SNOW RED -- HÓVÖRÖS || HyunLix « AU » ✔

※ 19. ❝ Méreg ❞

¹ Tenno Heika: őfelsége, felség. Így szólítják a császárt.
+ megj.: a sógun szintén császárt jelent :)

❝ Néha azok a dolgok múlandóak, amiket örökké meg akarunk tartani. De bármennyibe is kerüljön, Őt nem akarom elveszíteni. ❞
-- Yukiharu Amano.

※ Öt nappal később ※

Ren még mindig lábadozott, bár a bokája már rendbe jött, a jobb keze még nem teljesen. Úgy döntött, felfedező útra indul a császári palota hatalmas udvarán, miközben csak élvezte a napsütést és az enyhén hűvös, mégis kellemes szellőt, mely folyton belekapott hosszú hajába, s ruhájába is.
Botjával kezében tájékozódott, merre lépjen, hisz ezúttal kevésbé merte használni a spirituális energiát, hogy észlelje a külvilágot; mert a szeme előtt ott kellett legyen a fekete selyemszalag.
Séta közben egy kedves, mégis határozott férfi hang szólította meg;
-- Akane Ren, ugye?

A fiúnak kellett néhány másodperc, hogy rájöjjön; maga a császár szólította, így illően meghajolt.

-- Igen, őfelsége. Örülök a találkozásnak -- mosolygott. -- Megzavartam a bot kopogtatásával?

-- Ugyan. Gyere, csatlakozz hozzám és igyál egy teát! -- invitálta magához.

Akane-nak nem kellett kétszer mondani, lassan közelebb sétált a pavilonhoz, és helyet foglalt, a császár pedig öntött neki egy csésze teát.

-- Köszönöm, Tenno Heika¹!

-- Gratulálni szerettem volna az első helyezéshez. Mondd csak, mi hozott a Rendekhez?

A császár kimonója fekete és arany selyemből készült, díszes, csillogó mintázatokkal; hosszú barna haját kiengedve hordta, s rajta volt az arany színű fejdísz, mely társadalmi státuszát jelezte, s úgy ragyogott feje tetején, mintha az Istenek közül érkezett volna az emberi világba. Arca üde volt, derűs, és férfias, egyenesen ívelő orral, formás szemöldökkel s cseresznye ajkakkal, ébenfekete szeméből kedvesség és kíváncsiság áradt.
Ryouta Miyazaki, a hetedik császár a családban. Az emberek mind imádják, amiért jólétet teremtett a birodalomban, emellett uralkodóhoz képest igazán becsületes, igazságos és tekintélyes ember.
Akane mégis egyenesen vért tudott volna hányni a méregtől, ami érzett a férfi felé, de még vissza kellett fognia magát.

-- Köszönöm kedvességét, de még van mit tanulnom kultiváció és harcművészetek terén -- biccentett Ren. -- Nos, én csak valami hasznosat szeretnék tenni, hogy később ne bánjam meg, hogy nem tettem semmit.

-- Mhm, érdekes válasz. Azt mesélik, kiváló kardforgató vagy. Hogy hívják a kardod?

-- A neve... Ryuketsu. Azon emberek vérét ontja, akiket nem a jó szándék vezérel -- válaszolt Ren, s a csészébe kortyolt.

-- Ryuketsu. Jó név, jó név -- bólogatott a császár, a nevet ízlelgetvén. -- Mondd csak, hogy szolgál az egészséged? Úgy hallottam, megsérültél.

-- Hála a Yukiharu-kun által készített gyógyszereknek jobban vagyok, bár a kezemnek még kell egy kis idő.

-- Értem. Ha felépültél, nem lennél a fő testőröm? A jelenlegi a tengerentúlra ment, és sokáig távol lesz. Persze csak ha nem okoz gondot neked!

-- Tenno Heika, amennyiben nem veti meg vakságom, és ad egy napot, akkor fontolóra veszem -- hajolt meg kicsit fejével Akane.

-- Dehogy vetem! Vakságod ellenére csodaszámba megy, hogy első lettél. Természetesen adok időt átgondolni.