Egy új élet (Bakudeku)

Egy mozgalmas nap

Katsuki sz.sz.
Lassan elérkezett a bál napja is, Deku épp a kertbena fehér fát díszíti. Én pedig a hajóról hozott köteleket irányítva segítek adíszek felrakásában.
-KACCHAN! KÉNE A SEGÍTSÉGED!-kiabál a drága szerelmem. Én futoknés látom, hogy fejjel lefelé lóg belegabajodva a dízsítéshez használt kötelekbe. Én csak nagyot nevetek és a kardom segítségével kiszabadítom, ahogy el engedik a kötelek egy kis denevérré változott és a vállamra repült. Én befejeztem a munkáját és elindultam vele a vár étkezőjébe ahol eddig is tevékenykedtem.
-Hé, emberek! Rendelt valaki egy csomó Sötét árny szigetnyi embert!-üvölti Mina, miközben beront az ajtón. Deku ijedtében macskává változott és belevájta a karmait a vállamba.
-Hol van Midorya?-kérdezi Tokoyami.
-Miért?-kérdezem.
-Mert beszédem van vele!-mondja a madárképü.
Deku átt alakult a zöld sárkány 30 centis másává. És lerepült a vállamról, a madárképü elé. Visszaváltozott a kezét az égbe tartva állt a madár elött. Hirtelen zöld villanás és Deku teste körül zöld villámok jelentek meg. A kardjának hegyét a madár két szeme közé rakta és úgy várta a mondandóját. Az állat formáiban már egész szépen látszik, hogy terhes, de itt is a kezét a hasára tette. Hirtelen ajtó csapódás és Fenevad is megérkezett kétszer akorába mint Deku, és az említett mögé állt és morgott.
-Hé, hé, Bakugou, mi lelte a brokkolit?-kérdezi Mina.
-A kis démon király fenyegetően beszélt hozzá. De még én sem tudom.-vonok vállat és ülök a földre és nézem a jelentet.
-Honnan van a farkas?-kerdezi a lila denevér csaj.
-Ez a Fenevad.-vonok vállat.
-Ez lenne a tengerek hirhedt urának állatkája?-kérdezi a rózsaszín boszorkány.
-Igen! És eléggé érzékeny mostanában, ha Dekuról van szó.-mondom, nekik és az illető felé biccentem a fejem.
-Miért?-kérdezi a szőke csaj.
-KIRISIMA! GYERE MÁR IDE!-üvöltök a sárkány srácnak.
-Mi van már bro?-repül be sárkány szárnyakon.
-Intézd el őket, de Mina maradjon.-mondom neki amire ki is viszi a bentlévő extra személyeket.
-Mi a baja Midoriya-nak?-kerdezi, a madár képü.
-Szerintem, tudod te jól.-mondja Denki, miközben áttsétál egy nagy csokor petrezselyemmel a kezében.
-Az a bajom, hogy betörsz a birtokomra, a házamba és a hangsújod is fenyegető!-szólal meg rohadt mély hangon. Ettől mindenkit kirázott a hideg.
-Bocsáss meg fiam!-fut az apja, de ahogy meglátja a fiát, leesik az álla. Kinyújtja a kezét és kicsavarja Dekunkezéből a kardot.
-Miért?-néz a brokkoli az apjára.
-Mert ő csak beszélni szeretett volna veled.-mondja nyugodt hanggal.
-Akkor menjünk a trónterembe.-mondja lenyugodva, közben eltünt a zöld fény es a hangja is vissza tért. Fenevad akkorára zsugorodott, hogy Deku rá tudjon ülni, és megindult vele felém.
-Kacchan pattanj fel.-nyújta a kezét kedvesem.
-Rendben.-nyujtom a kezem és ugrok Deku mögé. Így mentünk a trón terembe ahol Fenevad ugrott az én helyemre Deku mögé. De ami változott. Az hogy Deku trónja szélesebb lett. Két személyre szabva. Deku csak leült és maga mellé húzott. Tokoyami meg állt a terem közepén, és meghajolt.
-Elnézést az előbbi produkciómért, és csak is azért jöttem, hogy a két nép békéjét megpecsételjük és írába adjuk.-mondja felegyenesedve.
-Izuku, Bakugou. Tiétek a megtiszteltetés.-mondja a jöbőbeni apósom. Mi csak bólintunk és a madarat nézük.
-Tokoyami, azt mondod, hogy sikerült a trón elfoglalása?-kérdezi Deku.
-Igen, herceg.-mondja.
-És, mit ajánlasz a népünk számára?-kerdezi ismét.
-Szabad áttjárást a földemre, a terményeink egyrésze, és a legfontosabb!-itt szünet.-Aki egy újjal is hozzá ér, vagy megsebzi a Zöld sárkányt azt ott helyben kivégeztetem, a népem közül.-mondja.
-És hol van az a papír?-kérdezem.
-A papirt már oda adtam Yagi királynak.-mondja.
-És mi van az átkokkal?-kérdezi, Deku amire, nem tudom, hogy hogyan csinálta, de Fenevad felmorgott.
-Őket betiltattam, semelyik átkot sem lehet használni. Aki viszont egyet is használ, kivégzés vár rá.-mondja komolyan. Amire Deku int a kezével és Fenevad elnémul. Hogy csinálja? Nekem 5 évembe telt míg halkgatott rám. Már tenyleg meg fogom kérdezni.
-Úgy legyen! Ha meghallom, hogy valakire átkot szortatok, ott helyben fogok tevékenykedni.-mondja szerelmem, olyan hangon amire Tokoyami tollai az égnek állnak.
-Nyugi, Zuzu!-fogtam meg a kezét és szorítottam rá, amire rám nézett.
-Kacchan? Hogy kerülök én ide?-kerdezi, majd a vállamra dől.
-Épp béke tárgyaláson vagyunk.-mondom neki.
-Ja tenyleg. Akkor legyen áll a béke!-mondja életvidáman. Mi lelte?
-Mi a baj fiam?-kérdezi az apja, mert látszik rajta, hogy nincs jó börben.
-Biztos a terhesség miatt van.-mondja az anyja.
-Igen, az miatt.-szólal meg az éppen betoppanó, idős hölgy.
-Mi? Akkor nem szabad, rosz hangnemben, vagy bárhogyan is hozzászolni, mert örjöngő furijává válik?-kérdezem.
-Így van. Ezeket az ősei is áttélték. De ahogy elnézem nálad a terhesség is rövidebb ideig fog tartani.-mondja.
-Ezt, hogy érti?-kérdezi a kis brokkoli.
-Majd elmondom, de elötte írjátok alá a papirt.-mondja majd nyújtja a tintát és tollat. Mi aláírtuk és mntünk, vissza diszíteni. Deku még valamit beszélt az idős nővel és a madárképüvel is. Utána kezdődhetett a buli. Mindenki mondott egy szép beszédet arról, hogy milyen szerencsések, hogy megismerhettek minket. Néhányan a kalandunk vicces jelenneteit mesélték el. És voltak akik csak gratulálni tudtak. Ezek után mindenki elvonult, én Dekut kivezettem a Feher fához.
-Deku, figyelj. Erre már regóta készülök.-mondom neki komolyan amire csak egy kíváncsi fejet kapok. Én letérdelek előtte, és előveszek egy saját kézzel készített nyakláncot.
-Leszel a feleségem?-kérdezem, amire a nyakamba ugrik és szorosan magához ölel.
-IGEN!-kiabálja, miközben elsírja magát. Fel allunk és a szemébe nézek.
-Fel tehetem?-kérdezem felemelve a nyakláncot.
-Igen, de nem fog leesni rólam?-kérdezi mert a kapocs nem épp a megszokott kapocs.
-Nem, még a tengerben találtam a csatokat. Csak akkor esik le ha már nem érzi az életjeledet.-mondom neki, nyugtatóul.
-Akkor ez azt jelenti, hogy örökre együtt?-kérdezi.
-Igen!-én a nyakába akasztottam a láncot és összekapcsoltam a kapcsokat. Majd ő segített az enyémben. Már este volt, így elindultunk aludni, és az ágyba bújás után nem sokkal már aludtunk is.