig a halál el nem választ?-kérdezi a zöld hajúra nézve.
-Igen, fogadom.-mondja ugyan olyan elhatározottságal, mint amilyennel az előbb a szőke.
-Akkor, tegyétek fel a koronákat, és csókoljátok meg egymást.-mondja a madár, és leszedi a kezükről a kednőt. A koronák a helyükre kerülnek, és az ifjú pár megcsókolja egymást. A jelnlévők nagy tapsviharban részesíti a friss párt. Mindenki egyesével megy oda hozzájuk és gratulálnak. Az események után jöhetett a lakodalom. Az egész ház zengett a különböző zenéktöl, és egyéb hangos kiabálásoktól. A friss pár a társalgó közepén keringőzött és élvezték az estét.
-Kacchan.-szól a kis brokkoli a férjének.
-Igen?-néz a szemébe a szőke.
-Szeretlek!-jelenti ki majd öleli meg a szőkét.
-Én is.-mondja majd öleli vissza.
Az este további részében, mindenki tósztot mondott és egyéb ajándékokkal halmozták el a friss párt. Voltak akik a jövöre gondolva baba ruhákat hozott, voltak akik disztárgyakat és egyéb hasznos holmit hoztak. Az este hamar elment, már csak a ház népe maradt a házban. Izuku és Bakugou kimentek a Fehér fához és csodálták egymást. Ezt addig tették ameddig a kis brokkoli nem lett fáradt és be nem mentek a hálóba és aludtak el.