Ne hagyj el! [Javítás alatt]

Nem adom a gyerekm!

Akito szemszögéből:

Mikor oda értünk a szállásra ki is pakoltunk majd mikor raktam volna fel az egyik pólóját Daiki-nak meg éreztem a kétkezét derekamon.
-Mi lenne ha miután ki pakoltál csinálhatnánk valamit~-Sutogta a fülembe majd át térrt nyakam harabdárására. Ha most nem lennék terhes béke is mennék a kis játékába de most a gyerekek biztonsága a legfontosabb.
-Daiki most ne..-mondtam, és el is toltam magamtól kezeit.
-Mi baj Kincsem?
-Semmi.. -És el mentem a konyhához. Mégis hogy fogom neki meg mondani hogy terhes vagyok?..

*1 héttel később*

Most léptem a 2. hónappa.  Hasam is nőtt egy picit. Nem hiszem hogy majd el fogom tudni őket rejteni olyan sokáig.. Most megyünk haza a nászúról. Mivel már Május van eléggé meleg van. Fel vettem egy bő pólót hogy a hasam véletlen se látszódjon. Miközben Daiki vezetett meg fogta a hasam.
-Édesem te híztál? Kicsit gömbölyűbb a hasad.
-De lehet híztam.. -Annyira kín szenvedés volt vele nem lefeküdni.. Egész héten át.. És még meg se mondhatam miért ne.. Mind1 miután haza értünk muszáj nekem be menni a korházba, ultrahangra.
-Daiki.. Engem ki tudsz tenni a korháznál?..
-Persze de.. Valami baj van?
-Ja nem csak az egyik lánynak a tánc csoportból babája lesz.. És meg kért hogy menjek vele..
-Ja jó rendben.. Akkor majd hívj.. -Ki szálltam a kocsiból és be mentem a korházba. Ezután be regisztráltam és vártam.. Vártam és vártam.. Majd szólítottak és be mentem.
-Kérem foglaljon helyet és húzza fel a pólóját. -Fel húztam a hasam tetejére és a hasamra kentek egy nagyon hideg gélt. Majd el keztek egy ilyen mit tudom micsodát húzogatni rajta..
-Na jólvan ezt nézze. Az a kis pötty az egyik baba a másik pedig a másik baba.- én csak mosolyogtam, és éreztem hogy a szemem meg telik könnyel.
-A nemüket mikor tudjuk meg?
-Hát olyan 4-5. Hónapban.
-értem..
-Szeretne rólul képet?
-Igen! -Majd le kente a hasamról a gélt és már nyomtatta is a képet. Oda adta én pedig mentem is. Fel hívtam Daiki-t hogy jöjjön értem. Kb olyan 10 perc alatt ide is ért.
-Minden rendben ment?
-Persze!
-Mi az a kép?
-Semmi!
-Add csak ide.
-Nem.. -majd be ültem hátra. Meg simítottam hasamat és el indultunk. Miután haza értem fátadatn döltem az ágyba. A kis ultrahang képet le raktam a párnám a alá majd mentem zuhanyozni és át öltözni.

Daiki szemszögéből:

Mikor fel mentem Akito már fürdött. Mit titkolhat előlem? Előlem a férje elől? Mikor az ágyba kerestem a telefonom fel emeltem a párnáját és ki esett egy kép. Fel vettem a földröl és jobban megvizsgáltam. Ez egy ultrahang kép.. És ez nem az egyik ismerősé.. Ez az övé.. Miután ki jön meg kérdezem tőle. Nem is kellett sokat várnom.
-Akito.. Gyere csak ide.
-Igen?
-Ez mi? -Emeltem fel a képet, láttam rajta hogy a vér is meg fagy benne.
-Terhes vagy?..
-Daiki én..
-Azt kérdeztem terhes vagy?
-I-igen..
-És miért titkoltad? Mikor? Hogy? ..
-még az esküvő előtt.. Most vagyok a 2. Hónapban.. Féltem hogyha még tudod elhagysz.. Daiki én úgy sajnálom-Sírta el magát. Nem haragszom rá, inkább nem tudom.. Boldog vagyok? Fogalmam sincs. Csak át öleltem és azt mondtam hogy semmi baj..
-Sajnálom..
-Semmi baj édesem.. Én inkább ennek csak örülök..
-T-tényleg?..
-Igen.. -Törltem le könnyeit. Igen boldog vagyok! Apa leszek! Már én is könnyeztem. Rá tettem a kezemet Akito hasára.
-És mikor tudjuk meg hogy fiúk vagy lányok?
-4-5. Hónapa.
-Az nagyon messze van..
-Igen de meg éri. -Puszilta meg az arcom. Olyan szerencsés vagyok hogy egy ilyen ember lehet melletem.
-Jobb ha most alszunk.
-igen igazad van.. -be feküdtünk az ágyba és be takartam magunkat majd óvatosan át öleltem őt, és a gyermekeinket.

Akito szemszögéből:

Reggel iszonyatos gyomorgörcsre keltem fel. Majd mikor ki nyitottam a szemem az egész ágy vérben úszott. Egyből fel keltettem Daiki-t aki hívta is a mentőket. Remélem nem lesz semmi baja a kicsiknek.. Aztán azon kaptam magam hogy orvosok vannak körüköttem engem pedig el önt a víz és egyszer csak minden elsötétül.

Mikor fel keltem Daiki melletem ült és fogta a fejét.
-D-Daiki?..
-Hát fel keltél?! -Ölelt át.
-Meddig voltam ki ütve?
-1-2 óráig.. -ekkor kattant egyett az agyam.
-A -a kicsik jól vannak?!
-... - erre nem válaszolt.
-Daiki válaszolj! Ugye nem haltak meg!- Nem válaszolt csak ki sétált majd helyette be sétált egy orvos. Én már bőgtem. Nem érdekel ha meg is kell hozzá haljak, csak ők éljenek.. Ezt hívják "anyai" szeretettnek?..
-Kérme Akito úr nyugodjon meg!
-Nem tudok meg nyugodni! Kérem mondja meg hogy nem haltak-e meg!
-Nagyon fontos hogy tudja ez nem az ön hibája.. De..  3-as ikrek lettek volna viszont az egyik.. Meghalt. Nem bírta az ön szervezete- teljesen le sokkolodtam. Az egyik gyermekem meghalt?.. Ez felfoghatatlan. De miért pont én? Miért pont az én gyerekem..? Csak sírtam, és sírtam. Nem tudtam abba hagyni a sírást. Tegnap még minden olyan jó volt.. Miért kellett ezt elrontani?.. Ezután be jött Daiki és meg ölelt.
-Kincsem ez nem a te hibád..
-De! Az én hibám.. Miattam ment el!- ő csak megcsókolt, nem csókoltam vissza mert most legszívesebben megöltem volna magam..  Nem adom senkinek a gyerekem!

Fontos!
|
|
|
√

Hoztam neked ma még 1 részt! Viszont ahogy ma keresgéltem a könyvek között észre vettem egy könyvet aminek ugyan az volt a borítója mint az én könyvemnek. Persze ezzel semmi probléma csak hogy az is tanárxdiák konkrétan majdnem ugyan az volt a könyv, pont Biosz tanár volt az egyik főszereplő, és szintén egy BL volt. Volt benne egy olyan jelenet hogy találkozott a főszereplő egy lànyal. Mint az én történetemben. Ki derült hogy a lány/fiú nem tudom Június 8-án raktam ki az első részt. Én pedig a 2.-at május 8.-án volt. Szóval senki se mondhatja azt hogy én loptam. Nem azért de lehet én értettem fére és ha igen sajnálom de ez akkor is gerinctelenség. Köszönöm a figyelmet, sziasztok.

2023/07/21
18:02