Csillagfény

𝗔𝘇 𝗶𝗴𝗲́𝗿𝗲𝘁

A hazauton egy szót se szólunk Ryannel. Kitesz a ház elött megölel és ad egy puszit. Besétálok és meglepetésemre Oliver a medencében uszkál.

-Azta te nem csak a szobádban poshadsz egész nap. Nem gondoltam volna. - lepődök meg.

-Néha kell egy kis D-vitamin. -mosolyog. De szép a mosolya basszus.. - Látom Ryannal voltál. Miért? - kérdi kissé ingerülten.

-Mert a barátom és elhívott? Amúgy is, mi közöd hozzá?! - háborodok fel.

-Elég sok minden. Például nem akarom, hogy egy ilyen jött ment kurva tönkre bassza Ryant. - dobja oda nekem

-Szoval már kurva vagyok? Mivel érdemeltem ki ezt Oliver hm?! - kérdem ingerülten.

-Mittom én.

-Megint be vagy álva? - teszem keresztbe kezeimet.

-Kussolj!

-Egyébként nincs kedved eljönni velem moziba valamikor? - váltok témát.

-Nincs. Úgy is más dolgom van.

-Mint például?

-Az kurvára legyen neked mindeggy! Semmi közöd hozzám és az életemhez. Foglalkozz a magad bajával. - kiált rám a fiú.

-Nem érted igaz? Nem akarok magammal foglalkozni! Foglalkozzak azzal hogy meghaltak a szüleim? Nem fogok köszi. Csak megakarlak ismerni! Ez olyan nagy baj?! - kérdezem. De nem mond semmit csak fogja magát és bemegy. Mi rosszat tettem..?
Kicsivel késöbb bemegyek a szobába. Amint bemegyek Oliver fogja magát és elviharzik itthonrol.
Biztos megy megint inni..
Mivel nem volt túl jó kedvem gondoltam felhívom Oscart. Fura.. hangpostára kapcsolt. Pedig mindig felveszi ha hívom. Megpróbálom felhívni Ambert, de ő se veszi fel, így jobb híján felveszem az eggyik edzős ruhám majd elmegyek futni. 2 és fél óra futás után beesek az ajtón tiszta izzadtan majd gyors veszek egy hideg zuhanyt. Mire végzek Joora néni megfőzte a vacsorát ami most sushi volt. Megvacsoráztunk "családiasan" Oliver nélkül. Ahj mi lehet vele? Aggódok érte.. Mit idegeskedek? Biztos jól van. Nagyfiú márp. Tud magára vigyázni.. Ugye..?
Kaja után bemegyek és egyből le is fekszek aludni kimerítő volt ez a nap.

[Június 30.]

-Anyu! Apu! Gyertek ide! - futok feléjük. Ölelném meg őket de eltaszítanak.

-Menj el! Te semmire kellő kölyök! - kiált rám anya.

-내가 뭘 잘못했어? - kérdezem könnyekkel a szemembe.
(Mi rosszat tettem?)

-당신을 낳는 것은 부끄러운 일이었습니다! 당신은 아무것도하지 않을 것입니다! - magyarázza édesanyám.
(Kár volt megszülnöm téged! Nem viszed semmire!)

-당신이 우리 대신 죽었으면 좋겠어요! - szólal meg apu.
(Bárcsak te halál volna meg helyettünk!)

-Ne mondjátok ezt! Nem vsináltam semmi rosszat! Sajnálom!

Felébredek. Tudom ez csak egy álom. De nagyon szíven ütött. Míg gondolkodom mit csináljak ma arra leszek figyelmes, hogy az alvó Oliver mellkhasamra teszi fejét. Hallom ahogy szuszog. Olyan békésen alszik.. Részegen jött haza olyan hajnali 5 körül. Csak tudnám miért csinálja ezt magával.? El kell mennem Masonékhoz... Muszáj látnom a szüleimet. Kopognak az ajtón.

-Gyere be! - mondom halkan.

-Rose. Nem lenne probléma ha elutaznánk Joorával 2 hétre? Csak mi ketten. - kérdezi Sang.

-Dehogyis. Menjetek nyugodtan. Megérdemeltek egy kis kikapcsolódást. Hisz annyi mindent csináltok értünk. - pillantok a mellkhasamon alvó Oliverre.