Mr. Szívtipró

11.fejezet

Ausztrália után a kínai futam jött volna, de mivel azt eltörölték egy régi-új helyszín került a naptrába: az Istambul Park! Ez az egyik kedvenc helyszínem, annak ellenére, hogy Fernando itt még egyszer sem nyert, de reméltem, hogy most bepótolja! Így Ausztrália után Törökországba mentünk, ahol korábban még nem jártam. Meghívtam Katie-t is, aki még szintén nem járt Isztambulban, de mivel mindketten szeretjük a török sorikat, örültünk, hogy ide is eljön a Forma-1.

Városnézés közben egy csomó török színészt felismertünk, legalábbis bebeszéltük magunknak, hogy éppen Fikret ment el mellettünk, Asiye és Doruk ültek egy kávézóban, vagy Ferit szedte össze a kiborított pisztáciát.
-Menő, hogy itt is van futam!- mondta Katie, miközben teáztunk.
-Tudom! De annak is örülnék, ha nem kellene Lance közelében lennem most...- panaszkodtam.
-Dehát vége a kamu kapcsolatnak! Miért zavar egyáltalán?- kérdezte barátnőm, mire csak megvontam a vállam.
-Nem tudom, nincs kedvem így beszélni vele...- mondtam- Azóta nem is beszéltünk, hogy szakítottunk...- gondolkoztam el hangosan.
-És ez zavar?- vonta fel barátnőm a szemöldökét.
-Nem tudom... Talán!- vontam meg a vállam, mire Katie mosolyogni kezdett.
-Mi az?- kérdeztem.
-Semmi!- válaszolta, majd inkább beleivott a teájába.

Ezután inkább visszamentünk a hotelbe, és nem túl meglepő módon az összes csatornán török sorik mentek, a probléma csak az volt, hogy nem tudunk törökül... Ez nem feltétlenül volt gond, mivel a Tiltott Gyümölcsöt kezdtük el nézni, amit már láttunk. Épp az a rész ment, amiben Yildiz leleplezi mindenki előtt, hogy a férje megcsalta Kumruval. Belegondoltam, milyen menő lenne olyan girlbossnak lenni, mint Yildiz.

Másnap már szabadedzés volt, így nekem is a pályára kellett mennem. Mivel külön érkeztünk Lance-el, a riportrek mintha észre se vettek volna. Nem bántam, legalább nem kellett magyarázkodnom nekik a szakítás miatt, mondjuk szegény Lance-nek biztos kellett...

Katie és én bementünk a motorhomeba, és rögtön Fernando sétált szembe velünk, egy öleléssel köszöntöttük egymást.
-Láttam, hogy szakítottatok...- mondta.
-De tudod, hogy csak kamu volt az egész...- válaszoltam.
-Tudom! Jobb ez így, úgyis lebuktatok volna...- mondta.
-Nem, ha ügyesek!- szólt közbe Katie.

-Sziasztok!- lépett be egy random csaj az ajtón- Nem mondaná meg valaki véletlenül, hol van Lance?- kérdezte. Nagyon csinos volt, de valamiért nem volt szimpatikus.
-Bocsi, de ide rajongók nem jöhetnek...- mondtam- Majd fotózkodhatsz Lance-el, amikor kiment...
-Majd megmondom neki, hogy ezt mondtad!- nevetett, és belépett.
-Várj, nem jöhetsz be csak úgy...- szaladtam utána, mert addigra ő már tovább is ment- Szólhatok neki, hogy menjen ki fotózkodni, de most ne zavard...- mondtam, mire a lány felém fordult.
-Nem kell!- mosolygott rám lenézően- Vannak közös képeink!- monta, ahogy tovább ment, én pedig mentem utána.

Lance szobájához értünk, mire a lány kopogott.
-Ide már tényleg nem mehetsz be!- tettem a kezem a kilincsre, de ő ígyis csak benyitott. Lance a kanapén feküdt és telózott, majd felénk pillantott, és rögtön felült.
-Vanessa?- csodálkozott Lance- Te mit csinálsz itt?

-Lance, bocsi, próbáltam megállítani, de...- kezdtem bele, mire a lány, Vanessa megint nevetni kezdett.
-Milyen fontoskodó alkalmazottjaid vannak!- mondta gúnyosan, majd Lanchez sétált, aki addigra már felállt a kanapéról, és átölelte. Legnagyobb meglepetésemre Lance nem tolta el, hanem ő is megölelte, igaz, kicsit zavarodott volt a feje.
-Szóljak a biztonságiaknak?- kérdeztem.
-Nem kell, ismerjük egymást...- mondta Lance, én pedig csak meglepetten néztem rá.
-Meddig fogsz még itt ácsorogni?- fordult felém a Vanessa, és akkor lesett. Biztos összejöttek amióta szakítottunk, és Lance meghívta a futamra... Nem ez lenne az első eset, hogy valami beképzelt csajszival látom, de most nagyon ideges lettem.
-Már megyek is, nem igazán érdekel az enyelgésetek! Lance minden héten más csajjal van, szóval nehogy tényleg szerelmes legyél belé...- mondtam dühösen és csaptam be magam után az ajtót.