Egy új élet (Bakudeku)

Az emlékek és az átok

Izuku sz.sz.

Amint a fához értünk mindkettönket elfogott az álmosság, amit nem értettem mivel egésznap egyhelyben ültünk. Leültünk a fatövébe és én Kacchan vállára döntve a fejem aludtunk el. Amikor fel ébredtem, egy zöld és egy szőke hajkoronát láttam meg. Várjunk ezek mi vagyunk Kacchannal. Ezek az itteni emlékeink? Valószínüleg.
Az 5 éves én es Kacchan beszélgetnek.
-Kacchan! Nézd ezt a virág koszórút neked csináltam!-kiált fel a kis zöld.
-Zuzu! Ez nagyon szép!-csillan fel a szőke szeme a vörös és zöld virág koszorú láttán. Majd oda szalad a fiúhoz es egy puszit nyom az arcára, majd fel teszi a fejére a koszorút. Ezt látva én nagyon meglepődtem. Az itteni gyermekkorunk más lett volna? Ám de ekkor meg jelent egy harmadik személy is egy nagy fekete félig farkas és félig egy átkozó varázsló. Majd suhint eggyet a pálcájával ami egy csontból készül. Majd valami elmormol az orra alatt majd elárkozza a gyermekeket.
-Nagyon könnyű volt, titket megtalálnom! Hahah-neveti el magát a varázsló gonoszan, majd folytatja.-A jövőben 10 évente egyszer találkozhatsz a zöld hajúval! És jah nincs meg a szíved sem csak szólók. Te pedig zöldikém, a 10 évig megsem próbálhatsz a szőke közelébe menni, mert egyből elkezdesz szenvedni az ároktól.-mondja a helyzetet, a fiatal énünknek. És a szíves dolog igaz, hisz a szőke bal mellkasán egy heg keletkezett ami nagyon is látványos. Itt egy kicsit ugrottunk az időben 5 évet kb. Amikor magamat láttam egy szobában üldögélve az ablak párkányán a holdfényben, amikor egy levél érkezik amit egy ezüst főnix hozott, a levelet felbontva olvasom a levelet. Amiben az áll:

Kedves Zuzu!

Már csak 5 évet kell kibírnod nélülem! Várj rám és ne szeress mást! Kérlek. Nem akarlak elveszíteni!
Az enyém vagy és amikor meg lesz annak a ládának a kulcsa akkor majd visszteszem a helyére a szívemet és megtörjük az átkot valahogyan! A szüleim teljesen elzártak a világtól, kiküldtek a tengerre halottak túlvilágra vezetése céljából. Kaptam egy hajót is aminek én vagyok a kapitánya, a késességemnek hála reagál a gondolataimra és azt tehetek vele amit akarok, és a neve pedig nem más mint Zuzu. Rólad neveztem el mivel te vagy a azívem egyetlen válsztottja. A levelet igaz nem én írom hanem a térképészem Kirishima, és ő tud az átkunkról és még arról is, hogy minket milyen erős kötelék köt egymáshoz! A levelet egy Denki nevü szellem főnix fogja szállítani, ne ilyedj meg ha más állatá is átt változik, mivel a szellemségnek hála bármilyen formát képes fel venni. Na de hogy vagy? Szüleidet üdvözlöm! És küldtem neked valamit, Denkitől kérd el. Ha nem akarja oda adni akkor mond neki, hogy én fogom kivégezni.
Mindennél jobban szeretlek Zuzum!

Szeretettel a te Kacchanod.

Ahogy a kis énem mögött álltam elkapott a síró görcs, már addig is szenvedtem de ez rosszabb. Az itteni életünkben mi egymásnak vagyunk teremtve. Én ezt nem hiszem el. A gondolat menetemből a 10 éves énsm hanja ráz vissza.
-Szóval te lennél Deni ugye?-kérdezi a szellem főnixtől, aki vissza változik eredeti formájába.
-Igen én vagyok az, te pedig biztos a kapitány Zuzuja vagy! Vagyis Izuku, Midorya, Deku... Hany neved van egyáltalán?-kezd bele a tipikus Denki csak annyi különbséggel hogy ő még igy is fiatalabbnak néztt ki 10 éves létére.
-Igen én vagyok! De csak is Kacchan hívhat Dekunak és Zuzunak! És azt írta, hogy küldött valamit nekem, és ha nem vagy hajlandó odaadni akkor mondjam azt, hogy vele gyűlik meg a bajod.
Szóval kérem szépen!-mondja a kis zöld teljes nyugodtsággal és bánatos unott hanggal.
-Rendben adom is!- erre ki húz a zsbéből egy szívecske alaku zenedobozt amiben egy félig zöld es piros égköves gyűrü volt elrejtve. A kis zöld sirásban tört ki, majd a rá jóval nagyobb gyűrüt a nyakába akasztotta és a zenedobozt pedig eltette az őve kis eldugott rejtett zsebébe.
-A kapitány azt mondta, hogy neki is ugyan olyan doboza és gyűrüje van mint amit neked kellett elhoznom. Azt is mondta hogy kérdezzem meg az ő nevében, hogy hozzá mész e feleségül?-erre a mondatra és nem tudtam megszólalni de a kicsi énem egyből igent mondott, és a szellem nyakában sírta álomba magát.
Idő ugrás arra a napra amikor a vihareset történt. A kis izuku már a 15 évesen várja a találkozást a férjével amikor nagy vihar lesz és egy villámcsapás átt viszi egy másik világba a társaságot és a kis szörnyes énük a kollégiumban találják magukat teljes értetlenségben. Majd az 5 éve jegyes páros heves csókcsatát vivnak és leülnek egy Sakura fa alá és elalszanak. Itt képszakadás és a csupa feketeség. Pár perc után kinyitom a szemem majd meglátom az udvart ahol elaludtam. Minden itteni emlékem megvolt és az ottani emlékem, de már azt nsm tudom, hogy melyik az igazi. Bár a képességeimet megkaptam de azt nem tudom, hogy a másik ének hogyan fog boldogulni az egymindenkiértel. Csak néztem előre és gondolkodtam az érzelmeimen. Amikor Kacchan álmoskás, kómás morgására lettem figyelmes.
-Deku? Te vagy az?-kérdezi, én erre csak bólogatok.
-Te is ugyanazt álmodtad mint én?- én erre csak kérdőn nézek rá.
-Te is az itteni multat álmodtad meg?-kérdezi egy kicsit idegesebb hangnemben.
-Igen és az egészet végig sírtam!-jelentem ki, és egy sós csapo folyik le az arcomon, amit Kacchan letöröl és ölelésbe húz, én visszaölelem és bedzíbom a kellemes karamella íllatát. Megnyugvás járja átt a testem minden pontját és melegség.
-Hé Zuzu! Most már minden rendben! Oké? Itt vagyok, nem hagylak el!- tol el magátol és a szemembe furja a tekintetés ami mégjobban megnyugtatott.
-Te Zuzunak hívtál?-kérdezem tőle full vörös fejjel, amire ő is vörös lesz és csak magához húz és megcsókol. JÉZUSOM MEGCSÓKOLT! ISTENEM DE RÉG VÁRTAM MÁR ERRE! Én pár pillanat után visszacsókoltam és egy kissebb csókcsta után levegőhiány miatt elváltunk.
-Szóval házasok vagyunk mi?-kérdezi amire én lesokkolodok.
-Asszem i...i..igen.-De a dadogást még nem tudom elhagyni.
-Már csak azt kéne megtalálnunk, hogy hol van az a nyomorult láda! Na meg, hogy hogyan lehet meg törni az átkot. Na meg persze azt a rohadék átkozót is!-kedi el egyre idegesebben és mérgesebben sorolni a kis bakancslistánkat. Vicces és egyben furcsa az ilyen helyzet.
-Elösször is menjünk apámhoz és kérdezzük meg hogy én mi is vagyok, csak mert feleségül vettél es én tudtommal, fiú vagyok. Másodszor pedig adassuk magunkat össze vele, hogy nagyobb problámánk ne legyen, és hivatalos legyen. Majd egy kis csapattal elindulunk a láda keresésére.-sorolom neki a tényeket és a teendőnket. Amire ő csak menyasszony pózba felkap és rohan velem a trónterembe! Perúgja az ajtót ami szerencsétlenségünkre apám főnixe felé röpül az meg egyszerűen felgyujtja.
-Tegyél már leeeee!- nyavajgok, mert én is tudok járni. De most, hogy itt vagyok a mellkasán tényleg ott van a könnyen széttnyitható heg. És a szívdobogását sem hallom. Olyan minha csak az átok hagyná életben és az érzelmei is eltüntek, kivéve ha a közelemben van.
-Renben de csak azért mert a trónteremben vagyunk.-jelsnti ki majd lerak a földre.
-Apám! Vissza nyertük az emlékeinket! Anyit szeretnék tudni, hogy az mellett, hogy a trón örökös vagyok, és hogy egy nagyon fontos személy.
-Egy Omega vagy! Katsuki oedig egy alfa. Te lettél a család fiú tagjai közül az onega a többi vagy alfa vagy béta. Őket sajnos már a születés pillanatában elvesztettük. És te maradtál meg egyedül. És az, hogy 5 évvel ezelött eljegyzett téged Katsuki, nagyon meglepett minket anyáddal. De ugyebár ez nem ellenzett a mi családunkban hiszen azok akik itt élnek tudnak a védjegyedről és érzik is a feromonjáidat.
-Szóval akkor azért, éreztem menta illatot Deku közelében?
-Igen! Neki menta illata van neked meg ahogy érzem..
-Karamella!-vágtam a szavába.
-Igen de ezt te, hogyan?-néz rám értetlenül.
-Miért nem egyértelmű, éreztem, egész életemben.
-De ez lehetetlen, egy omega nem képes érezni az alfák feromonjait! Te mégis béta lennél?-kérdezi majd egyet int az egyik katonának és az elviharzik.
Pár percel később, egy fekete egy centi szörhosszúságu kopasz macskát tarva érekzik.
-Felség itt van Básztet! Ahogy parancsolta.-hajol meg majd lerakja a macskát ülő helyzetbe az apám elé. Pár pillanat mulva érkezi egy kisírt szemű 10 éves kis kék szemű és hajú kisfiú.
-Hol van a mamám! Addjátok ideeee!-kabálja a kisfiú torkaszakadtából. Amikor a macska kétlábra áll és egy macska fejű nő áll elöttünk. Kecses macskás test, kézfején ki-be húzható karmok a lábfeje helyett pedig hátsó macska mancs látható.
-Igen felség miért kellett idehozattattni?maow-nyávigott sértődötten, amiközbe magához húta a testén található múmiákat megszégyenítő aranyszálas fáslaval a kékhajú kisfiút aki csak szórosan magához huzza a macskát.
-Na azért ne legyél megsértődve! Azért hívtalak, hogy vizsgáld ki a fiamat, mivel arról volt szó, hogy ő egy omega, de ő érzi az alfák feromonjait és ez nem lehetséges, ugye?-néz kérdő apám a macskára.
-Elösször is a fiad egy béta! Tisztán érzem rajta, és mivel a te véred ezért a béta géned öröklődik! Ez a ti családi vonásotok! Másodszor pedig, ha még egyszer a fogadott fiam nélkül hozattsz ide akkor esküszöm a férjemnek fogok szólni, hogy végezze ki a katonáidat eggyesével.-mondja én meg csak nézek az ölelkező párosra.
-Szóval akkor a fekete farkas varázsló hazudott nekem?-kérdezi.
-Milyen fekete farkas varázsló? Ugye nem, az Átkozoról van szó?-kérdezi a macska idegesen.
Apám csak bólogat.
-Ti vagytok az szerelmi átok áldozatai?-kérdezi ránknézve, miközben mi csak egymás ujjait összekulcsolva állunk a terem közepén. És egyszere bólhattunk. Ő csak letette a gyereket és a kerzét a fejére téve vettel le a macska fejét majd egy maszk lett belőle amit a mellkasára helyezett, így már egy ember fejű és testű lány állt elöttün, megáltt és elhúzta Kacchan bal mellkasát takaró köpenyét. És amint meglátta a heget sírásba kezdett.
-Mi a baj Básztet?-kérdezi apám a nőtöl aki inkább visszarakta a maszkját és ismét egy macska fejű lány állt elöttünk.
-Csak annyi, hogy ezt azt átkot csak eg, másik szívbel lehet megtörni vagy ha áttszurjuk a ládában lévő szívet, de akkor a szív tulajdonosa meg hal, és annak az embernek a szivét kell kivágni es aládába rakni.-mondja amire én csak pislogni tudok. A tudat, hogy az a személy akit mindennél jobban szeretek, egy ládában van elzárva a szíve és csak az a láda védi meg a haláltól, sírva fakadtam Kacchan csak magához húzott és én csak sírtam, sírtam és sírtam.

Katsuki sz.sz.
Amíg Zuzu sírt addig mi beszélgettünk és megbeszéltünk mindent. Kezdve azzal, hogy kinek a szíve lesz a ládába rakva.
-Básztet, ugye?-kérdezem a macskát aki csak bólogat.-Szóval azt megtudjuk csináln, hogy annak a szívét rakjuk bele aki ránk szórta az átkot?-kéreztem reménykedve.
-Persze csak kéne egy olyan személy aki képes irányítani az embereket, akármivel is.
-Én tudok eggyet!-csattant fel a leendő apósom mellett a leendő anyósom.
-És ki az?-kérdezi a macska.
-Berry! Ő asszem most valahol máshol van de ha írunk neki csak szán ránk egy kis időt.-jelenti ki a nő amire a macskának megáll a lélegzete és sokkot kap.
-Básztet minden rendben?-kérdezem tőle, de ő mégmindig nem válszol.
-BÁSZTET! ITT VAGY!-ordítok neki hátha meghallja.
-Igen itt van, csak sokkot kapott- mondja nyugodtsággal a kissrác. Esküszöm hogy most arra a kibaszott icenhotra hasonlít. De mindegy is, én csak egy kérdő tekintetet küldök felé majd fel áll a székre, mivel már egy tárgyaló teremben ülünk, én az ölembe ültettem a síró Zuzut, akinek sikerült elaludnia a sírástól.
-Szóval az anyám egy nagy istennő! És különböző világoban, különböző alakot ölt, és mivel itt Berryként volt jelen, majd elhagyta a világot, mert máshol kellett segítenie. És viszatért Básztetként csak nem szólt senkinek sem önmagáról. Pedig ott ahova ment egy évig volt majd az idő ugrálásnak köszönhetően tért vissze ebbe az idősíkba.-mondja a fiú akit egyre jobban kezdek megkedvelni. 10 éves lehet de már ennyit tud, ráadásul olyan a természete mint egy félénk kis bogárkának.
-És akkor ez azt jelenti, hogy Berry egyenlő Básztettel?-kérdezi Inko és Yagi egyszere.
-Igen!-jelenti ki a kisfiú.
-Oké és mikor tér vissz fejben is hozzánk, csak mert idegesítő, hogy egyhelyben ül és a földet nézi.-nézek az említett felé, mert tényleg idegesítő.
-Mindjárt vissza hozom az élők közé.-kacsint es átt változik egy bazinagy lódarázzsá, na jó csak két számmal volt nagyobb mint az eredeti darázs. Majd oda ment a macska füléhez és olyan hangosan kezdett el zümmöhni, hogy a macska olyan gyorsasággal akarta lecsapni a fiút hogy az megse mosduljon többet. A fiú egy kissebb alig látható rovarrá változott és elkerülte a csapást majd a széke fölé repült és vissza változott emberi formába.
-Amúgy Blue Bugs vagyok!-jelenti ki. Én csak bólintok, majd lenézek a mellkasomon alvóra.
-Szóval akkor megtudod csinálni Básztet? Tudod írányítani azt az átkozott Átkozót?-kérdezem rá nézve aki csak bologat majd egy másvilági fekete négyhúros fejszéhez hasonlítható gitát jelent meg a kezében, egy fejre szerelhető félfüles mikrofonnal együtt. Fel vette a mikrofont és gondolom zene szólt benne mert a hangszer olyan hangot adott ki mint az a hangszer ami a zenében a főhangszer lehet. A gitáron megpendült a legnagyobb húr majd a gitából egy kissebb orgona lett és azon kezdett el játszani. Szerelmem a hangra felébredt és élvezettel hallgatta a dallamot. A dallam eleinte szép és nyugtató volt, mint egy altató, de amikor egy úgynevezett refrénhez értünk akkor elkezdett nyomasztani minket egy érzés ami fájt de nem nekem, a szerelmem sírni kezdett vele együtt az anyja az apja is, majd mikor a végén az utolsó négy sorban Básztet is megszólalt a dal utolsó négy sorával.
-Vad és erős, nem tudom tartani
Nincs több lánc, ez más valami
Szívem adom, ez mind ami van
Holnapban, mában, csókban.-énekelte el, és itt szerelmem áttérezve a dalban szereplő énekes érzéseit, még keservesebb sírásba kezdett. Majd a dal véget ért és egy boldogabb dalt kezdett el játszani de amint elált mindenki sírása és mosolyogva ültek a helyükön, abba hagyta. Egyedül csak a bogaras gyermek ült végig csendben és egy könnycseppet sem hullajva, de biztos ,hogy még nem tudja a szöveg jelentését.
-Ezt mind te csináltad azzal a hangszerrel?-kérdeztem idegesen.
-Igen, ezzel mindenkinek tudok hatni az érzéseire, csak annyit kell csinálnom, hogy éneklek vagy dalt játszok. Ő kivétel-mutat a kisgyerekere- ő nála azért nem hatott mert megakadályoztam, hogy hasson rá,-kezdi megbánón a földet pásztázni-mivel 3 évvel ezelött traumát szenvedett, ezért sokkal sírósabb is, így ha elkezdi még az én zeném sem tudja megállítani a sírást.-mondja majd fel néz én csak bólintok, hogy akkor minden rendben.
Majd itt volt az este, én Zuzuval elmentem a szobánkba és ágyba bújtunk alduni, amint meghallottam szerelemem szuszogását én is elaludtam.

------------------------------------
A részt inspirálta: Néma hangzavar-Davy Jones című feldolgozása. A részek többsége erre a dalra fog alapozódni.