Csillagfény

𝗔 𝘃𝗲́𝗴𝘇𝗲𝘁𝗲𝘀 𝗻𝗮𝗽

1 hónappal korábban...

[Május 27.]

A szokásos fél ötös ébresztőm hangjára ébredek, belebújok lámás mamuszomba és a fürdőszobába érve elvégzem az alap reggeli dolgokat mint páldául: fogmosás, arcmosás, fésülködés, sminkelés. Gyors kiválasztok egy sima bő fekete pulcsit és egy fekete leggingst hozzá pedig a magasszárú fekete Convers cipőmet választom, és felveszem a nagymamámtól kapott holdas nyakláncom. Lemegyek a lépcsőn majd a konyhába ahol a szüleim épp reggeliznek.

-Jó reggelt kicsim - köszönt anya.

-Hogy aludtál Sook? - kérdezte apu.

-Ahj apa! Tudod, hogy nem szeretem mikor így hívsz!

-Pedig ez a második neved. És gyönyörű!

-Jah. Gyönyörű. - mondtam gúnyosan.

-Na induljunk mert a végén mindannyian elkésünk! - parancsolt anya. Felszaladtam a táskámért majd beültem a kocsiba és apuék elvittek a suliba. Elbúcsúztam tőlük majd mentem megkeresni legjobb barátnőmet.

-Szia Rose! Olyat halottam Jessicaról, hogy ki fogsz égni! - köszöntött drága barátnőm Amber.

-Szia Amber, na mond mit hallottál róla újfent.

-Azt pletykálják, hogy emlékszel a tavalyi kémia tanárra? Tudod arra fiatalra?

-Mr. Evans-re gondolsz?

-Igen igen rá. Szóval az van, hogy elvileg összejöttek Jessica-val és teherbe esett de ugye a tanárúrnak van felesége..

-Az igen. Hát ebből is csak az derül ki, hogy Jess egy kurva.

-Na végre hát itt vagy kicsi, már mióta kereslek! - lépett oda hozzánk Oscar majd megcsókolt.

-Bocsi, hogy végül nem mentem a hétvégén! Csak próba volt a bandával!

-Mondtam már, hogy nem halnak bele a többiek ha egy próbán hiányzik a dobosuk.

-Tudom legközelebb ígérem kihagyom a próbát!

-Azszem én most húzok csövi! - köszönt el Amber.

-Annyira hiányzol! A héten van kedved átjönni valamikor?

-Oscar neked nem lehet nemet mondani meg amúgy is van! Majd írok, hogy mikor érek rá! Viszont nekem is mennem kell órára! - mentem volna el de visszarántott és jó szorosan megolelt.

-Mostmár mehetsz Rose. - közölte. Én pedig nagy mosollyal indultam órára.

Első óra matematika volt azt hittem ott helyben halok meg olyan unalmasan és lassan telt az óra. 4. órán dolgozatot írtunk történelemből. Még jó, hogy értem ezt az anyagot. A többi órán nem volt semmi érdekes így viszonylag gyorsan eltelt a nap.
Elbúcsúzok barátnömtől majd írok apunak, hogy végeztem.

Rose üzenete:
Szia apu! Végeztem, jössz értem?

10 perc elteltével nem nézte meg...furcsa mivel általában rögtön megnyitja az üzenetem.
Nem vártam tovább így elindultam gyalog.
25 perc mulva már a házunknál vagyok és meglepődten látom, hogy az ajtó tárva nyitva van. Egyből befutottam és két fekete ruhás férfit pillantottam meg. Az eggyik anyámat fogta le, a másik a fejéhez tartott egy pisztolyt. Anya mikor meglátott kicsordúlt egy könnycsepp a szemeből. Oldalra néztem és láttam apám testét ahogy véresen fekszik anyám lábánál.

-Lám lám..befutott az ifjú hölgy. Talán ő elárúlja hol tartják az ékszereket és a pénzt. Ha nem... - szólt az eggyik.

-Nos, ne húzzuk az időt. Hol tartjátok az értékeiteket kislány? - kérdezte a másik. Anya nagynehezen kiszabadította száját az anyagból amivel bekötötték és megszólalt.

-El ne mondd nekik! Rose Sook Night, nagyon szeretlek ahogy apád is erről sose feledkezz meg! Mi mindig figyelni és vigyázni fogunk rád! - búcsúzott édesanyám.

-Anya ne mond ezt..kérlek!

-Najó elszámolok háromig ha addig nem mondod el akkor anyádat meghal! - parancsolt a pisztolyt fogó férfi.

-Én..én..

-괜찮아 자기야! 그들에게 말하지 마세요! - szólt anya.
(Semmi baj kicsim! Ne mond el nekik! )

-Egy...kettő... - kezd el számolni.

-사랑해요 엄마! - búcsúzom és elkezdek sírni.
(Szeretlek mama! )

-...Három. - lövéshang..sosem fogom elfelejteni azt a pillanatott mikor meghúzta a ravaszt és anyám a földre esett.

Szirénázás...szirénázás...

A két férfi fut de még időben utolérik őket. Én a földre rogyva sírok szüleimen. Egy férfi megérinti a vállam amire összerezzenek.

-Részvétem kislány! Menyj arrébb had vigyük el szüleidet kérlek. - felnézek és egy mentő áll felettem.

-Nem, nem, NEM! Nem vihetik el őket, nem! Lássák el őket! Még megtudják őket menteni! - üvöltöttem majd levegőért kapkodtam mert a sírástól nem kaptam rendesen levegőt.

-Sajnálom de már nem tehetünk semmit..

Pár órával késöbb...

Elmondtam a rendőröknek mindent. Ők értesítették a gyámügyet, hogy találjanak nekem valakit aki gondomat viseli. Utálom ezt, már csak 3 hónap és 18 leszek mégis kell nekem gyám.. Nem tudom ki lehetne a gyámom. Anya szülei kint élnek Koreában, apa anyukájá 2 éve, az apukája 7 éve halt meg. Apának nincs testvére anyának van de őt már 10 éve nem láttam azt se tudom mi van vele. Mi lesz így velem? Anyáékat akarom!

2 nappal késöbb...

[Május 29.]

Az egész lakásban dobozok vannak. Amber segítségével minden dolgomat és emlékemet eltettük. Amber mindenben támogat, örülök, hogy mellettem van ebben a nehéz helyzetben is. Nem úgy mint Oscar.. Egy üzenetet kaptam tőle, hogy sajnálja és, hogy időre van szüksége.
Pont a legjobbkor.. Lassan jön a költöztető autó és elviszi a dolgaim az új otthonomhoz. Valahogy megtalalták nagybátyám így nála kell lakjak. Még nem is beszéltem vele félek..!

Sziasztook!😊❤️‍🩹
Hát jól belecsaptan a lecsóba de ez most így sikerült.😺
Remélem, hogy eddig tetszik a történet!
És a Szomszéd fiút mem hagyom abba csak közbe belekezdek ebbe is!
Igyekszem minél előbb hozni a következőt.☺️💓

Bocsi a helyesírási hibákért ha van!!🙏🙏

Ha tetszik a story akkor nyomj egy ⭐️-ot előre is köszi ha megteszed!💓💗