Ne hagyj el! [Javítás alatt]

Végre boldog vagyok!

Daiki szemszögéből:

Most jövünk haza Akito szüleitől. El mondtuk nekik mi történik ez alatt a pár nap alatt. Szerelmem még mindig nagyon szomorú hogy el ment az egyik kicsi.. De mondtam neki hogy ez nem az ő hibája.. Most járunk a 5 hónapban. Igen konkrétan JárUNK mert kb ugyan azt élem át mint Akito. Na jó nem de minden rám hárul. Mi lesz velünk így.. Holnap megyünk ultrahangra és ki derül hogy fiúk vagy lányok, vagy mind 2.

***

El is jött a másnap, már reggel 8-kor ott voltunk a korházba majd Mayu nyitott ajoltót. Örülök hogy ő lesz Akito orvosa mivel kedves, aranyos. Be mentünk majd Akito hasára fel keltek valami zselét és már kezdték is az últrahangot.
-esetleg valami tipp hogy milyen nemu-ek?
-Lány
-Fiú-Mondtuk egyszerre. Biztos hogy lányok lesznek.. Akkor nem lenne ilyen rosszul ha fiú lenne.. De ekkor felén fordította a monítort és csak annyit mondott hogy:
-Fiúk! -Moslyogott. Akito sírni kezdett. Hírtelen azt hittem hogy baj van de rá jöttem hogy az örömtől sír. Nekem is le gördült néhány könnycsepp de tartottam magam. Akito magához húzott és meg ötlet. Végre mosolyog..

Akito szemszögéből:

Hamar el telt ez az 5 hónap.. És boldog vagyok hogy 2 fiúnk lesz. Igazából nem lett volna baj ha az egyik lány.. Na mind1 én így is boldog vagyok! Legalább kezd hetünk nekeveket ki találni na meg persze szobát csinálni, és ruhát venni neki! Most épp a kocsiba ülünk és megyünk haza felé.
-Daiki..
-Igen?
-Nem megyünk be a baba boltba?.. Venni akarok nekik ruhát..
-De persze be mehetünk, de én fizetek.
-Tényleg?! -Csillant fel a szemem. Ö csak bolintott én pedig újra mosolyogtam. Mikor oda értünk ki nyitotta nekem az ajtót és ki segített. Olyan segízőkész.. Be is mentünk én pedig a fiú részleghez futottam. Daiki pedig jött utánam

***

Kb 2 óráig vásároltunk.. Nem baj legalább meg van minden ruhájak! Holnap megy Szerelmem a bútorokért.olyan boldog vagyok! El se tudom mondani!.

***

Most rakjuk össze a baba szobát. Vagyis inkább Daiki, én csak festek. Mondtam neki hogy segítek de nem engedi. Kb olyan bő 5 óra alatt be fejeztük

Vettünk még 2 nagy szekrényt amibe be fértek a ruháik. Sokat nevetünk, egyszer Daiki rá vágott az újjára kalapáccsal, meg meg vágta magát, persze én egyből le kezeltem. Majd amikor hajtogattam a ruhákat meg éreztem hasamnál 2 kezét, majd hátsó felemnél is éreztem valami keményet.. Eddig 5 hónapja nem sexeltünk.. Édesapja hiányzik..
-Mi a baj édesem?
-Semmi.. Hajtogatok.. -Majd el kezdte puligatni a tarkóm, először egy jóleső érzés futott végig a gerincemen aztán nehéz sóhajok hagyták el a szám..
-Daiki ezt most nem kéne..
-Miért? Az orvos nem tiltotta meg a szeretkezést..
-De nem akarom hogy a babáknak baja essen.. Így is már el ment egy.. -És ennyi kellet nekem. Sírva fakadtam. Majd azon kaptam magam hogy az egyik baba ágyánál ülünk én pedig Daiki-ra vagyok dőlve háttal. El aludtunk. Volt vagy olyan 3-4 óra mikor fel keltem. Nagy nehezen fel álltam. És fel kellettem Daiki. Nagyon fáj a hátsóm.. De nem nem azért! Csak elültem.. Ezután át öltöztem és be feküdtem Daiki mellé aki már békésen aludt. Meg símítottam a hasam és el köszöntem a kicsiktől..
-Jó éjt picinyeim.. 4 hónap múlva találkozunk.. -Lehet hülyeség de én csak így tudok el aludni. Az orvos mondta hogy a testem nagyon gyenge 2 gyerekhez szóval óvatosnak kell lenünk.

***
Én már reggel 6-kor fel voltam, nem tudtam aludni. Szóval el kezdtem neveket írogatni. Miután Daiki fel kelt meg mutattam neki hogy mit írtam össze. Kb olyan 4 órára sikerült is ki választanunk 2 nevet. Haru és Rei.

*3 hónappal később*

Már konkrétan akkora a hasam hogy nem bírok szinte járni. De a Doki szerint egészségesek szóval nincs baj, és konkrétan szét rúgják a hólyagom szóval 5 percenként járok a budira. Meg néha arra kelek hogy szét boxolják a hasfalam. Már ez a 8. hónap lassan a 9. jön. Alig várom hogy a kezembe fogjam őket.. Amúgy ma jött át Tünde segíteni a házi munkába. Kb 4 éve ismerem de még mindig nem szoktam meg a nevét. Én főztem ő mosogatott. Be fogtam takarítónak. ( XD )
-Figyelj Akito.. Kérdezhetek valamit?
-Persze
-Lehet a gyerekek keresztanyja?..
-Igen! Amúgy is rád gondoltam. -Aztán arra eszméltem fel hogy a nyakba ugorva ölelget.
-Köszi! köszi! köszi!
-Na és ki lesz a keresztapja?
-Hát még mindig nincs barátom szóval, nem lesz. -Nevetet. Én is nevettem de sajnáltam őt.. A bátyámal össze illenének! Na mind1. Még beszélgetünk majd haza ment.

El jött az este, Daiki haza ért a munkából. Kami egész nap rajtam csüngött azzal hogy ő beszélni akar a kicsikel. Erre csak fel nevettem mindig. Majd én gyorsan át is öltöztem, be kentem a hasam és le feküdtem. Pár perc múlva jött Daiki is. Kb olyan 2 órakor fel keltem és iszonyú fájásokat éreztem a hasamba.

Hoztam nektek egy új költeményt! Holnap jön szerintem az új rész
✧(｡•̀ᴗ-)✧
Vigyázzatok magatokra további szép napot/estét! Puszilak titeket. Sziasztok!♡

2023/07/23
11:18