SNOW RED -- HÓVÖRÖS || HyunLix « AU » ✔

※ 20. ❝ A bosszú Démona ❞

❝ Bosszút állok, mégha ezerszer is halok meg, s éledek újra. ❞
-- Akane Ren.

※ ※ ※

※ Minho szobájában ※

-- Aka-Akane... san...

-- Víz kell? Máris adom -- nyúlt a csészéért.

-- Úgy érzem... el fogok ájulni... kérlek figyelj Yuki-ra... -- csukódtak le pillái, miközben Akane félig ülő helyzetbe emelve őt itatta.

-- Figyelek rá, ne aggódj. Rendbe jössz, megígérem -- szólt komolysággal hangjában. -- Csak tarts ki egy kicsit még, jó?

-- Mhm... -- hümmögött válaszul, majd ekkor a ruhája alól kimászott egy kis fekete pikkelyes, vörös szemű kígyó, melyet Akane azonnal megfogott, és a saját ruhájaba rejtett, de először természetesen egy mozdulattal megölte.

-- Mióta vagy rosszul, és mivel kezdődött? El tudod mondani röviden?

-- Először csak szédültem, utána napról napra egyre több vért köhögtem fel... most pedig minden homályos, és alig hallak -- válaszolt rekedtes hangon Minho, s egyre jobban reszketett. -- Félek, Akane-san...

-- Csukd be a szemed -- utasította Akane, s mutató és középső ujját felemelve tette a homlokára, ahol megjelent egy vöröses ködszerű fény. -- Jobb? Kinyithatod a szemed -- vette el az ujját.

-- Igen...

-- Figyelj rám -- bontotta ki a fiú felső ruháját, hogy hozzáférjen mellkasához, majd a saját ujjbegyébe harapott, hogy a vérrel egy mintát rajzoljon a szívére. -- Ez kitart pár napig. El fogsz aludni, de nem hagylak meghalni, rendben? Ez a pécset megakadályozza, hogy rosszabb legyen az állapotod. Bízol bennem, ugye?

-- Természetesen -- bólintott aprót.

-- Rendben.

Akane épp, hogy lezárta a pecsétet, mikor Yukiharu betoppant a szobába. Hirtelen lesokkolódott a látványtól, és aggódva tanulmányozta a jelet a fiú mellkasán.

-- Ne félj, nem öltem meg -- nyugtatta Akane. -- Úgy néz ki, ő is mérgezett. Ez akadályozza a terjedését pár napig, legalábbis amíg... életben... vagyok -- mondta akadozva a végét, hisz hirtelen megszédült ülő helyzetben. -- Hirtelen sok Qi-t adtam a pecsétbe... tehát egy darabig elég, de ha nekem annyi, ez is szertefoszlik.

-- Ne csinálj ilyen ostobaságokat, te is beteg vagy! -- tette le a kezében lévő dobozt Yuki az asztalra. -- Hányszor mondjam el? Miért nem érted meg, miért nem hallgatsz rám, Akane? Mondtam, hogy ne használj Qi-t, amíg nem találok rá gyógymódot!

-- Hagyjam akkor meghalni? Te azt túlélnéd? -- állt fel Akane, s szinte letépte szeme elől a szalagot. -- Én úgysem halok meg olyan könnyen, de inkább én, mint ő, aki fiatal és ártatlan!

-- Nem halsz meg könnyen, hah? Legutóbb majdnem sikerült!

-- Hagynod kellett volna akkor, és most nem kiabálnál velem azért, mert segítek Minho-nak! -- nézett rá Akane, szemében pedig tiszta düh csillant fel. -- Tudom a határaimat, nem egyszer jöttem vissza a halál torkából!

-- Akane, fogd már fel, hogy nem akarlak elveszíteni sem téged, sem őt! -- nyitotta ki a dobozt Yuki, majd kivett néhány pirulát, és az egyikkel Minho-hoz sétált, hogy beadja neki. -- Bízz bennem egy kicsit, én is el tudom látni őt, neked nem kellene ilyen állapotban kockáztatnod... csak ezt értsd meg -- szólt halkabban.

-- Csinálj, amit akarsz -- indult ki Akane, s vissza kötötte a szalagot. -- A mérget démon alkotta, így démon tudja csak féken tartani. Addig kitart, amíg meglesz az ellenméreg.