Egy új élet (Bakudeku)

Egy lépéssel a cél felé

Izuku.sz.sz.
Reggel szintén Kacchan mellett keltem, csak néztem és néztem de az arckifejezése semmiről nem árulkodott, számomra cuki ahogy alszik, de a kifejezéstelen tekinetet csak megborzong. Felöltöztem, írtam egy kis levelet neki, hogy tudja jól vagyok, és leindultam a konyhába. Benyitottam a konyha ajtaján, és akik ott voltak, Kiri, Denki, Mina és Tokoyami.
-Jó reggelt!-köszöntem, kábán.
-Jó reggelt!-köszöntek egyszeree.
-Hé! Kirisima! Tudnánk beszélni egy kicsit négy szem közt beszélni?-kérdezem tőle, amire bólógat.
-Gyere velem!-szoltam neki. Ő követni kezdett az egyik bástya tetejére. Én ott leültem a szélére és megpaskoltam a helyet magam mellett. Ő fel ült és ugyan azt tette mint én, azaz néztünk magunk elé a napkeltét nézve.
-Szóval miről akarsz beszélni?-kérdezi.
-Na, hát nem tudom, hogy te mennyit tudsz az itteni életedről?-kérdztem.
-Annyit tudok, hogy a Bakusqad a Zuzu, hajó kapitanyának az első tisztei voltunk és, hogy Bakubro volt a kapitány akinek te vagy a szereleme és, egy átok ül rajtatok. Neki nincs szíve, és 10 évig a tengeren kell lennie, és az után a 10név után térhet csak szárazföldre.-mondja ami nekem is egyértelmű volt.
-Köszönöm, de ezt én is tudom. És emlékszel a másik életünkre?-kérdezem, mert nekem már csak foszlányok maradtak meg belőle.
-Milyen másik élet?-kérdezi.
-Hát ahol képességgel született emberek vagyunk. Hősképzőbe járunk, és mindenki hős akar lenni.-mondom neki ránézve, erre kapok egy értetlen arckifejezést.
-Jó vettem. Nem emlékszel.-mondtam majd felsóhajtottam.
-Na de ha már itt tartunk, akkor mesélnél rólam a másik életédből?-kérdezi.
-Persze.-mosolygok rá.-Hát hol is kezdjem? Egy igen erős idegzetü fiú vagy. A képességed a megkeményedés, azaz bárhol megtudod a tested keményíteni. A hős neved Red Riot. És segítesz mendenkineki akinek csak kell. És jah, együtt vagy Denkivel.-kezdtsm neki mesélni, és az utolsó mondat hallatán, olyan vörös lett, hogy a haja is megirigyelné. Én csak ránéztem és elkezdtem nevetni. Ő csak fogta megát, felált és a szárnyait kitárva relült egy hátra szaltós húrkot a levegőbe az kiálltva, hogy legalább abba a viálgab az enyém! Én erre csak hárta estem a kemény padlóra és a hasamat fogva nevettem tovább. Még fent voltunt pár percig, azát Kiri fel vett menyasszony pózba majd úgy vitt le a konyhába. Én egész uton úgy nevettem, hogy a hasam is megfájdult tőle, de még mindig nevettem. A konyha elé érve Kiri lerakott, nehogy félre értések legyenek. Én alig álltam a lábamon, így amikor beértünk a konyhába, ott volt már mindenki. Ahogy beértünk, Kiri a helyére ment és folytatta a reggelijét, én pedig össze estem az ajtóban a röhögő görcstöl. Mindenki egy emberként fordult felém, de ez sem hatott meg. Majd megjelent Kacchan aki egy nagypohár hideg vizzel burított volna le ha nem lettem voltna gyorssabb és a sárkany szárnyaimmat előhívva védtem meg magam a víztől. Majd a szárnyaimat behívva, felkeltem a földről, majd nagy levegőt vettem és lenyugodtam.
-Még egyszer jó reggelt!-köszöntem nekik.
-Jó reggelt.-szóltak egyszerre. Amíg én és Kacchan helyet voglaltunk, addig a szakács is megérkezett.
-Hé Midorya! Min nevettél ennyire?-kérdezte Mina.
-Azon, hogy Kirinek meséltem egy másik világibéletéről és, hogy az utolsó mondatomra, olyan reakciót mutatot ami nagyon vicces volt.-mondtam majdnem megint röhögő görcsöt kapva.
-És mi volt az utolsó mondat?-kérdezi Denki. Én erre csak Kirire néztem, aki full vörösen ült és szúrós tekintettel nézett rám. Kacchan ezt észre vette.
-Hé, te hogy nézel Dekura?-háborodott fel.
-Miért, hogy nézett rá?-kérdezi Sero.
-Full vörös fejjel, szúros tekintettel.-mondja morogva.
-Nyugi sünim! Nincs semmi baj!-szóltam neki, ő erre felém fordul, majd meg csókol. Én egyböl visszacsókoltam. Ezt a többiek újjongással jelezték.
-Na szóval akkor mi volt az utolsó mondat?-kérdezi Kacchan.
-Az volt, hogy Kirishima és Denki eggyütt vannak. Erre Kirishima feje egybeolvadt a hajával, olyan vörös lett.-mondam végül ki. Amire Mina szeme felragyogott, és a két kivörösödve ülő személyt bámulta.
-MIÉRT KELLETT ELMONDANOD, MINDENKI ELÖTT?-kezd el ordibálni Kiri.
-TE CSAK NE ÜVÖLTÖZZ DEKUVAL!-szólt neki oda Kacchan. Én erre megint nevetésben törtem ki, majd csatlakozott hozzám apám, anyám, Mina, Sero, majd a többiek is szép sorban. Kacchan csak mosolyogva ült mellettem. Mindenki tudta, hogy miért csak mosolyog, de kéne a láda és a kulcs is.
-Kapitány!-ront be a konyhába egy fura rák szerü lény.-Ma kell újra a tengerre szállnia!-szólja el magát. Amire nekem mint akinek karót döftek a szívébe a nevetést abba hagyva fal fehéren ültem ott az életem értelme mellett. Ő csak felém fordult majd megcsókolt én vissza csókoltam, de már nem boldogan, hanem már a könnyeimnek is utat engedtem. Sírtam, keservesen. Így mint most még sosem éreztem. Most, hogy tudom mi történt a multamban, nem tudok nem sírni. Ő csak áttölelt és próbált nyugtatni, de se nyugtató szívdobogás, se érzelmes Kacchan. Fele emelt majd a szobánkig vitt. Ott le tett az ágyra meg csókolt, én vissza csókoltam. Mikor elváltunk letörölte a könnyeimet, majd a nyakamnál lévő feroonmirigyet kezte el szívni és harapdálni amíg az véres nem lett és össze nem keveredett az ő nyálával. Én is így tettem az ő illatmirígyénél. Megjelöltük egymást. Majd én vámpír fogaimat belsméjesztettemna csuklómba. Amiből elkezdtett ömleni a vér. Ezt kihasználva Kacchan vette a lapot majd ő is a jobb csuklóját megharapva indított útnak egy vérzuhatagot. Összeratuk a csuklónkat, hogy a vérünk is úgymond eggyesüljön. Majd miután kész voltunk, lenyalntuk egymás csuklóját. Ő elkezdte csókolkkal behinteni a nyakamat amire beintultam és jól eső nyögések jöttek ki a számon. Elkezdtem a köpenyét le venni, majd rátértem a melegítő mellényére amit sikeresen ki is kötöttem, majd leszedtem róla. Ő az ingemmel babrált amíg én csak a csókjait élveztem. Ahogy levette rólam az inget rá tért a nadrágra. Én is neki álltam a nadrága leszedésének de a vágy és a testem különböző helyén lévő, szívasok álltal okozott mámor elborította az agyam. Ő ezt kihasználva tette három ujját a számba, én vettem a célzást majd nekikáttam a benyálazásának. Ő félkézzel leszedte rólam a maradék ruhámat, majd magárol is leszedte az utolsó ruhadarabokat. Amikor eléggé benyálaztam az újjait kivette a számból majd megcsókolt és visszacsókoltam, a levegőhiány végett elváltunk egymástól. Ő rám nézett.
-Készen álsz?-kérdezi, én erre csak bólogatok. Ő belém rakja az egyik ujját. Erre felsíkítok amire ő csókkal hallgattat el, az érzés egyszerre volt fájdalmas, és felemelő is. Egy kis idő mulva betette a másodikat is és ollózni kezdetf bennem. Addig én a kezemmel megfogtam a már ágaskodó tagját és elkezdtem rajta mozgatni a kezem, ő is ugyan így tett, amíg tágított addig próbált a csúcsra vinni. Amít már sikerült is de ő megáltt majd az újjait kivéve, forditott hasra, megemelte a csipőmet majd a tagját a bejáratomhoz rakta. Bólogatam neki, hogy mehet, ő nem várt belém nyomta teljes hosszát. Én jól eső nyögést hallattam. Ö erre elkezdtett mozogni bemnem, én egyre csak nyögdécseltem. Rádogott a tagomra, és elkezdte rajta mozgatni a kezét.
-Ngh,..Kac..chan...Ahhh- csak ennyítt tudtam kinyögni. Amikro elérte az érzékeny pontomat, kicsit nagyot felnyögtem.
-NGH..AHH..KACC...AHH..HAN..AHH!-síkítottam fel.
-Most meg vagy!-mosolyodott el perverzül, majd elgyre gyorsabban, kezdte el lökni azt a pontomat. Ezt addig folytatta amíg már kezdtem érezni, hogy lüktet a farkam.
-el foghhokhhh menAhhnihhh!-szóltam neki.
-Én isahh- amint ezt kimondta én az ő kezébe és az ágyra élveztem, ő pedig belém. Ő lenyalta a kezéröl a váladékomat, majd kihúzodott belőlem. Én a lepedőt félre tolva döltem le az ágyra, fáradtan. Ő pedig mellém. Én rámásztam a mellkasára és egy csókba hívtam. Ő vissza csókolt.
-Jó voltál brokkolim.-néz rám a vörös íríszeivel.
-Te is.-puszilom meg. Majd az ágyból kikelve megyek a szobámból nyíló fülrőhelyiségbe. Szerencsémre itt van melegvízes felhozatal. Azaz van cső rendszer. Lemosakodtam majd felöltöztem. Kimentem a szobából leületem az ágyra és figyeltem ahogyan szerelemem is így tesz. Addig a lepedőt kidobtam a szobában lévő szennyes kosárba, és egy újjat húztam fel. Amint kiért szerelmem felöltözve, leindultunk a konyhába.
Végre meg reggelizhetek, gondoltam magamban.
-Elég hangosak voltatok!-jelenti ki Mina. Amire én csak elvörösödök, ránézek Kacchanra aki egy nagyon kicsit elpirul.
-És Bakugou sem volt rest, megmutatni, hogy foglalt vagy.-mutat Kiri a nyakamra. Én cska leültem a helyemre és néztem ki a fejemből és az elmult egy órán gondolkodtam. Végre azzal lehettem, akit egész életemben szerettem.
-Szóval Katsuki lesz az új király?-kérdezi apám.
-Tessék?-kérdezem a gondolkodásomból felébredve.
-Hát elég hangosak voltatok, és hát mivel meg is jelöltétek egymást ezzel kijelezve, hogy egymásé vagytok. Így ő lesz az új király, te pedig a királynő.-mondja nyugodt hangnemben.
-De hát fiú vagyok!-fújtam fel magam.
-Igen, de egy omega.-mondja anyám.
-Oké, nem állok le vitatkozni.-adom meg magamat.
-Rendben, de remélem Bakugou fiam nem benned ment el.-mondja apám. Én erre falfehéren felé fordulok.
-Miért?-kérdezem.
-Mert, ha benned megy el akkor, nagy valószínűséggel terhes leszel, bár az attól függ.-mondja apám.
-Mitől?
-Ez volt az első, ugye?-kérdezi
-Igen.
-Oké akkor, most még nem lehetsz az.-mondja nyugodt hangnemben.
-Oké, de most nem beszélhetnénk, másról?-kérdzem a villámélt nyúlva.
-De, igen. Meg van a térkép a ladához, és a kulcshoz is.-jelenti ki az apám.
-Tényleg?
-Igen, a láda egy elhagyatott szigetre van elásva, már 5 éve. A kulcs pedig a Démonvámpírok kastélyában, van. És ott van még valami ami téged illet.-mondja az apám.
-Mi az?
-Egy nagy kard. Egy a te őseid, közül is a legnagyobb harcos készítette, és csak a te vérednek engedelmeskedik.-mondja.
-Akkor ez olyan mint az én kardom és hajóm?-kérdezi Kacchan.
-Igen, csak ez egy kard, nem jár hozzá hajó.
-Oké és, hol a térkép?-kérdezi, Kiri.
-Térképészem még dolgozik rajta, ugyan is a legrövidebb utat szeretnénk neketek. Amint kész szólók. Én rátok bízom a feladatot. Találjátok meg mind a két tárgyat amit kerestek.-ezzel mindenki enni kezdett. A hajó megvolt, már csak az uticél kell.