Egy új élet (Bakudeku)

A kihalgatás megkezdése

Katsuki sz.sz.
Épp kezdtünk volna vallatni, amikor ajtócsapódás zavarja meg a fülünket. Odakapjuk a fejünket. Izuku szülei állnak az ajtóban a felemást szorongatva, a másik oldalon pedig az égget pofájut szorongatják az én szüleim.
-Kössétek a szőke mellé. Tokoyami, te menj a jogos szigetedre és foglald vissza a trónod! Vidd magaddal a kis csapatot!-mondom nekik. Tokoyaminak már se híre se hamva, eltünt mint a kámfor. A szülők pedig oda kötötték a két foglyot a szőke mellé.
-Ti, hogy kerültök ide?-kérdezi a drágám. Aki .ég mindig az ölemben ült.
-Mitsuki, denevér hívást hallott, és szorongani kezdett.-mondja apám.
-Igen, így volt, és az én főnixem sem volt, nyugodt állapotban.-mondja Yagi.
-Akkor foglaljatok, helyet és kezdődhet a vallatás.-momdom nekik. Ők leülnek, Izuku szülei, Izuku oldalára, az enyémek pedig a másik oldalra.
-De, itt .égis mi történt?-kérdezi apám.
-Hát, az egész azzal kezdődött, hogy összefutottunk 2 nappal ezelött a Todorokik, hajójával ahol rajta volt Enji is.-mondja kedvesem, majd felmutatja a kardját-És akkor, tudtam magamhoz hívni. És akkor jött fel a hajóra az a barna kiscsaj.-mondja a karddal a gömbfejű felé mutatva.
-Hé, ugyan annyi idősek vagyunk!-sipítozik, erre a kard meghosszabbodik és a lány szeme közé kerül a kard éle.
-A fogoly nem beszél.-szólal fel Inko.
-Úgy ám, de azt a kardot vedd le szerencsétlenről.-mondja Izu apja.
-Jó, jó rendben. Bocsánat.-majd visszahívja a kardot. Ekkor ajtó kopogás.
-Gyere!-üvöltök ki, ekkor egy lángoló csontváz lép be azon.
-Izuku, őket találtam az ablakhoz tabadva.-majd  az egyik kezében egy ájult kék haju srácot tart a másikban pedig egy békát.
-És kik ők?-kérdezi.
-Aktivált a mágia blokkolót, légyszi.-súgom bele a fülébe.
-Már te is kezded?-kérdezi, kipirultan de még is libanőrösen.
-Bocsi, ez az én hibám!-hajt fejet a koponya.
-Miért is?-húzom fel a szemöldökömet.
-Mert belesúgtam a fülébe, kicsit ilyesztő hangon, mivel nekem kedves hangom nincs. Sajnálom Izuku.-hajt mégjobban fejet.
-Nem kell! Meg amúgy is szövetségesek vagyunk! Ülj le te is! Segíts vallatni azt a kettőt pedig kötözd a többi mellé!-mondja szerelmem én meg ülök ott mint egy értetlen. Kedvesem hátra fordul, közel hajol a fülemhez.
-Majd később elmagyarázunk mindent.-súgja bele a fülembe.
-Rendben.-bólintok, a koponya kikötötte a két hallgatózót, és a mágia blokkoló hatására vissza alakult béka is már egy lány lett.
-Szóval! Azért vegyunk itt, hogy őket ki vallassuk.-mondom én, meg kezdve a vallatást.
-Hé ! Cápa! Gyere már ide!-üvöltök fel, amire a tökéletes férfi meg nem jelenik. Ő az egyik kínzó emberem. Rá nézek a barnára, ő veszi a lapot, kda meg és a lányt térdre kényszeríti. Egy pengét tesz a lány torkához és vár, közben szorosan fogja lányt.
-Ha valamelyikőtök nem kezd beszélni, elvágjuk a torkát.-szólalok fel, amire a szőke elkezdené a mondandóját, de a felemás az oldalába könyököl.
-Hé, ki mondta, hogy megmozdulhatsz?-áll fel az anyám, az asztalra csapva. A srác meg sem rebben, pedig ha tudná anyám milyen ha vallat, az nem semmi. Egyszer hallottam az eggyik halottamtól, hogy ő volt az aki a halálba kínozta. Na én ott jöttem rá, bogy tényleg anyámra ütök.
-És ki mondta, hogy te felszólalhatsz? Banya!-szól vissza a fiú, aki szerintem még sosem hallott a vámpír kutyák földjéröl. Anyám nem tett semmit, mivel most én vagyok a fő ember, mivel az én hajómon vagyunk.
-Egy kezdjük ott, hogy mi vagyunk a vallatók, ti pedig a foglyok. És jobb ha nem feszegetitek azt a bizonyos húrt. Mivel nem tudjátok kikkel álltok szemben.-monja Toshinori.
-Dehogynem tudjuk!-mondja a felemás.
-Te vagy a Yagi föld királya, melletted a feleséged. De hol a fiad? Ő az én jövendőbelim!-mondja a felemás, amire éreztem, hogy az ölemben ülő kedvesem megfeszül és láttam, hogy a szeme megint kezd vérvörösbe izzani. Én megfogtam felém fordítottam a fejét majd a szemébe néztem, majd megcsókoltam. A foglyok csak néztek minket ahogyan csókoljuk egymást, a szülők pedig csak egy boldogan mosolyogtak. Amikor elválltunk éreztem, hogy megnyugodott, így vissza fordult a foglyok felé.
-Mi, történt az előbb?-kérdezi a koponya.
-Lenyugtattam, mert majdnem kitörése lett volna.-mondom neki.
-Akkor erről a kitörésröl beszéltél nekem az elött mielött elküldted a kecskémet?-kérdezi.
-Igen, erről beszéltem, tegnap volt egy ilyen kitörésem, és abból az lett, hogy majdem meg fújtottam az Uraraka nevü csajt, aki az első foglyunk.-monja a kedvesem. Az apja csak néz rá mint az új kapura.
-Ez igaz, fiam? És mi van a blokkólóval?-kérdezi az anyja.
-Akkor szakadt meg, és az a kitörés is azért volt, mert valami fel zaklatott. Sajnálom!-mondja szerelmem bűnbánón.
-Nem értem. Mi zaklatott fel ennyire? Kicsim?-kérdezi az anyja könnyes szemekkel.
-Azt mondták, hogy kell nekik a Vörös Agyar ládája, hogy átt szúrják a szívet, és azzal meg ölnék Kacchant, engem meg érdekházasságra akarnak kényszeríteni.-mondja, amire még anyám is hullajt egy könnycseppet.
-Akkor ezért mondtad, hogy küldjem el a kecskét?-kérdezi, hihetetlenül hátborzongató hanggal a koponya. Esküszöm, meg kell őt ismernem.
-Igen, amúgy hol van?-kérdezi a brokkolim.
-Őhm, azt nem tudom, csak azt érzem, hogy közeledik felénk. És kb 20 perc és ideér. Na meg valaki ül a hátán.-mondja amire csak nézek egy nagyot. Milyen kecskéről beszélnek itt?
-Milyen kecske?-kérdezem.
-Hallottál már Thor-ról? A villámok istenéről?-kérdezi.
-Igen.
-Na ö még nekem adta az egyik kecskéjét, azóta azon lovagolok, és amit meglovagolok velem együtt változik, szóval egy lángoló csontvázat fogtok látni. És annak a kecskének csak én vagy Thor leszármazottai tudnak parancsolni. És ő is képes arra amire én.-mondja.
-Na, akkor mire is kéne nektek Izuku?-kérdezi a csontváz olyan komolyan, hogy a hangja még ilyesztőbb mint volt. A kis brokkoli az ölemben elaludt.
-Mert feleségül akarom venni, ezt a patkányt-itt mutat a felemás barom rám.-meg kinyírni. És így nem áll közénk. Bár most a tengerhez vagy láncolva nem? Akkor nem is tudnál!-kacag fel.
-Hé hé hé, kezdjük ott, hogy az apja én vagyok, és csak az én beleegyezésemmel köthetnétek házasságot, de én nem adok engedélyt!-mondja Yagi.
-És én sem!-szólal fel Inko is.
-Engedd már el Shoto!-szólal fel a barna.-Már megtörtént közöttük az a három fő kapcsolódas! És még érzek egy plusz lelket is a kabinban.-mondja.
-Igaza van! Én is érzek!-szólal fel szinkronban a szőke és a koponya.
-Engedd el Urarakát légyszi!-szól a szőke.-és engem is légyszí!-kérlel.
-Egy feltételell! Mégpedig az lenne az, hogy átt álltok hozzánk!-mondom nekik.
-Rendben!-kiáltják egyszerre.
-Engedjétek el a két lányt és tegyetek rájuk valami itteni göncöt.-szólalok fel, amire a két lány körül meg jelenik a szokásos vörös fény, ami azt jelzi, hogy nem menekülhetnek és még nem is szeghetik meg a szabályokat. Engem szólgálnak senki mást.
-Ez mi volt ez a fény?-kérdezi a koponya.
-Ez a fény jelzi, hogy ők már a hajóhoz tartoznak, és nem tehetnek semmit ami ellenem szólna.-mondtam amire a két lány egymásnak rohant és szorosan megölelték egymást majd a székem mellé álltak egymás kezét összekulcsolva.
-Árulók vagytok, nem térhettek vissza a királyságomba!-szólal meg a Todoroki gyerek.
-És? Mi van akkor?-kérdezik egyszerre a lányok.
-Ne hogy azt higgyétek, hogy a családjaitokat nem fogom ki nyirattatni.-nézett rájuk szúros szemmel.
-És ha meghalnak szerinted nem kerülnek átt a tulvilágra? És én tudtommal képes vagyok áttjárni a túl világra.-mondom nekik, amire a szerelmem is felébredt, majd odarohant az egyik vödörhöz és kirohant vele egy csendesebb helyre. Amikor visszatért kicsit mosolygott és sápadt is volt.
-Bocsánat, biztos gyomorrontás.-hajtotta le a fejét majd vissza mászott az ölembe...