Egy új élet (Bakudeku)

Egy fájdalmasan boldog hír.

Izuku sz sz.
Ugyebàr megjelent anyám és All Might az ajtóban. Na meg a Zombi csaj.
-Szia! Én Berry vagyok! Enyém ez a ház és én vagyok az itteni lények által kinevezett Isteni nőszemély. Őket azt hiszem ismered, de most el kell mondanom egy dolgot ami talán lesz vidám, de lehet hogy fájdalmas hír is.-Mondta nyugodt és hörgő hangon a csaj, bár a mini hörgéseket szerintem a nyakán lévő lévő ® logó okozhatta.
-Ugh és mi lenne az a hír?-kérdeztem félve. Oldalra pillantottam ahol ott volt Kacchan aki egy hajának megfelelő színben pompázó farkas lett szeme pedig gyönyörűen csillgott. Fel ugrott az ágyra és be feküdt a két lábam közé és fejét a hasamra rakta, én elkezdtem simogatni, ami nem kicsit de nyugtató volt.
-Szóval az van, hogy ebben a világban Yagi Toshinori az apád, a VÉRSZERINTI apád.-mondta a vérszerintit megnyomva. Ez egyszerre sokkolt és vidított fel. De egy valamit nem értek, hogy hogyan. Amikor én nem is ebbe a világba tartozok. Vagy ez csak egy amolyan álom lenne? Nem tudom!
-Midorya fiam- szolt Yagi.
-Igen? Mit szeretnél? Kérdeztem mosolyogva.
-Csak annyit hogy anyáddal örülünk annak , hogy jól vagy! És jah míg el nem felejtem! Te vagy a trónom örököse!
-Hogy tessék!-akadtam már ki teljesen. Úgy, hogy észre sem vettem, szegény Kacchant ahogyan húzom a fején a szört. Elengedtem majd feláltam. Áttalakultam egy zöld denevérré, megcéloztam a legközelebbi kijáratot és elrepültem a legközelebbi fára amin vissza változtam, és csak gondolkodtam az elöbb történteken. Fájt ahogy azt hallottam, hogy Yagi az apám mivel az elöző akiröl úgy tudtam, hogy elhagyott visszatért és megfenyegetett azzal, hogyha nem teszem azt amit mond akkor kinyír. Ezért kellett feláldoznom a maradék zsebpénzem, mivel annak a férfinek csak a pénz kellet, na meg anyám, de mivel nem tudta hogy van már képességem ezért rajta ütöttem, amikor egy jó ütéssel a tarkojára vágtam akkor elájul, ki hívtam a rendőröket és vissza kaptam minden pénzem és még anyám is megmenekült.
De most itt van Yagi, érzem, hogy jó ember meg minden, csak félek. Félek, hogy nem fogadna el vagy valami. Nem tudom! Csak kavarognak a gondolataim. Nem bírom. Átt alakultam egy nagy zöld sárkánnyá majd elrepületem egy kicsit ahol útközbe denevérbe váltottam, majd miután kiszelöztettem a fejem, vissza tértem a házba ahol mindenki engem várt. Ahogy beléptem az ajtón a Kirishima jött oda és elkezdett farkasként körbe ugrándozni, csak hogy oldja a feszültséget. Denki is csatlakozott hozzá csak ő egy fura szellem kutya képében repült körülöttem. De volt aki csak mosolyogva nézett rám.
-FURHAJ! PIKACHU! FEJEZZÉTEK MÁR BE BASSZÁTOK MEG!-hallom meg Kacchan hangját. Aki nagyon ideges volt.
-Ahj jól van.-Változott vissza Kiri és Denki egyszerre majd leültek az asztalhoz. Addig mig a két jó madarat néztem addig Kacchan szószerint bele került a személyes terembe, igy nem kicsit de fel vettem a versenyt egy érett paradicsommal.
-DEKU! HOGY A PICSÁBA LEHETSZ ENNYIRE HÜLYE! CSAK ÚGY OTTHAGYSZ MINKET SE SZÓ SE BESZÉD NÉLKÜL! RÁADÁSUL 3 ÓRÁRA!-itt vett egy mély levegőt és szinte suttogva de belekezdett.-annyira aggodtam érted!-halt el a szava de a vérfarkasságomnak híven meghallottam.
-Ezt jól hallottam? Te aggodtál értem? Mi van veled Kacchan? Te nem ilyen vagy! Mi történt?-kérdeztem töle mivel, azt sem tudtam hogy miért mondja.
-Gyere velem!-ezzel a szavával maga után húzott és bevitt egy szobába ami jó távol volt a többiektől.
-Sajnálok mindent! Egész végig kedveltelek! Csak nem bírtam elfogadni. És féltem hogy te utálsz! Ezért baszogattalak mindig, mert nem tudtam kimutatni az érzéseimet.-mondta közben egy két könnycsepp gördül le az arcán.
-Kacchan! Én sosem utáltalak! És én is szeretlek! De én már egészen 5 éves korunk óta. Tudom, hogy nem azért csináltad mert utálsz vagy valami ehez hasonló, de viszon az, hogy bocsánatot kértél nagy szám a számomra!-töröltem le az arcárol a könnycseppet, majd magamhoz húztam és megöleltem, belefurtam magam az izmos mellkasába és csak hallgattam a szívdobogását, ami nem kicsit de nyugtató volt. Ő pár perc mulva visszaölelt majd mégszorosabban magához ölelt, így voltunk kb fél óráig. Majd mikor vissza értünk a nappalinak nevezhető helyiségbe mindenki engem bámult.
-Öhm srácok miaz?-kérzeztem kicsit félénken.
-Semmi csak, miért mentél el?-kérdezi Mina.
-Csak annyira fura és sok hírt kaptam egyszerre, hogy kiakadtam, és hát ki kellet szellőztetnem a fejemet.-mondtam a tarkómat vakargatva.
-De ugye senki sem látott meg? Ugye?-kérdezi ujdonsült régi apám.
-Nem tudom, nem figyeltem.-vontam vállat.
-Te tudod mekkora veszélybe kerülhetsz ha a Démonvámpírok meglátnak?-akad ki de én csak értetlenül nézek rá.-Te vagy a Toshinori klán trónörököse, és a jövőbelid is az. Ha megtudják, hogy csak úgy egyedül mászkálsz akkor-itt a hangja elcsuklott, és könnyek gyültek a szemében, majd bele nézett a zöld szemeimben majd fogytatta-lehet meg is ölnek! Évek óta ők akarnak uralkodni felettünk, mivel mi vagyunk azok a személyek akiknek kb mindenféle ereje van. Ezért van az, hogy vigyázni kell rád! Engem már eleve meg akartak ölni.-felhuzza az ingét majd a kezét az oldalán található sebre rakja.-épp hogy megusztam ha nem lett volna velem ott az a gyógyító idős hölgy! De így már csak te vagy az utolsó esélyünk!-mondja amire már nekem is könnyek lesznek a szememben. Ezzekel a szavakkal elfelejtettem az "emberi" világot és életemet. Most éreztem. hogy tényleg ő az igazi apám. Se szó se beszéd nélkül megöleltem és belefúrtam a fejem a vállába. Ő vissza ölelt, pár másodperc után ő is belefúrta a fejét a vállamba, így maradtunk kb 5 percig amig meg nem nyugodott...

Külső sz.sz.
Amikor apa és fia megnyugodott, az apja körbevezette a házon, fiát és annak barátait. Amikor minden helyen jártak, mindenki választott magának szobát.
Izuku úgy gondolta, hogy megbeszéli Katsukival a szoba ügyet, de Bakugou gyorsabb volt, berángatta a zöldet abba a szobába ami a ház(vagyis egy kissebb eldugott kastély az erdő közepén egy nagy furcsa fával a központjában) azon szobáji egyike volt, amelyik a királyi család részének szól. Amint beértek a szobába lefeküldtek aludni. Eközben a házon belüli őrők fel le mászkáltak csendben, és védték a családtagokat és annak barátait. Eközben Berry otthagyta őket és megfogadta, hogy csak akkor tér vissza erre a Földre, ha nagy szükség lesz rá. Amint elment hagyott egy levelet a királynak és annak feleségének és szeretett fiuknak is. Leírta benne, hogy miért kell elhagynia a Földet és, hogy miért nem maradhat, meg stb.

Todoroki sz.sz.
Éppen haza felé készültem a titokban tett látogatásomból. Igen titokba kell áttkelnem a fele óceánon hogy elérjem Toshinori Yagi földjét. Mivel az apám a nagy Démonvámpírok királya és egyben egy gonosztevő csapat vezérének a barátja és ezáltal hívják a területet a sötétség birodalmának. Teli van az egésu nyamvadt sziget démonokkal, boszikkal, varázslókkal, és vámpírokkal. Én mint kiderült szimpla vámpír vagyok. És ezt, hogy értem? Hát úgy, hogy az emlékeim szerint Midoriya Cs.H.H.-ban válaszolt valakinek a kérdésére. A válsz megelpett mivel azt mondta hogy, ahoz a baromhoz menne hozzá, Urarakát meg azzal a hangnembe mondta ki, hogy csak meg ne bántsam az érzésit. Engem meg egyszerűen ki nyírna! Most ezt mire véljem? De biztos csak azért mondta így, hogy Bakugou meg ne ölje azért, hogy ki nyírná. Na de mindegy. Épp a szigetre índultam volna amikor meg láttam egy zöld sárkányt ami egyre kissem lett az égen és láthatlanná válszt szinte. Mivel este volt nem láttam, hogy hova mehetett, szinte eltünt, felszívodott. Na de, zöld sárkány, apám mondta, hogy ha látok egyet is akkor löjjem le vagy szimplán öljem meg valahogy, mivel az öreg azt mondta, hogy ez a lény magasabb a Démonvámpíroknál és, hogy ő lehet a Yagi föld trón örököse, én erre csak anyit mondtam neki, hogyha látom akkor majd megpróbálom le lőni. Most, hogy saját szememmel is láttam, nem akartam lelőni. Gyönyörű csillogó pikkely, szép nagy szárnyak és a farkán lévő villámnak kinéző farokszárnyak, a szeme kékes zölden virított ahogy a testén lévő pikelyeken a szimetrikus jelek. Egyszerüen csak életben hagytam. És most itthon ülök a várban lévő szobámban és elmélkedek. És azon gondolkodom, hogy ki lehet a sárkány álca alatt. És ez a kérdés vitt álomba.

___________________________________
Itt az író! A fenti képen látható sárkány, Izuku sárkány formában.